Miért tesz minket egészségesebbé a testmozgás? Széles körben elismert tény, hogy a fizikai aktivitás javítja az inzulinérzékenységet, az anyagcserét, és ezáltal növeli az atlétikai teljesítményt. Azonban az ehhez az alkalmazkodáshoz vezető biológiai mechanizmusok még nem teljesen ismertek.
A PNAS-ban közzétett új kutatás szerint a magyarázat részben abban rejlik, hogy a vázizom és a zsírszövet hogyan kommunikál egymással. A tanulmányt Jonas Treebak, a Koppenhágai Egyetem CBMR Alapvető Anyagcsere-kutató Központjának docense, és Marcelo A. Mori, a Campinasi Egyetem adjunktusa vezette.
Egerekkel és emberekkel végzett kísérletek kimutatták, hogy a rövid távú edzés növeli a DICER enzim szintjét a zsírsejtekben. A zsírszövetben található DICER segít az izmoknak alkalmazkodni a testmozgáshoz, és javítja azok működését azáltal, hogy a zsírsejteket arra készteti, hogy zsírsavakat bocsássanak ki a véráramba, ahol az izmoknak szükségük van rájuk.
A tudósok szerint a DICER úgy hat, hogy szabályozza a mikroRNS-molekulákat, amelyek gátolják a vércukor zsírban való felhasználását.Kutatásuk szerint a DICER-t nem termelő egerek nem képesek jobban alkalmazkodni a testmozgáshoz, sőt elhízottak lesznek.
Azonban ha korábban edzett egerek vérét átöntik edzetlen társaikba, az utóbbiak zsírsejtjeiben megnő a DICER szintje. Ez arra utal, hogy a testmozgás arra készteti az izmokat, hogy olyan molekulát bocsássanak ki, amely a zsírsejteket több DICER termelésére ösztönzi.
Jonas Treebak egyetemi docens kijelentette:Az a koncepció, hogy a vázizom edzésre reagálva jeleket küld más szöveteknek, nem új keletű. Bár az izomból származó pontos jelek továbbra is ismeretlenek, azonosítottunk egy kulcsfontosságú jelátviteli tengelyt az izom és a zsírszövet között, amely az edzett izom adaptív reakcióit irányítja. Hozzátette: „A következő lépés egyértelműen az, hogy azonosítsuk a vázizomból származó keringő faktort, és meghatározzuk ennek a mikroRNS-nek a specifikus célpontjait.”