A foghúzás sokak számára ismerős eljárás. A fogágybetegségben szenvedő betegek gyakran választják a foghúzást a tartós fogfájás enyhítésére, ami nagyon hatékony lehet a kellemetlen érzés megszüntetésében. Mindazonáltal elengedhetetlenül fontos megelőzni a foghúzás utáni szövődményeket, amelyek másodlagos szájüregi károsodást okozhatnak. Az alábbiakban összefoglaljuk a foghúzással kapcsolatos gyakori szövődményeket.Kivonás utáni vérzés
Normális körülmények között a vérzés fél óra nyomásgyakorlás után megszűnik a kivonás helyén. A sterilizált géz tekercs eltávolítása után is fennmaradó vérzés, vagy a kivonás utáni második napon jelentkező vérzés kivonás utáni vérzésnek minősül. A kivonás után azonnal fennmaradó vérzés elsődleges vérzésnek minősül, míg a más tényezők miatt a második napon jelentkező vérzés másodlagos vérzésnek minősül.
A vérzés okai lehetnek szisztémás és lokális tényezők.A szisztémás okok között szerepelnek különböző vérképzési rendellenességek, magas vérnyomás, valamint máj- és epeúti betegségek. A helyi okok között szerepelnek az ínyrepedések, az alveoláris csonttörések, a granulációs szövet vagy idegen testek jelenléte a fogmederben, a vérrögök elmozdulása vagy másodlagos fertőzés. Megelőzés és kezelés: Végezzen alapos műtét előtti kórelőzmény-áttekintést. A szisztémás betegségben szenvedő betegeket szükség szerint szakorvoshoz kell irányítani konzultációra vagy át kell utalni kezelésre. A fogakat gondosan kell eltávolítani a trauma minimalizálása érdekében.A fogeltávolítás helyét gondosan kell kezelni, és a betegnek és családjának alapos posztoperatív utasításokat kell adni. Jelentős fogeltávolítási traumával vagy vérzési hajlammal rendelkező betegek esetében 30 percig gézcsomagot kell hagyni a fogmederben; a beteg csak akkor bocsátható haza, ha a vizsgálat nem mutat ki rendellenességet. Ha a fogeltávolítás után vérzés lép fel, először helyi vizsgálatot kell végezni. Általában a fogmeder szélén kiálló vérrög látható, amely alól vér szivárog.A kezelés a következőket foglalja magában: először el kell távolítani a fogágy felett kiálló vérrögöket, meg kell határozni a vérzés helyét, sóoldattal ki kell öblíteni, helyi vérzéscsillapító szereket kell alkalmazni, majd újra nyomást kell gyakorolni a vérzés elállítására. Ha idegen testek vannak a fogágyban, helyi érzéstelenítéssel alapos kürettázást lehet végezni. Hagyja, hogy a fogágy friss vérrel töltődjön meg, mielőtt újra nyomást gyakorolna.Jelentős vérzés esetén zselatinszivacsokat vagy kloroformmal átitatott gézt lehet a fészekbe tömni, majd a sebet összehúzni és összevarrni. A helyi kezelést követően a szisztémás tényezőkkel rendelkező betegeket laboratóriumi vizsgálatoknak kell alávetni, és tüneti kezelést kell kapniuk, például friss vérátömlesztést vagy véralvadási faktor adagolást.
2. A foghúzás helyének fertőzése
Bár a foghúzás helyének fertőzése ritka a rutin fogeltávolítás után, komplex foghúzás vagy impaktált fog eltávolítása után gyakran előfordul. A foghúzás helyének fertőzései három típusba sorolhatók: akut fertőzés, száraz alveolus és krónikus fertőzés.
1. Akut fertőzés
A foghúzás során jelentkező jelentős helyi traumával, már meglévő helyi fertőzési gócokkal vagy a beteg állapotával, például diabetes mellitus-szal kapcsolatos.A tünetek általában a fogeltávolítás utáni második napon jelentkeznek, és helyi vagy arcfájdalom, duzzanat és korlátozott szájnyitás formájában jelentkeznek. Impaktált fogak, csonteltávolítással járó lebenyműtét vagy jelentős trauma esetén a beavatkozás után 12–24 órán belül jelentős arcdudor és fájdalom jelentkezhet. Ezek a tünetek azonban 3–5 napon belül fokozatosan megszűnnek, és nem minősülnek akut fertőzésnek.
Megelőzés és kezelés: A műtéti traumát minimalizálni érdekében a foghúzás során szigorúan tartsuk be az aszeptikus technikát. A fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében kerüljük az erőteljes kürettázást a lokalizált fertőzéssel érintett területeken. Cukorbetegek esetében a foghúzást csak akkor szabad elvégezni, ha állapotuk jól kontrollált. A műtét előtt és után antibiotikumot kell adni.
2. Száraz alveolus
A száraz alveolus a foghúzás utáni akut sebfertőzés egy másik formája, amely leggyakrabban a mandibula hátsó fogainál fordul elő, különösen a beékelődött harmadik molárisok eltávolítása után. Normális körülmények között, még a lebeny- és csonteltávolításos foghúzás után is, a seb fájdalma általában 2–3 napon belül megszűnik.Ha 2–3 nappal a fogeltávolítás után súlyos fájdalom jelentkezik, amely a fül-halánték régióba, a submandibuláris területre vagy a fejtetőre sugárzik, és a szokásos fájdalomcsillapítók nem enyhítik, akkor száraz alveolusról lehet szó. A klinikai vizsgálat üres alveolust vagy szürkésfehér, nekrotikus vérrögöt mutat.A fogmeder falát borító nekrotikus anyag kellemetlen szagot áraszt, és a tapintáskor éles fájdalom jelentkezik a csont felületének közvetlen érintésekor. Nincs jelentős arcduzzanat vagy szájnyitási korlátozottság, bár submandibuláris lymphadenopathia és érzékenység jelentkezhet. A szövettani vizsgálat a fogmeder falainak felületi osteitisét vagy enyhe lokalizált osteomyelitiszt mutat.
Megelőzés és kezelés: A száraz alveolus a sebészeti traumával és a bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben. Ezért a trauma minimalizálása érdekében elengedhetetlen a műtét során az aszeptikus technika szigorú betartása. A száraz alveolus kialakulása esetén a kezelés alapelve a szövetek alapos tisztítása és az alveoláris alveolus külső irritáló tényezőktől való elszigetelése a granulációs szövet növekedésének elősegítése érdekében.
A kezelés helyi érzéstelenítés mellett 3%-os hidrogén-peroxid oldattal történő öblítéssel kezdődik, majd a fészek többszöri megtisztításával vattával, hogy eltávolítsák a nekrotikus törmeléket, amíg a fészek tiszta és szagtalan nem lesz.Ezt követően az alveoláris üreget többször öblítik hidrogén-peroxid oldattal és sóoldattal. Ezután jóddal átitatott gézcsíkot helyeznek az alveoláris üregbe. A gézcsík elmozdulásának megakadályozása érdekében az íny egy öltéssel rögzíthető a helyén. A tipikus gyógyulási folyamat 1–2 hétig tart. A gézcsík 8–10 nap után eltávolítható, ekkorra ugyanis granulációs szövetréteg képződik az alveoláris üreg falain, ami lehetővé teszi a fokozatos gyógyulást.
3. Krónikus fertőzés
Elsősorban helyi tényezők, például gyökérmaradványok, granulációs szövet, fogkő vagy idegen testek, például fog- vagy csontdarabok okozzák a fogmederben. Klinikailag ez egy kis seb formájában jelentkező, tartósan nem gyógyuló extrakciós helyként nyilvánul meg. A környező íny szövet vörös és duzzadt, kis mennyiségű genny váladékozhat, vagy granulációs szövet szaporodhat. Általában nincs jelentős fájdalom.
Megelőzés és kezelés: Az alveoláris alveolust a foghúzás után gondosan meg kell tisztítani, különösen a krónikus apikális parodontitiszben szenvedő fogak esetében. Az apikális gyulladásos góc alapos tisztításának elmulasztása a foghúzás utáni vérzéshez vagy krónikus gyulladáshoz vezethet, amelynek gyógyulása elhúzódik.Többlábú fogak eltávolítása során ügyelni kell arra, hogy ne maradjanak vissza gyökérdarabok. Krónikus fertőzés esetén röntgenfelvételt kell készíteni az alveoláris alveolus állapotának, az esetleges idegen testek és a gyógyulás állapotának értékelése érdekében. Helyi érzéstelenítésben az alveolust újra kell tisztítani. Amint a vér kitölti az alveolust, steril géztekkel kell vérzéscsillapítást elérni, kiegészítve orális antibiotikum-terápiával.