A mindennapi életben a nők egyre inkább a policisztás petefészek szindrómát (PCOS) társítják a meddőséggel. A PCOS diagnózisának megkapása után sokan szorongani kezdenek, attól tartva, hogy soha nem fogynak teherbe. Tehát, a PCOS-ban szenvedő nők teherbe eshetnek?
A policisztás petefészek szindróma (PCOS) egy endokrin rendellenesség, amelyet reproduktív diszfunkció és glükózanyagcsere-zavar jellemez.Fő jellemzői a tartós anovuláció, a hiperandrogenizmus és az inzulinrezisztencia. Tipikus klinikai tünetei közé tartozik a szabálytalan menstruáció vagy akár az amenorrhoea. Egyes betegeknél virilizációs tünetek jelentkeznek, mint például akne, arcszőrzet növekedése és túlzott szőrnövekedés a melleken, a hónaljban, a combokon és a test középvonalán.Másoknál túlzott súlygyarapodás, megnövekedett derékbőség, valamint emelkedett vérzsír- és glükózszint jelentkezhet.
A PCOS gyakran meddőséghez vezet, mert a petefészkekben egyszerre több kis tüsző fejlődik ki. Ezek a tüszők azonban nem érnek be domináns tüszőkké, és nem tudnak normálisan ovulálni, ami meddőséget okoz.Ezzel egyidejűleg a petefészek külső fehér membránja megvastagszik és sűrűbbé válik, ami megnehezíti a petesejt áttörését. Ezt klinikailag „luteinizált, nem repedt tüsző szindrómának” (LUFS) nevezik.
A policisztás petefészek szindrómában szenvedő nők teherbe eshetnek?
A policisztás petefészek szindróma azt jelenti, hogy nincs esély a terhességre? A válasz egyértelműen nem. Szakorvos tudományos iránymutatásával és kezelésével a terhesség esélye továbbra is jelentős.
A PCOS jellegzetes tüneteinek, azaz a tartós anovulációnak, a hiperandrogenizmusnak és az inzulinrezisztenciának a kezelése elsősorban az életmód megváltoztatását jelenti. Ez magában foglalja a dohányzás és az alkoholfogyasztás abbahagyását, alacsony cukortartalmú, magas rosttartalmú étrend bevezetését, valamint rendszeres, közepes intenzitású testmozgást.
(1) Testmozgás: napi 30 perc, legalább ötször hetente. A túlsúlyos PCOS-betegek esetében az elsődleges kezelés a testsúlycsökkentés, az ideális cél legalább 5% súlycsökkenés;
(2) A menstruációs ciklus szabályozása és az endometrium hiperplázia megelőzése orális fogamzásgátlók, a luteális fázisban csak progesztogén terápiával stb. történhet;
(3) A keringő androgénszint csökkentése;
(4) Az inzulinrezisztencia javítása és az inzulinérzékenység fokozása;
(5) Terhességet tervező betegek esetében különböző gyógyszerek alkalmazhatók az ovuláció kiváltására;
(6) Sebészeti beavatkozások, például laparoszkópos petefészekfúrás vagy petefészek-ékreszekció;
(7) Néhány refrakter PCOS-esetben alkalmazhatók asszisztált reprodukciós technológiák (ART), például in vitro megtermékenyítés (IVF).
A PCOS-hoz kapcsolódó meddőségben szenvedő betegek esetében átfogó értékelésre van szükség. Ez egy sor vizsgálatot jelent, figyelembe véve az életkort, a menstruációs előzményeket, a hiperandrogenizmus megnyilvánulásait, a meddőség időtartamát és a glükózanyagcsere állapotát, hogy személyre szabott kezelési tervet lehessen kidolgozni.
Klinikai gyakorlatunkban számos PCOS-beteg proaktív kezelés révén sikeresen hozott világra egészséges babát. Végül is, bizalommal, szoros orvos-beteg kommunikációval és közös erőfeszítéssel a policisztás petefészek szindrómában szenvedő nők is elérhetik a terhességet és a szülést.