A férfi meddőség diagnosztizálásának standard eljárása a következő: először meg kell állapítani, hogy a probléma a férfi meddőségében, a nő meddőségében vagy mindkét partnerben rejlik-e; ha férfi meddőség gyanúja merül fel, akkor tisztázni kell, hogy az abszolút vagy relatív, elsődleges vagy másodlagos; végül pedig meg kell határozni az alapvető okot.
A férfi meddőség diagnosztikai módszerei általában magukban foglalják a részletes kórelőzmény felvételét, fizikális vizsgálatot, laboratóriumi vizsgálatokat, képalkotó vizsgálatokat és egyéb vizsgálatokat.
Először az orvos alapos kórelőzmény-áttekintést végez, amely a diagnosztikai hipotézisek felállításának alapját képezi. A kérdések általában a házassági és reproduktív előzményeket, a szexuális előzményeket, a korábbi kórelőzményeket és a családi kórelőzményeket érintik.Másodszor, a fizikális vizsgálat magában foglalja a magasság, a testsúly, a testösszetétel és az elhízás mértékének értékelését, valamint a veleszületett hererendellenességek, traumák és hipoplázia értékelését a differenciáldiagnózishoz. Prosztata masszázst végezhetnek a prosztatafolyadék laboratóriumi elemzéséhez. Laboratóriumi vizsgálatokkal kizárják a bakteriális fertőzéseket, mint például a mellékhere-gyulladás, a vezikulitisz, az urogenitális traktus gyulladása vagy a prosztatagyulladás.Ezenkívül a spermaelemzés is fontos diagnosztikai eszköz a férfi meddőség esetén, mivel tükrözi a herék spermiumtermelésének minőségét, a spermiumcsatornák átjárhatóságát és a mellékhere szekréciós funkcióját. Emlékeztető: Az önvizsgálat segítségével felismerhetők a figyelmeztető jelek A férfi meddőség fő okai között szerepelnek a genetika, a hormonális rendellenességek, a varicocele, a nemi szervek fertőzései, a kriptorchidizmus, az egészségtelen életmód és a környezetszennyező anyagok.A férfiak hatékony önvizsgálatot végezhetnek, ha megismerik az alapvető termékenységi ismereteket és az önértékelési módszereket. Ha a spermavezeték felülről lefelé történő óvatos tapintása során nagy, földigilisztaszerű, puha, kanyargós csomók tapinthatók a herezacskóban, óvatosságra van szükség, mivel ez varicocele-t jelezhet.Ez az állapot megemeli a herék hőmérsékletét, míg a vénás pangás rontja a herék anyagcseréjét, ezáltal megzavarva a spermatogenezist és rontva a sperma minőségét. Ha a herék duzzanata vagy fájdalma jelentkezik, amelyet a gyógyulás után fokozatos hereszűkülés követ, ez heretorszióra vagy gyulladás utáni atrófiára utalhat.Ez gyakran visszafordíthatatlan károsodást okoz a spermatogén sejtekben. Ha a here nem ereszkedik le a herezacskóba, és a hasüregben marad, ezt kriptorchidizmusnak nevezik. A hasüregben megemelkedett hőmérséklet káros hatással van a spermiumtermelésre, és jelentősen növeli a here rosszindulatú daganatos megbetegedésének kockázatát.
A sperma megfigyelése is részben utalhat a termékenységre. A normális sperma szürkésfehér vagy enyhén sárgás színű. A rózsaszín vagy vörös elszíneződés véres spermára utal. A normális sperma mennyisége 2-6 milliliter között mozog; a 7 millilitert meghaladó mennyiséget túlzottnak tekintik. Ez nemcsak csökkenti a sperma sűrűségét, hanem növeli a sperma női testből való kiszivárgásának valószínűségét is, ezáltal csökkentve a teljes sperma számot.A 2 milliliter alatti mennyiség oligospermiát jelez, míg az 1 milliliter alatti mennyiség súlyos oligospermiát jelent, amely gyakran meddőséget okoz. Általában a sperma az ejakuláció után 15-30 percen belül folyékonnyá válik. Ha 30 perc után sem válik folyékonnyá, azt klinikailag spermafolyadék-nem-folyékonyságnak nevezik, ami a meddőség másik gyakori oka.