A fizikai változások és a csökkent mozgékonyság pszichológiai változásokat idézhet elő a kismamákban. Sokan ellentmondásos érzéseket tapasztalnak, izgalmat és aggodalmat, ami érzelmi instabilitáshoz vagy mentális stresszhez vezet. Néhányan pszichológiai tényezők miatt általános gyengeséget is érezhetnek, és akkor is kerülnek a tevékenységeket, ha minden rendben van. A szülés közeledtével a szüléssel kapcsolatos félelmek, aggodalmak vagy nyugtalanság fokozódhatnak, ami miatt a kismamák rettegnek a kilátásoktól.Egyes kismamák túlságosan el vannak foglalva a szülés lefolyásának kérdésével, például azzal, hogy időben beérnek-e a kórházba, ha a korai tünetek megjelennek. Ennek következtében a legkisebb változás jelére is rohannak a kórházba, vagy akár a szülés megkezdése előtt, bármilyen rendellenes tünet nélkül is ragaszkodnak a korai felvételhez.
Ezért a terhesség késői szakaszában a pszichológiai ellátásnak a következő szempontokra kell összpontosítania:
1. A szülés elveinek és a kapcsolódó tudományos ismeretek megértése
A szüléssel kapcsolatos félelem leghatékonyabb leküzdési módja, ha a kismamák alaposan megismerik a szülés teljes folyamatát és a lehetséges forgatókönyveket. A szülés előtti felkészülés nagyon hasznos, ezért sok kórház és releváns intézmény kínál szülés előtti tanfolyamokat. Ezeken a foglalkozásokon a kismamák és partnereik a terhesség korai, középső és késői szakaszáról kapnak tájékoztatást, valamint speciális orvosi ismereteket és útmutatást a szülés során való együttműködésről.Ez jelentősen hozzájárul a pszichológiai stressz enyhítéséhez, a mentális terhek csökkentéséhez, a hatékony szülés előtti ellátás biztosításához, valamint a különböző rendellenességek időbeni felismeréséhez és kezeléséhez. 2. Felkészülés a szülésre A felkészülés magában foglalja a terhesség késői szakaszában végzett egészségügyi vizsgálatokat, a pszichológiai felkészülést és az anyagi előkészületeket. Az összes felkészülés célja az anya és a baba biztonságának biztosítása, és maga a folyamat is megnyugtató hatással van a kismamára.Amikor a kismama felismeri családja és az orvosi csapat által tett kiterjedt erőfeszítéseket, beleértve a váratlan körülmények esetére kidolgozott vészhelyzeti tervet is, megnyugvást érez.
A terhesség késői szakaszától kezdve, különösen a szülés időpontjának közeledtével, a férjnek otthon kell maradnia, hogy érzelmi támogatást nyújtson feleségének.
3. Kerülje a korai kórházi felvételt, ha az orvosilag nem szükséges
Kétségtelen, hogy a szülés megkezdésekor a kórházban tartózkodás a legbiztonságosabb környezet.A korai kórházi felvétel után azonban a hosszan tartó várakozás nem feltétlenül előnyös. Először is, a kórházi lehetőségek korlátozottak; ha minden kismamát korán felvennének a kórházba, a környezet nem tudná biztosítani az otthon kényelmét, nyugalmát és kényelmét. Másodszor, a kórházi felvétel után a vajúdás elmaradása hosszabb ideig szorongást okozhat, különösen akkor, ha a később érkező kismamák szülését látják, ami megterhelő lehet. Ezenkívül a szülészeti osztályon történtek befolyásolhatják a betegek érzelmeit, néha negatívan.
Ezért a kismamáknak stabilizálniuk kell érzelmeiket, megőrizniük belső nyugalmukat, és békésen várniuk a szülés pillanatát. Azok, akiknek orvosuk nem javasolta a korai felvételt, ne kerüljenek kórházba idő előtt.
A hát-, derék- és lábfájdalom gyakori jelenség a kismamáknál a terhesség közepétől kezdve, amikor a has már jól láthatóan megnagyobbodik, és a fizikai terhelés nő.
Normális, egyenes testtartás esetén a test súlypontja a második keresztcsonti csigolyán nyugszik. A nem megfelelő cipő (különösen a magas sarkú cipő) viselése miatt a felsőtest előre dől, ami eltolja a súlypontot és növeli a elesés kockázatát. Az egyensúly fenntartása érdekében az ágyéki gerinc előre hajlik, ami a hátizmok helytelen használatához vezet. Idővel ez tartós fájdalmat okoz a hát alsó részében és a csípőben.
Bár a hátfájás gyakori a terhesség alatt, megelőzhető és enyhíthető. Íme néhány napi megelőző és egészségmegőrző módszer:
1. Kerülje a hosszan tartó ülést vagy állást: Kerülje a hosszan tartó ülést vagy állást. Ha egy ideig ült vagy állt, változtassa meg testtartását, és tartsa fenn a helyes testtartást.
2. Helyes álló testtartás: Tartsa a szemét egyenesben, a fejét felemelve és a mellkasát kinyújtva. Húzza vissza a vállait és lazítsa el őket. Hagyja, hogy a karjai természetesen lógjanak az oldalán. Használja a törzsét, hogy behúzza a hasát. Tartsa egyenes a gerincét. Tegye mindkét lábát laposan a földre, a térdét egyenesen előre irányítva, hogy stabil legyen a súlypontja.
3. Helyes ülő testtartás: A szék magasságának arányosnak kell lennie a testalkatával. Először üljön egyenesen, majd hajlítsa meg kissé a derekát, hogy 20°-os szög alakuljon ki, így félig hátradőlt testhelyzetet hozva létre. Helyezzen egy kis párnát a háta és a nyaka közé, és használjon lábtartót a lábai megemeléséhez.
4. Mérsékelt izomgyakorlatok: Az ágyéki, hasi és háti izmok enyhe erősítése segít megelőzni és enyhíteni a hát és a derék kellemetlen érzését. A kismamáknak azonban figyelniük kell arra, hogy a második trimeszter hetedik hónapjától kezdve kerülniük kell a hosszan tartó fekvést bármilyen tevékenység során. Ez a testhelyzet ugyanis összenyomhatja a hasi fő vérereket, rontva a vérkeringést.