A súlyos allergiás nátha jelentősen zavarhatja a normális tanulást, munkát és mindennapi életet. A szüntelen tüsszentés, az állandó tiszta orrfolyás és az időszakos viszketés az orrüregben és a torokban rendkívül megterhelő lehet! Hasonlítsa össze a következő tüneteket, hogy megállapítsa, valóban allergiás náthában szenved-e.Melyek tehát az allergiás nátha tünetei?
1. Orrviszketés
A betegek gyakran éreznek elviselhetetlen viszketést, mintha hangyák másznának az orrukban, ami naponta többször is előfordulhat. Néhányan szem-, torok- vagy fülviszketést is tapasztalhatnak, valamint könnyező szemeket. Ez a viszketés a hisztaminhoz hasonló gyulladásos mediátorok által az orrnyálkahártyában található érzőidegvégződések stimulációja miatt alakul ki.
2. Tiszta orrfolyás
A tüsszentést gyakran bőséges, vizes orrfolyás kíséri. Súlyos esetekben ez olyan, mintha egy csap lenne kinyitva. Egyesek naponta jelentős mennyiségű papírzsebkendőt vagy zsebkendőt használnak, ami gyakran elülső vestibulitishez és a felső ajak hámlásához vezet.A tiszta orrváladék általában a paraszimpatikus idegrendszer túlzott aktivitásának eredménye, amely növeli az orrnyálkahártya érpermeabilitását és stimulálja a pohársejtek és mirigyek hiperaktív váladéktermelését.
III. Orrdugulás
A súlyosság változó, a tünetek gyakran súlyosbodnak a fellángolások idején, míg a remissziók idején enyhék maradnak. Néhány, hosszan tartó betegségben szenvedő betegnél tartós orrdugulás jelentkezhet.Az orrdugulást általában a szimpatikus idegrendszer diszfunkciója, a fokozott érpermeabilitás és az intersticiális duzzanat okozza. Ez a dugulás az orrüreg önvédelmi reakciója, amely a légáramlás korlátozásával próbálja megoldani a problémát, lehetővé téve a károsodott nyálkahártya önszabályozását. A légzőrendszer elsődleges kapujaként az orrüreg gyakran újbóli sérüléseknek van kitéve a szennyezett környezetnek való folyamatos kitettség miatt, gyakran még azelőtt, hogy a korábbi károsodás teljesen meggyógyult volna.
IV. Paroxizmális tüsszentés
Ez epizodikus, folyamatos rohamok formájában jelentkezik, egyeseknél tíz-több tucat tüsszentés is előfordulhat. Különösen ébredéskor vagy éjszaka jelentkezik, vagy a szezonális változásokkal együtt fokozódhat, ami az orrnyálkahártya fokozott reakcióképességét tükrözi.A köhögéshez hasonlóan a tüsszentés is egy védelmi reflex, amelyet mély belégzés, majd erőteljes kilégzés vált ki. A levegő a nasopharynxon keresztül távozik, a száj és az orrlyukakon keresztül, arcizom-összehúzódások, szemhéjzárás, könnyezés és átmeneti fokozott orrváladék-elválasztás kíséretében. V. Egyéb tünetek Ezek közé tartozik a csökkent szaglás és az orrszárazság.A szagláscsökkenést gyakran a nyálkahártya ödémája és az orrdugulás okozza, és általában átmeneti jellegű. A tartós ödéma azonban az illatideg sorvadásához vezethet. Az orrváladék irritációja száraz köhögést válthat ki; súlyos esetekben mellkasi szorító érzés és légszomj jelentkezhet. Ha az asztma szövődményként alakult ki, sípoló légzés hallható, súlyos esetekben légzési nehézség jelentkezik, amely gyakran éjszaka súlyosbodik.A tartós orrdugulás sinusitishez és középfülgyulladáshoz vezethet. Egyes betegeknél szisztémás tünetek, például fáradtság, ingerlékenység és étvágytalanság jelentkezhetnek. Az orrüreg gazdagon beidegzett, a szimpatikus és paraszimpatikus idegrostok a sphenopalatine ganglionon keresztül jutnak be. Az orrnyálkahártya autonóm idegei elsősorban az érrendszer tónusát és a mirigyek váladéktermelését szabályozzák.Normális körülmények között az orrüregben elosztott szimpatikus és paraszimpatikus idegek hatása egyensúlyban marad. A szimpatikus idegek stimulálása az orrnyálkahártya ereinek összehúzódását okozza, míg a paraszimpatikus idegek stimulálása értágulatot és fokozott mirigy-szekréciót vált ki. Ha az orrnyálkahártya mechanikai vagy kémiai irritáción megy keresztül, az kiterjedt kardiovaszkuláris és légzési reakciókat is kiválthat, amelyek súlyossága az inger intenzitásával korrelál.Az orr ellenállásának növekedése, az orrnyálkahártya hőhatásoknak való kitettsége vagy kémiai gázok, például füst, benzol vagy ammónia irritációja gyakran hörgőgörcsöt vált ki, ezáltal befolyásolva a tüdő szellőzését. Ezt a jelenséget nazopulmonális reflexnek nevezik. A nazopulmonális reflex elsősorban az ipsilaterális tüdőt érinti; az allergiás rhinitis által kiváltott bronchiális asztma ezen reflexmechanizmuson keresztül alakul ki.