Sok ember introvertált beállítottságú, és társas interakciók során elpirul és félénk lesz – ez teljesen normális jelenség. Az 1980 utáni generáció körében azonban egyre gyakoribb a túlzott félénkség a szakmai környezetben, ami valószínűleg különböző tényezők által kiváltott szociális szorongásos zavarból ered.
Az évek során kórházakban végzett gyakorlatom során számos ilyen beteggel találkoztam. Vegyünk például egy 24 éves fiatal nőt Heping kerületből. Bár a munkavállaláshoz ideális korban volt, nem tudott munkát találni, mert az interjúk során súlyos reakciókat tapasztalt. Amikor interjúztatókkal találkozott, elpirult, elnémult, és szélsőséges esetekben még a végtagjai is elzsibbadtak, és légzési nehézségeket tapasztalt.
A fiatal nő állapota már jó ideje fennállt. Kiderült, hogy a probléma gyökere egy iskolai eseményre vezethető vissza: osztálytársai, miközben aludt, csínytevésként rajzoltak az arcára. Ezt követően a tanár megbüntette, és arra kényszerítette, hogy hangosan olvassa fel a tankönyvet, ami az egész osztály viharos nevetését váltotta ki. Ettől a ponttól kezdve a lány mélyen introvertált lett, ami alapvetően megváltoztatta az életét.
Valóban, manapság sok gyermek, különösen a lányok, hasonló kihívásokkal szembesülnek. A túlzottan védelmező szülői nevelés vagy a szülői felügyelet gyakran figyelmen kívül hagyja a gyermek félénkségét vagy vonakodását a kapcsolatteremtéstől, és ezt pusztán temperamentumnak tekinti, pedig ez a szociális szorongásos zavar kialakulásának jele lehet.
Azok az esetek, amikor a szociális szorongás akadályozza a tanulást és a mindennapi működést, korántsem ritkák. A mai gyerekek, akiket gyakran már csecsemőkoruktól kényeztetik, egyre nehezebben boldogulnak az önállósággal. A fejlődési tényezőkkel és a személyiségjegyekkel együtt sokan szociális szorongásos zavarban szenvednek.
Az egyetemisták egy fontos érintett demográfiai csoportot alkotnak. Míg a tünetek a tanulmányok alatt észrevétlenek maradhatnak, a munkaerőpiacra való belépés gyakran kiváltja az epizódokat, ami jelentős foglalkoztatási kihívásokat jelent.
A szociális szorongásos zavar okai sokrétűek: genetikai hajlam, társadalmi hatások és személyes traumák is kiválthatják. A zavar alapvetően a gyenge önazonosság-tudatból fakad. Ezért az érintetteknek rendszeresen pszichológushoz kell fordulniuk, hogy visszanyerjék önbizalmukat és helyreállítsák egészséges önértékelésüket.