Az újévi ünnepségekről beszélve elkerülhetetlenül eszünkbe jut a petárdák robbantgatása. Bár a petárdák pontos eredete továbbra is tisztázatlan, írásos feljegyzések szerint a petárdák újévi robbantgatása több mint 2000 éve létezik Kínában.
A Tang-dinasztia idején a petárdákat „robbanó pálcáknak” (爆竿) nevezték, ami valószínűleg arra utal, hogy egy hosszú bambuszpálcát szakaszról szakaszra gyújtottak meg, hogy folyamatos robbanássorozatot hozzanak létre. Lai Hu nanchangi költő „Kora tavasz” című versében így írja le ezt a jelenetet: „Az új naptár félpapírlapja kibontakozik, / De a kis pavilonban még mindig a robbanó pálca hamvai gyűlnek.”Az Északi Szung-dinasztia idején a néphagyományokhoz tartozott a papírba tekert puskaporral készült petárda, amely egy- vagy kétszeri robbanású változatban volt kapható. Ezeket „robbanó pálcáknak” nevezték, mielőtt a „petárda” kifejezésre váltottak. Ha meggondoljuk, miért is elengedhetetlenek a petárdák az újév során, sokan eszükbe jut a „Nian” nevű mitikus szörny. De tudtad, hogy a „Chuxi” (szilveszter) név is ugyanabból a legendából származik?
A legenda szerint régen egy „Xi” nevű démon terrorizálta a vidéket. Ez a lény embereket, különösen fiatal leányokat ragadott el. Minden éjjel gyönyörű lányokat keresett a házakban, megerőszakolta őket, majd felfalta őket, hogy csillapítsa éhségét. A köznép mélyen gyűlölte, de tehetetlen volt ellene. Egy Qilang nevű vadász, aki hatalmas erejéről és íjásztudásáról volt híres, különösen ügyesen bánik az íjjal.Lövészete olyan félelmetes volt, hogy még a kutyája is vad lett, és merte szembeszállni bármely ragadozóval. Látva a falusiak szenvedését Xī kezei között, Qīláng elhatározta, hogy megöli. Kutyájával messzire járt, de Xī továbbra is elérhetetlen maradt. Kiderült, hogy Xī csak naplemente után bukkant fel, hogy embereket ragadjon el, majd éjfél után újra eltűnt. Senki sem tudta, hol van a barlangja.Egy egész éven át kereste a „Xī”-t, és most a tizenkettedik holdhónap harmincadik napja volt. Egy városba érve látta, hogy az emberek örömmel készülnek az újévre. Seven-Ling úgy gondolta, hogy ez a nagy, nyüzsgő város, ahol sok fiatal nő él, vonzhatja a „Xī”-t. Ezért konzultált a városlakókkal, és elmagyarázta nekik, hogy a „Xī” a legjobban a hangos zajokat félti. Arra buzdította őket, hogy sötétedés után ne aludjanak.Arra buzdította őket, hogy gyűjtsenek hangos tárgyakat otthonaikba, és az első mozgás jeleire készen álljanak, hogy azokat hevesen csörögtessék, hogy elriasszák és elpusztítsák a „Xī”-t. Azon az éjszakán a „Xī” valóban megjelent. Berontott egy házba, ahol felfedezték. A család azonnal elkezdett edényeket és serpenyőket csörögtetni. A zajukra az egész város egyszerre csörögni kezdett. A „Xī” rémülten menekült, de Shīliáng sarokba szorította.Qilang rászabadította vadászkutyáját, hogy támadja meg, és a „Xī” heves küzdelmet vívott mind Qilanggal, mind a kutyával. A falusiak, hallva a kinti zűrzavart, még hangosabban kezdtek el ütögetni a hangszereiket. Két támadás között a „Xī” megingott. Megpróbált elmenekülni, de hátsó lábait a kutya könyörtelen harapása fogta meg.Qilang megragadta a pillanatot, megfeszítette íját, és egyetlen nyílvesszővel megölte Xī-t. Attól a naptól kezdve a tizenkettedik holdhónap utolsó napja újév előestéjének lett ismert. Ezen az éjszakán minden háztartás egész éjjel ébren marad, petárdákat robbant, hogy elűzze a szerencsétlenséget, és üdvözölje a boldogságot és a szerencsét.