A szív alakú arc tökéletes arányait sok szépségre vágyó nő áhítja. Sok ember azonban természetesen kerek vagy rövid arccal születik, ami gyakran aggodalmakhoz vezet a megjelenésük megváltoztatása miatt. Az állplasztika az egyén vonásaihoz igazodó megoldást kínál, lehetővé téve az arc átalakítását. Fontos, hogy ez nem minősül jelentős esztétikai beavatkozásnak.Az esztétikai technikák folyamatos fejlődésével ma már számos állcsont-nagyobbítási módszer létezik, amelyek fokozott biztonságot nyújtanak. Fontos, hogy az egyén saját igényei és anyagi lehetőségei alapján válassza ki a technikát és az anyagot. A szilikon alkalmas az állcsont-nagyobbításra? Bár a szilikon továbbra is népszerű választás a különböző nagyobbítási módszerek között, hatékonyságával kapcsolatban továbbra is vannak aggályok.Az orvosi esztétikai szakemberek szerint a szilikon jelenleg az állplasztikában általánosan használt anyag, és a technika jól bevált. Kiterjedt tesztelések igazolják, hogy a megfelelő szilikonanyagok teljesen nem mérgezőek, magas biokompatibilitással rendelkeznek, és ritkán okoznak súlyos kilökődési reakciókat.
A szilikon a páciens arcszerkezetéhez igazodva formázható, anélkül, hogy bőrfertőzéseket okozna. Következésképpen viszonylag biztonságos anyag marad, feltéve, hogy a beavatkozást egy jó hírű kozmetikai sebészeti klinikán végzik, hogy garantáltan kielégítő eredményeket érjenek el.
Milyen módszerek léteznek az állcsont megnagyobbítására?
1. Injekciós állcsont-megnagyobbítás
Sokan jelentős félelmet táplálnak a sebészeti beavatkozások iránt, ezért inkább az injekciós töltőanyagokat választják az állcsont megnagyobbítására. Az elsődleges cél az arc kontúrjának finomítása, lágyabb, formásabb megjelenés elérése. A leggyakrabban alkalmazott injekciós anyagok a hialuronsav és az autológ zsírátültetés, a választást általában a páciens személyes preferenciái és anyagi lehetőségei határozzák meg.
2. Autológ porc állplasztika
Az autológ porcplasztika egy másik gyakran alkalmazott technika, amely a páciens saját bordáiból nyert porcot használja fel.Előnye a páciens saját testével való magas kompatibilitás, ami minimálisra csökkenti a deformáció kockázatát. Jelentős hátránya azonban, hogy a bordaporc pontos formázása nehéz, ami ronthatja a szimmetriát azoknál a pácienseknél, akik tökéletes eredményt szeretnének elérni.
A választott augmentációs módszertől függetlenül az eredmények nem egységesek, és az egyén körülményeihez kell igazítani őket. Az injekciós állaugmentáció viszonylag egyszerű és nagyobb biztonsági tartalékkal rendelkezik. Az eredmények azonban általában csak hat hónapig vagy egy évig tartanak, majd ismételt injekciókra van szükség, így a betegek igényeiknek megfelelően dönthetnek.