I. A beteg rendellenességeinek felismerése:
(a) Azonnal szüntesse be a gyógyszeradagolást, tartsa fenn az intravénás hozzáférést, fektesse a beteget háton, kezdje meg a helyszíni újraélesztést, és haladéktalanul értesítse az orvost.
(b) Figyelje az életjeleket: mérje meg a vérnyomást, a pulzust, a légzést és a hőmérsékletet. A helyzetnek megfelelően adjon be gyógyszert az orvosi utasításoknak megfelelően.
(c) Adjon be 10 mg dexametazont intramuszkulárisan vagy intravénásan az orvosi utasításoknak megfelelően.(iv) Gyógyszerallergia esetén azonnal adjon be 0,5–1,0 ml 0,1%-os epinefrin-hidrokloridot szubkután vagy mély intramuszkulárisan. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, ismételje meg a szubkután vagy intravénás injekciót félóránként 0,5 ml-rel, amíg a kritikus fázis elmúlik.
(v) Folyamatos alacsony áramlású oxigént kell adni. Légzésdepresszió esetén azonnal kezdje meg a szájból szájba lélegeztetést, és intramuszkulárisan adjon légzésserkentőket, például nikotinamidot vagy fizosztigmint. Ha a gégeödéma akadályozza a légzést, végezzen tracheotómiát.
(VI) Az előírásnak megfelelően azonnal adjon be 200 mg hidrokortizont vagy dexametazont. A klinikai állapotnak megfelelően adjon be vazopresszorokat, például dopamint vagy alamint.
(VII) Infúziós reakciók esetén a szokásos infúziós reakció protokollok szerint járjon el. Lázas reakciók esetén csökkentse az infúzió sebességét és értesítse az orvost.
(viii) Keringési túlterhelés esetén ügyeljen arra, hogy az infúzió sebessége ne legyen túlzott. Tünetek esetén a beteget ülő helyzetbe hozza, lógó lábakkal. Adjon 20–30% alkohollal párásított nyomás alatt álló oxigént.
(10) Légembólia észlelése esetén a beteget bal oldali fekvő helyzetbe kell helyezni, fejjel lefelé, lábakkal felfelé, és oxigén inhalációt kell adni.
(11) Szorosan figyelemmel kell kísérni és rögzíteni kell a beteg hőmérsékletét, pulzusát, légzését, vérnyomását, vizeletmennyiségét és egyéb klinikai változásokat.
II. Az anafilaxiás sokk prodromális tünetei
Szisztémás tünetek: szájparesztézia, nyugtalanság, gyengeség, összeomlás érzése, fejfájás, hidegrázás, hideg verejték, hirtelen afázia;
Kardiovaszkuláris tünetek: tachycardia, szívdobogás;
Neurológiai tünetek: végtagok és ajkak zsibbadása, görcsök, szédülés, fülzúgás;
Légzési tünetek: torokszorítás, tüsszentés, reflex köhögés, mellkasi szorító érzés, zihálás;
Infúziós reakciók: (a) Pirogén reakció: A tünetek között szerepel hidegrázás, izomgörcsök és láz. Súlyos esetekben az izomgörcsöket magas láz (40–41 °C) követheti, melyet hányinger, hányás, fejfájás és tachycardia kísér.
Kezelés: Csökkentse az infúzió sebességét vagy azonnal szakítsa meg az adagolást, és értesítse az orvosi személyzetet.
(b) Tüdőödéma (keringési túlterhelés tünetei): Hirtelen fellépő légszomj, tachypnoea, köhögés, habos köpet vagy habos, véres köpet, valamint nedves hörgés a tüdőben.
Kezelés: (1) Az infúzió alatt ügyeljen arra, hogy a csepegtetés sebessége ne legyen túlzott, és a folyadék mennyisége ne legyen túlzott;
(2) Ha tünetek jelentkeznek, azonnal ültesse fel a beteget, lógó lábakkal, hogy csökkenjen a vénás visszaáramlás;
(3) Adjon be 20–30% alkohollal párásított, nyomás alatt álló oxigént inhalálásra;
(4) Adjon be nyugtatókat, értágítókat és szívglikozidokat (pl. digitálisz) az előírás szerint;
(5) Szükség esetén egymás után alkalmazzon érszorítókat a végtagokon.
(iii) Vénagyulladás tünetei: zsinórszerű vörös vonalak, helyi szöveti bőrpír, duzzanat, égő érzés és fájdalom.
Megelőzés és kezelés: (1) Szigorúan tartsa be az aszeptikus technikát; érhatású gyógyszerek esetén szisztematikusan váltsa az injekció beadásának helyét.
(2) Emelje meg és rögzítse az érintett végtagot; alkalmazzon meleg borogatást 95% alkohollal vagy 50% magnézium-szulfát oldattal helyileg.
(IV) Légembólia tünetei: A beteg rendellenes mellkasi diszkomfortot érez, légszomj és súlyos cianózis alakul ki. A precordialis terület auszkultációja hangos, tartós hörgést mutat.
Kezelés: (1) Helyezze a beteget bal oldali fekvő helyzetbe, fejjel lefelé, lábakkal felfelé;
(2) Adjon oxigén inhalációt;
(3) A nyomás alatt álló infúzió alatt tartsa szoros megfigyelés alatt; az ápolószemélyzet nem hagyhatja el a beteg oldalát.
Bőr- és nyálkahártya-tünetek: bőrpír, kiütés, kötőhártya-vérbőség, ödéma.
III. Anafilaxiás sokk újraélesztési protokollja
Anafilaxiás sokk: 0,1% epinefrin-hidroklorid 0,5–1,0 ml intravénás injekció, majd 1 ml intramuszkuláris vagy szubkután injekció; szükség esetén ismételje meg az antihisztaminok adását;
Gyógyszeres kezelés: 25–50 mg difenhidramin intramuszkuláris injekciója a légutak átjárhatóságának biztosítására; szükség esetén tracheotómia és oxigénadagolás. 200–400 mg hidrokortizon intravénás infúziója 100 ml glükózoldatban; szükség szerint vazopresszorok adhatók.
Az anafilaxiás sokk diagnosztikai kritériumai és újraélesztési intézkedései
Diagnózis: 1.Allergiás expozíció előzménye; 2. A tünetek között szerepel mellkasi szorító érzés, torokszorító érzés, majd légszomj, cianózis és a közelgő halál érzése; súlyos esetekben rózsaszínű habos köpet köhöghet fel; 3. Gyakran kíséri súlyos hasi kólika, hányinger, hányás vagy hasmenés; 4. Tudatváltozás, végtagzsibbadás, görcsök, afázia, vizelet-/székletinkontinencia, gyenge pulzus és hipotenzió.
Sürgősségi ellátás: 1. Azonnal adjon be epinefrint; 2. Gyorsan adjon be kortikoszteroidokat intravénás injekcióval; 3. Növelje a vérmennyiséget; 4. Adjon oxigénterápiát vagy hiperbár oxigénkezelést; 5. Adjon be kalciumkészítményeket és antihisztaminokat; 6. Azonnal kezelje a gégeödémát, a tüdőödémát, az agyi ödémát stb.
Intézkedések: 1. 0,5–1,0 ml 0,1% epinefrin intramuszkulárisan vagy intravénásan; 2. 1–4 mg norepinefrin 500 ml oldatban intravénás cseppinfúzióban;3. 10–20 mg dexametazon 100 ml 5%-os glükózoldatban (intravénás cseppinfúzió); 4. 20 ml 10%-os kalcium-glükonát-oldat, lassú intravénás injekció; 5. 0,25 g aminofillin 40 ml 50%-os glükózoldatban, lassú intravénás injekció; 6. Kiegyensúlyozott kristályos oldat: 500–1000 ml intravénás cseppinfúzió.