A jelentések szerint az apa hirtelen arcul ütötte a nővért, állítólag azért, mert többször is sikertelenül próbálta meg a vénapunkciót. „Már hat alkalommal megpróbáltuk, muszáj folytatnunk?”
A vizsgálatok szerint a legtöbb kórházban nincs kifejezett szabályozás a megengedett vénapunkciók számát illetően. Ez az eset egyszerűen csak a nővér technikai jártasságának hiányát tükrözi. Azonban a fizikai erőszak alkalmazása – például arcul ütni valakit – meggondolatlan és törvénytelen, és kétségtelenül helytelen.Ilyen körülmények között tanácsos empatikus szemléletet alkalmazni.
Először is, szülőként figyelembe kell venni, hogy a vénás punkció, az intravénás folyadékok beadása vagy a vérvétel csecsemőknél rendkívül nehéz feladat, mivel véredényeik rendkívül vékonyak.Az újszülöttek véredényei különösen érzékenyek. Ha a gyermek vénái rosszul láthatóak, a karokon vagy a lábakon keresztül történő intravénás hozzáférés gyakorlatilag lehetetlen. Általában a csecsemő fejbőrén helyeznek el egy fejbőr-vénakatétert, ahol a felületi erek könnyebben hozzáférhetők, különösen a homlok ritkás szőrzetű területein.Összességében a csecsemők jelentős kihívást jelentenek: ereik eleve kicsik, nem működnek együtt, és a mély, kanyargós vagy elágazó erek jelentős nehézségeket okoznak az orvosoknak. Gyakori, hogy két-három alkalommal megkísérlik az eljárást, de hat kísérlet kissé túlzónak tűnik. Egyetlen ápoló sem élvezi a ismételt kudarcokat, és senki sem használná a csecsemőt gyakorlóalanyként.Mindannyian emberek vagyunk; miért feltételezzük, hogy a nővérek ennyire felelőtlenek? Ha a szülők így tudnának empátiával viszonyulni, akkor is fizikai erőszakhoz folyamodnának?
Másodszor, a gyermekápoló nővéreknek alaposan át kell gondolniuk magukat. A csecsemők a szülők drága kincsei. Az ápolási készségek fejlesztése nem csupán szakmai kötelesség, hanem a következő generáció gondozásának alapvető cselekedete!Az alapvető injekciós eljárások tekintetében, bár két-három sikertelen kísérlet gyakori, ilyen esetek után azonnal segítséget kell kérni egy tapasztaltabb, jobb technikával rendelkező ápolótól. Alázatosan el kell sajátítani a készséget, és folyamatosan fejleszteni kell magunkat. Ez megakadályozza a gyermek felesleges szenvedését, és enyhíti a szülők szorongását.
Összegzésként: ápoljuk a nagyobb megértést és együttérzést, és működjünk együtt a harmonikus orvos-beteg kapcsolatok kialakításáért!