A reklámozás legkorábbi formája a régi utcai árusok kiáltásaira vezethető vissza: „Répák, édesek, mint a körte, nincs édes, nincs fizetés!” Akár a kínai piacokon, akár az olasz vásárokon, az éles eszű kereskedők megértették a vásárlók pszichológiáját, és áruikat mind kiváló minőségűnek, mind megfizethetőnek dicsérték.A mai, mindenütt jelen lévő reklámok ugyanolyan ötletesek. Mégis kevesen veszik észre, hogy ez a kreatív terület elválaszthatatlanul több pszichológusnak is köszönhető. Hozzájárulásuk nélkül a modern reklámok átalakító ereje elképzelhetetlen lenne. Walter Dill Scott, a Northwestern Egyetem professzora úttörő szerepet játszott a „meggyőzés” elveinek a reklámozásban való alkalmazásában.Úgy vélte, hogy pszichológiai elvek alkalmazásával az emberek önmaguk által hirdetett racionalitása könnyen meggyőzhető. A The Principles and Practice of Advertising (A reklámozás elvei és gyakorlata) című könyvében két technikát emel ki: a közvetlen parancsokat, például a „Kérjük, használja ezt a csodálatos terméket!” típusú, kitartó buzdításokat, valamint a kuponok formájában nyújtott apró ösztönzőket.
A figyelemre vonatkozó pszichológiai kutatásokra támaszkodva azt javasolta, hogy a reklám hatékonyságát a figyelem mértékével lehetne mérni. A „előtte-utána” összehasonlítások használata a reklámokban abból fakad, hogy ezekkel fokozni lehet a termék értékére irányuló figyelmet, míg a reklámok ismételt megjelenése biztosítja, hogy azok tartós benyomást hagyjanak.Úgy tűnik, hogy a „Brain Gold” reklámok valóban követik ennek a reklámmesternek, Scottnak a nyomdokaiba!
A pszichológusok reklámiparhoz való hozzájárulásáról szóló vitában egy személyt nem lehet figyelmen kívül hagyni: John Watson, a híres behaviorista pszichológus, aki azt állította, hogy a viselkedést a jutalom és a büntetés szabályai alakítják. Watson szerint a hatékony reklámnak három alapvető emberi érzelmet kell kihasználnia: a szeretetet, a félelmet és a haragot.Azt állította, hogy egy sikeres fogkrémreklám gyakran nem a termék fogerősítő képességének hangsúlyozásával ér el sikert, hanem azzal, hogy kiemeli, hogyan növeli a gyöngyházfényű fogak a szexuális vonzerőt. Ugyanakkor erőteljesen támogatta az objektív, tudományos módszerek alkalmazását a reklámipar piackutatásában, például a népszámlálási adatok felhasználását a potenciális ügyfelek azonosítására. Továbbá a hírességek hatását is támogatta, amely szintén az érzelmi pszichológiában gyökerezik: az emberek nem azért vásárolnak termékeket, mert szeretik magát a terméket, hanem azért, mert szeretik az idoljaikat.
A kortárs reklámokban a pszichológiai tényezők három technikát alkalmaznak, hogy magukhoz vonzzanak minket.
Először is, a hozzáállás könnyebben megváltozik, ha az információ hiteles vagy vonzó személyektől származik – ezért használnak hírességeket a reklámokban.
Másodszor, az emberek fogékonyabbak azokra a tartalmakra, amelyek kevésbé nyíltan promóciós jellegűek. Gondoljunk csak a egyre elterjedtebb „soft cikkekre” és „termékmegjelenítésekre”; elterjedésüknek megvan az oka.
A harmadik technika az életkor kártyájának ügyes használata. Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a 18 és 25 év közötti fiatal felnőttek a leginkább befolyásolhatók, míg a 25 év felettiek egyre makacsabbak és ellenállnak a változásoknak. Ha megfigyeljük a fiatalokat célzó sör- és luxuscikk-reklámokat, megérthetjük, hogy a márkák nem csak fiatal fogyasztókat akarnak toborozni, hanem – ami még fontosabb – élethosszig tartó márkahűséget akarnak kialakítani.
A pszichológiai koncepciók ma már a kortárs reklámozás minden területén jelen vannak. Tehát legközelebb, amikor egy reklám magával ragadja, ne aggódjon amiatt, hogy önként megadta magát: ez a reklám valóban mesteri módon nyeri el a szíveket!