A terhesség korai szakaszában alacsonyabb a fogamzási arány és magasabb a kromoszóma rendellenességek kockázata.
A terhes nők, függetlenül attól, hogy első vagy többszörös szülők, orvosilag magas kockázatú anyáknak minősülnek, ha a teljes terhességi időtartam alatt 35 évesek vagy idősebbek. A nők életkora szignifikáns összefüggésben áll a petefészek és a petesejtek minőségével. Az életkor előrehaladtával a petesejtek minősége fokozatosan romlik, a petefészek működése csökken, ami csökkenti a termékenységi arányt.Még ha terhesség is alakul ki, a vetélés és a magzati rendellenességek kockázata megnő. A petefészek működésének csökkenése és a petesejtek öregedése miatt az idősebb nőknél nagyobb a valószínűsége a korai terhességi komplikációknak, például az atrofikus méhüregnek, ami magasabb meddőségi arányhoz és korai vetéléshez vezet. Ezenkívül nő a kromoszóma rendellenességek valószínűsége a korai embrionális osztódás során.
Stratégiák a helyzet kezelésére: gondolkodásmód és életmód megváltoztatása
Fogadja el a terhesség kockázatainak növekedését, készüljön fel lelkileg, és törekedjen a nyugodt lelkiállapot fenntartására.
Rendszeresen járjon terhességi vizsgálatokra, tartson be állandó napi rutint és kiegyensúlyozott étrendet, kerülje az éjszakai ébrenlétet és a túlzott fáradtságot.
Tippek a terhességi súly kezeléséhez
Az idősebb kismamáknak különös figyelmet kell fordítaniuk a terhesség alatti súlyukra. Az étrend-szabályozás mellett a megfelelő testmozgás is jótékony hatással van, de azt csak a terhesség stabilizálódása után szabad elkezdeni. Hetente háromszor, alkalmanként 30 perces testmozgás hatékonyan fokozza az anyagcserét, javítja az állóképességet, és segíti a szülést és a szülés utáni felépülést.
Mi számít megfelelő súlygyarapodásnak a terhesség alatt? Ez a kismama terhesség előtti testtömeg-indexétől (BMI) függ. Normális terhesség előtti BMI esetén a súlygyarapodást 11–13 kilogramm között kell tartani. A jelentősen emelkedett terhesség előtti BMI-vel rendelkező kismamáknak különösen figyelniük kell a terhesség alatti súlygyarapodásra.
Az anya kérdése: Szükséges-e a progeszteron kiegészítő szedése a terhesség korai szakaszában?
Az orvos tanácsa:
A progeszteron stabilizálja a magzat fejlődését, de alapvetően inkább terápiás, mint profilaktikus gyógyszer. Ez azt jelenti, hogy ha a vetélés veszélyének jelei jelentkeznek, az orvosok progeszteront írhatnak fel a méhnyálkahártya stabilizálására és az embrió beágyazódásának biztosítására.A terhesség korai szakaszában jelentkező vérzés – függetlenül attól, hogy mennyire erős, illetve hogy a vér élénkpiros vagy barnás színű – potenciális vetélésveszély jele, amely orvosi vizsgálatot igényel. Ha azonban a kismama állapota stabil, akkor nincs szükség progeszteron-kiegészítésre pusztán a lehetséges vetélés megelőzése érdekében.
A terhesség közepén fokozott a placenta praevia, a magas vérnyomás és a hiperglikémia kockázata.
A kromoszómális rendellenességek veleszületett rendellenességeket jelentenek; például a Down-szindróma a 21. kromoszóma extra másolatából ered, ami a magzat szellemi vagy szerkezeti rendellenességeihez vezet. A kismamák kromoszómális szűrővizsgálatokkal, például a terhesség korai szakaszában végzett chorionboholy-mintavétellel vagy a terhesség közepén végzett anyai vér Down-szindróma szűréssel ellenőrizhetik a magzat egészségét.
Ezenkívül az idősebb kismamák a placenta praevia, a terhességi magas vérnyomás és a terhességi cukorbetegség szempontjából magas kockázatú csoportot alkotnak. Az anyai egészségi állapot felméréséhez elengedhetetlen a rendszeres ultrahangvizsgálat, vérnyomásmérés, vizeletfehérje-vizsgálat és terhességi cukorbetegség szűrés. Ezek az eljárások jelenleg a rutin szülészeti ellátás részét képezik; a kismamáknak pontosan be kell tartaniuk az összes előre megbeszélt időpontot.