A magas vérnyomásban szenvedők egészségét elősegítő testmozgásként a kocogás
A kocogás, más néven fitneszfutás, hasonlít a gyalogláshoz vagy a sétához. Mivel nem igényel speciális felszerelést vagy technikai ismereteket, a betegségmegelőzés és a fizikai kondíció javításának egyik legkönnyebben elérhető módszere. Ez a testmozgás az utóbbi években világszerte népszerűvé vált.A statisztikák szerint az Egyesült Államokban minden negyedik ember napi 5 kilométert fut. Jimmy Carter, az Egyesült Államok volt elnöke 34 évesen kezdett el futni, és megválasztása után is kitartóan futott naponta 1,5–3 kilométert a Fehér Ház körül. Részt vett a New York-i maratonon is, és ezzel ő lett az első elnök a világon, aki teljesítette ezt a távot.Orvosi megfigyelések szerint a kocogás során az oxigénellátás 8-10-szerese a nyugalmi állapotban mért értéknek. Ez jótékony hatással van a szívre és az erekre, hatékonyan javítva a szív- és tüdőfunkciókat, valamint az állóképességet.A megfelelő kocogás erősíti a lábizmokat, jelentős edzéselőnyökkel járva az egész izomzatra nézve, különösen az alsó végtagok ízületeire és izmaira. Segít a fogyásban, csökkenti a vérzsírok szintjét és a vérnyomást. Ezenkívül a kocogás javítja az anyagcserét, szabályozza az agykéreg aktivitását, elősegíti a mentális jólétet, stimulálja a gyomor-bélrendszer mozgását, javítja az emésztést, és enyhíti vagy megszünteti a magas vérnyomású betegeknél előforduló szédülés, fejfájás és álmatlanság tüneteit.Ezért a kocogás terápia a magas vérnyomású betegek körében gyakran alkalmazott módszer a betegségek megelőzésére és az egészség megőrzésére. Az I. vagy II. stádiumú magas vérnyomású, prehipertenziós, és különösen a középkorú vagy fiatal egyének számára a kocogás kétségkívül hatékony természetes terápia. Általában azonban nem ajánlott idős magas vérnyomású betegek vagy olyanok számára, akiknél szív-, agy- vagy vese komplikációk is fennállnak.
A magas vérnyomásban szenvedő betegek számára a kocogás során az alábbi óvintézkedéseket kell betartani:
(1) Kocogás előtt vegyen le néhány réteg ruhát, és végezzen 3–5 percig előkészítő gyakorlatokat, például mozgassa meg a lábát, a bokáját és a térdét, nyújtsa ki a végtagjait, vagy végezzen rövid torna gyakorlatokat. Ezután fokozatosan váltson át a gyaloglásról a kocogásra.
(2) A futás során tartsa be a helyes testtartást: kezeit enyhén ökölbe szorítsa, felkarjait és alkarjait körülbelül 90 fokos szögben hajlítsa meg, felsőtestét kissé hajtsa előre. Minden izmát tartsa ellazítva, karjait természetesen lengesse. Könnyedén érkezzen a lábfejre, a lábujjhegyével tolja el magát, hogy felfelé és előre lendületet nyerjen, és tartsa a ritmikus tempót.Kocogás közben célszerű az orron keresztül lélegezni. Ha az orron keresztüli légzés nem elegendő, akkor az orr és a száj is használható, de a szájat nem szabad túlzottan kinyitni. A nyelv hegyét a szájpadláshoz kell nyomni, hogy a hideg levegő minél kevésbé irritálja a légcsövet. A légzés gyakorisága az egyéni kényelemnek megfelelően állítható be, de nem szabad szándékosan visszatartani a lélegzetet.
(3) A kocogást friss levegőn, sík terepen kell végezni. Kerülje a kocogást közvetlenül étkezés után, és ne egyen közvetlenül kocogás után. Kezdje lassú tempóval, rövidebb távokon, és fokozatosan haladjon előre. Az egyéni fizikai állapotnak megfelelően állítsa be a sebességet és az időtartamot, tartsa a pulzusszámot 120 ütés/perc alatt, és érje el, hogy az egész teste enyhén felmelegedjen, de ne fáradjon el.A megfelelő tempó 100–120 méter percenként; minden edzés 8–15 percig tartson.
(4) A kocogás után végezzen könnyű levezető gyakorlatokat, azonnal törölje le az izzadságot egy törülközővel, és öltözzön fel megfelelően. Ha zuhanyozni szeretne, a futás után pihenjen 15 percet.