Az egészséges, egyenes fogazat fokozza mosolyunk szépségét. Sokaknak azonban fogászati rendellenességeik vannak, és a kiálló fogak gyakori problémát jelentenek. Ezeket vázszerkezeti vagy fogászati eredetűnek lehet kategorizálni. Hogyan kell tehát korrigálni a kiálló fogakat?
Purely fogászati esetekben csak a fogak állnak ki előre, a fog hosszú tengelyének túlzott dőlésszögével. A felső ajak és az orr terület nem áll ki. Csontvázas esetekben mind a fogak, mind a felső állcsont alapja előre áll. Az ajkak nem tudják teljesen eltakarni a fogakat, ami a fogak túlzott kitettségét eredményezi, ami mosolyogva a legszembetűnőbb.
Bizonyos esetekben az íny is láthatóvá válik, ami jelentősen befolyásolja a megjelenést. Az alsó ajak hasonlóan érintett; a kiálló alveoláris gerinc miatt a nasolabialis ránc sekélyebbé válik vagy eltűnik. Ez a ránc az arc esztétikájának egyik legfontosabb mutatója, és eltűnése nem előnyös. Ezenkívül oldalról nézve az áll visszahúzódottnak tűnhet. Az áll lágy szövetei gyakran feszesnek tűnnek, amikor a száj zárva van, ami a csontváz kiugrásának jellemzője.
Fogprotrúzió (kiálló fogak):
A fogak túlzott előre dőlése okozza. Ez a típusú kiálló fogak hatékonyan kezelhetők fogszabályozó készülékekkel.
Csontváz kiugrás:
A felső állcsont túlzott fejlődése vagy az alsó állcsont visszahúzódása miatt ezek az esetek fogszabályozó készülékekkel önmagukban csak korlátozott javulást eredményeznek. Kombinált ortognatikus műtét ajánlott.
A hagyományos fogszabályozás csak a fogak eltérő állását tudja kezelni. Ha csontváz-kiugrásokra, például a felső vagy alsó állkapocs deformitásaira alkalmazzák, gyakran visszaesés következik be. Az ortognatikus sebészet precíz technikáival leküzdik a hagyományos fogszabályozás korlátait azoknál a felnőtteknél, akiknek csontváz-deformitása van, és akiknél fogszabályozóval nem lehet kezelni.