A hepatosplenomegalia jelentős kóros jel. Normális körülmények között a lép általában nem tapintható. Ha háton fekvő vagy oldalfekvéses helyzetben érezhető a széle, akkor lépnagyobbodásra kell gyanakodni. A hepatosplenomegalia klinikai tünetei A klinikai gyakorlatban a különböző okokból kialakuló hepatosplenomegalia különböző súlyosságú formákban jelentkezik, gyakran elsősorban máj- vagy lépelváltozásokkal.Bizonyos állapotok klinikailag izolált hepatomegáliával vagy splenomegáliával járnak; például a glikogén tárolási betegség hepatomegáliával, míg a lépvéna-trombózis kizárólag splenomegáliával jár.Az ultrahang etiólógiai információkat is nyújt. A B-módú ultrahang rendkívül hasznos a májon belüli daganatok, például májciszták, tályogok és tumorok megkülönböztetésében. Az ultrahangfelvételeken megkülönbözteti a cirrózist, a zsírmájat és a pangásos májat. Az epehólyag ultrahangvizsgálata kimutathatja a közös epevezeték cisztáinak jelenlétét.Az ultrahangvizsgálat lehetővé teszi a lép helyzetének, morfológiájának és méretének megfigyelését, minimális zavaró tényezőkkel, mint például a hasi izomfeszültség. Az ultrahang használata a splenomegalia értékeléséhez érzékenyebb és pontosabb, mint a tapintás, és képes megjeleníteni a belső struktúrákat, lehetővé téve a vérzéses splenomegalia, a limfogranuloma, az elsődleges lépdaganatok és a kapszuláris lép hematoma megkülönböztetését.
2. Radionuklid képalkotás: A radionuklid vizsgálatok szintén segíthetnek a hepatosplenomegalia diagnosztizálásában. A kolloid 99mTc-t a máj helyzetének, morfológiájának és méretének értékelésére, valamint az intrahepatikus léziók kimutatására használják.A lép a májjal egyidejűleg láthatóvá tehető. Normális lépfunkció esetén a lép árnyéka kevésbé intenzív, mint a jobb májlebenyé. Lép-hiperfunkció esetén a lép árnyéka intenzívebb lehet, mint a májé. Ez a technika a lép-daganatok és infiltratív léziók diagnosztizálására is alkalmas.A hepatosplenomegalia kezelési módszerei
A lép vérraktárként működik, fehér és vörös pulpa részből áll. A fehér pulpa sűrű limfoid szövetből áll, amely a T-sejtek elsődleges eloszlásának helyszíne és immunfunkciókat lát el. A vörös pulpa, amelyet a lép sinusai és szálak alkotnak, rengeteg makrofágot, B-limfocitát és plazmasejtet tartalmaz, elősegítve a vér szűrését és az idegen anyagok eltávolítását.A vérsejtek elsősorban a lépcsomok és a sinusoidok közötti bazális membrán pórusain keresztül jutnak be a sinusoidokba, majd onnan a lépvénákba.Ezek a pórusok átmérője mindössze 2–3 μm, míg a vörös és fehér vérsejtek átmérője 7–12 μm. Következésképpen a vérsejteknek extrém deformációt kell végigcsinálniuk, hogy átjussanak rajtuk. Cirrhoticus betegeknél a vérsejtek deformálhatósága gyenge, ezért gyakran nem tudnak átjutni. A lépcsomókon belüli hosszan tartó visszatartás a makrofágok általi megsemmisüléshez vezet.A cirrózishoz társuló portális hipertónia esetén jelentős mennyiségű vérsejt reked a megnagyobbodott lépben, és a makrofágok elpusztítják őket. Ez a fehérvérsejtek, a vörösvérsejtek és a vérlemezkék szintjének csökkenésével jellemezhető splenomegália kialakulásához vezet.A sebészi splenektómia a hagyományos megközelítés, amely kedvező eredményeket hoz. A műtét után azonban a szervezet elveszíti a lép vérraktározó és immunfunkcióit, ami megnehezíti a fertőzések kontrollálását. A lép artéria embolizációjának előnye, hogy megőrzi a lép vérraktározó és immunfunkcióit, miközben megoldja a splenomegáliát. Ez úgy érhető el, hogy a lép artériák egy részét embolizálják, ami az embolizált lép szövetének ischaemiás nekrózisát okozza, és így terápiás hatást érnek el.