A májrák egy viszonylag gyakori májbetegség. Kialakulása kedvezőtlenül befolyásolja a betegek egészségét, súlyos esetekben pedig életveszélyes lehet, akár halálos kimenetellel is járhat. Ezért rendkívül fontos a hatékony kezelés, amelyhez megfelelő terápiás megközelítésekre van szükség. Mi tehát a májrák optimális diagnosztikai módszere?
A májrák diagnosztizálásához elengedhetetlen vizsgálatok
1.B-módú ultrahang
Az ultrahang könnyű kezelhetősége és alacsony költsége révén a legtöbb májdaganatot képes kimutatni, és a korai stádiumú májrák diagnosztizálására leggyakrabban alkalmazott módszer. Azonban kisebb csomók (átmérő <1 cm) esetén pontossága alacsonyabb, ezért a végleges diagnózishoz más képalkotó technikákkal, például CT-vel vagy MRI-vel (mágneses rezonancia képalkotás) kell kombinálni.
2. Alfa-fetoprotein (AFP)
Az AFP jelenleg az egyik legspecifikusabb módszer a hepatocelluláris karcinóma diagnosztizálására. Döntő szerepet játszik a diagnózisban, a kezelés hatékonyságának értékelésében, a prognózis becslésében és a kiújulás megelőzésében, gyakran kiegészítő vizsgálatként szolgál az ultrahang és a CT mellett.Ha az AFP-szint meghaladja a 200 μg/L-t, és több mint két hónapig tartósan emelkedett, és más állapotok, például terhesség, aktív májbetegség vagy csírasejt-daganatok kizárhatók, a képalkotó vizsgálatok eredményeivel együtt májrák diagnózisát lehet felállítani.Meg kell azonban jegyezni, hogy az AFP nem minden hepatocelluláris karcinóma diagnosztizálására alkalmas, mivel a betegek 30–40%-a negatív AFP-szintet mutat. Ezekben az esetekben a végleges diagnózishoz kiegészítő vizsgálatokra van szükség, például ultrahang- vagy CT-vizsgálatra, amelyet szükség esetén májarteriográfiával vagy ultrahang-vezérelt tűbiopszia egészít ki.
3. Ultrahangvizsgálat
Az ultrahang a hepatocelluláris karcinóma korai felismerésének egyik módszere, amely magas felismerési arányt mutat a máj elváltozások esetében. Jellemzője a könnyű kezelhetőség és a viszonylag alacsony költség.
4. Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
Az MRI az elmúlt években gyors fejlődésen ment keresztül. A folyamatos technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a vizsgálati idő egyre rövidebbé, a felbontás pedig egyre jobbá vált, ami lehetővé teszi a kis májléziók pontosabb értékelését. Az MRI ma már a májrák korai felismerésének egyik legfontosabb módszere.
A májrák kezelési módszerei
1. Sebészeti beavatkozás
A sebészeti reszekció továbbra is a májrák elsődleges kezelési módszere. A korai eltávolítás döntő fontosságú a túlélési arány javítása szempontjából, mivel a kisebb daganatok esetében magasabb az ötéves túlélési arány. A műtét indikációi a következők:
① Megerősített diagnózis, amely szerint a léziók egy lebenyre vagy a máj felére korlátozódnak;
② Jelentős sárgaság, ascites vagy távoli áttétek hiánya;
③ Megfelelő májkompenzáció, ≥50% protrombinidővel;
④ Elegendő szív-, máj- és vesefunkció. Normális májfunkciójú betegeknél a reszekció volumene nem haladhatja meg a máj 70%-át; közepes cirrhosis esetén a reszekció nem haladhatja meg az 50%-ot, vagy csak a bal májfél reszekciójára korlátozódhat; súlyos cirrhosis esetén a lebenyreszekció kizárt.A sebészi és patológiai leletek megerősítik, hogy a hepatocelluláris karcinómák több mint 80%-a cirrhosis mellett fordul elő. Széles körben elfogadott, hogy a helyi reszekció hosszú távú eredményei összehasonlíthatók a standard lobectomiával, miközben csökkenti a posztoperatív májfunkciós zavarokat és a műtéti mortalitást. Tekintettel a radikális reszekciót követő tartósan magas recidíva arányra, a recidíva kimutatására ajánlott az AFP-szint rendszeres posztoperatív monitorozása és ultrahangvizsgálat.
A radikális reszekciót követő szoros posztoperatív nyomon követés gyakran kimutatja a „szubklinikai stádiumban” lévő kis hepatocelluláris karcinómákat. A reoperáció a preferált megközelítés, amely a második beavatkozás után 38,7%-os ötéves túlélési arányt eredményez. Bár a májátültetés továbbra is kezelési lehetőség a hepatocelluláris karcinóma esetében, számos nemzetközi jelentés ellenére, hosszú távú hatékonysága a betegség kezelésében még nem bizonyított. Az immunszuppresszív szerek posztoperatív hosszantartó alkalmazása gyakran a betegek mortalitásához vezet a recidíva miatt.A fejlődő országokban a donorok rendelkezésre állása és a költségek korlátai akadályozták az elmúlt években a széles körű alkalmazást.
2. Palliatív sebészi kezelés
Javallt nagyobb daganatok, diffúz eloszlás, nagy erek közelsége vagy cirrhosishoz kapcsolódó reszekciós ellenjavallatok esetén. A megközelítések között szerepel a májartéria ligálása és/vagy katéterrel irányított májartéria kemoterápia, krioterápia, lézeres abláció, mikrohullámú terápia,intraoperatív májartéria-embolizáció vagy abszolút etil-alkohol tumoron belüli injekciózása. Ezek a módszerek esetenként a tumor zsugorodását és a szérum AFP-szint csökkenését eredményezhetik, ezáltal lehetőséget teremtve a szakaszos reszekcióra. 3. Multimodális integrált terápia Ez az utóbbi években aktív és hatékony kezelési módszer a közepes stádiumú nagy májsejtes karcinómák esetében, amely néha a nem reszekálható nagy tumorokat reszekálhatóvá teszi azok méretének csökkentésével.Többféle megközelítés létezik, amelyek általában a májartéria ligáció és a transzkatéteres májartéria kemoterápia kettős módszerének kombinációján alapulnak, amelyet külső sugárterápiával egészítenek ki, így hármas módszert alkotva, vagy immunoterápiával kombinálva négyes módszert alkotva. A hármas vagy annál magasabb módszer optimális eredményeket hoz. A multimodális integrált terápia után a tumor zsugorodásának aránya elérte a 31%-ot. A tumor jelentős méretének csökkenése miatt a betegek 38,1%-a kétlépcsős reszekción esett át.A Sanghaji Orvostudományi Egyetem Májrák Intézete szintén vizsgálta a hiperfrakcionált sugárterápiát és a célzott terápiákat. A hiperfrakcionált külső sugárterápia és a májartéria katéterezéses kemoterápia kombinált megközelítése a következőket tartalmazza: 1. hét: Intraarteriális kemoterápia 20 mg cisplatin (CDDP) adaggal naponta három egymást követő napon. 2. hét: Helyi külső sugárterápia a máj tumoros területén 2,5 Gy (250 rad) dózisban naponta kétszer (reggel és délután) három egymást követő napon.Egy ciklus két hétig tartott, és ezt a váltakozó mintát 3–4 cikluson át minden második héten megismételték. A célzott terápia intrahepatikus artériás katéterezést jelentett 131I-jelölt anti-hepatocelluláris karcinóma ferritin antitestekkel, anti-hepatocelluláris karcinóma monoklonális antitestekkel vagy 131I-lipiodollal, havonta vagy kéthavonta. A kezelési ciklusok között intraarteriális CDDP-t (20 mg) adtak be naponta 3–5 egymást követő napon.Az interferon, a shiitake gomba poliszacharidok vagy az interleukin-2 immunterápia hozzáadása a fenti kezelésekhez kiváló eredményeket hoz. 4. Transarteriális embolizációs kemoterápia (TAE) Az 1980-as években kifejlesztett, nem sebészi tumorkezelés kiváló hatékonyságot mutat a hepatocelluláris karcinóma esetében, sőt, a nem sebészi megközelítésként is ajánlott.Általában kemoterápiás szerekkel kevert lipiodolt, 131I- vagy 125I-lipiodolt, illetve 90Y mikrogömböket használnak a tumor disztális vérellátásának embolizálására. Ezt követően zselatinszivacsokat alkalmaznak a tumort ellátó proximális májartéria embolizálására, megakadályozva ezzel a kollaterális keringés kialakulását és ischaemián keresztül tumor nekrózist indukálva.A gyakori kemoterápiás szerek közé tartozik a 80 mg CDDP, kiegészítve 100 mg 5-FU-val, 1000 mg mitomicin C-vel (vagy 40–60 mg doxorubicinnel [ADM]). Az intraarteriális infúziót a disztális májartéria embolizációja előzi meg, ultrahanggal emulgeált lipiodollal, 10 mg mitomicin C-vel (MMC) keverve. A májartéria kemoembolizációjának ismételt kezelései kiváló eredményeket hoznak.Az adatok azt mutatják, hogy 345 nem operálható nagy hepatocelluláris karcinóma esetében a májartéria-infúziós kemoterápia önmagában csak 11,1%-os egyéves túlélési arányt eredményezett. A májartéria-embolizációval kombinálva az egyéves túlélés 65,2%-ra emelkedett, a leghosszabb utánkövetési túlélés 52 hónap volt. Harminc esetben a tumor mérete csökkent, így a betegek műtéti reszekcióra alkalmasak lettek.Ez a módszer ellenjavallt súlyos májdekompenzációban szenvedő betegeknél, és nem alkalmas azoknál, akiknél a fő portális véna rákos trombus miatt elzáródott.
5. Abszolút alkohol intratumorális injekciója
Az abszolút alkohol ultrahang vezérelt perkután transhepatikus injekciója a tumorba a hepatocelluláris karcinóma kezelésére szolgál. Elsősorban műtéti beavatkozásra alkalmatlan, ≤3 cm átmérőjű, ≤3 csomós tumorok és társuló cirrhosis esetén javallott. Kis tumorok esetén gyógyító hatása lehet, de >5 cm-es tumorok esetén hatékonysága gyenge.