Az elmúlt években a „4-2-1” családszerkezetek megjelenése széles körű társadalmi aggodalmat és félelmet váltott ki olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a generációk közötti gyermekgondozás, a túlzott kényeztetés és a korai oktatásra való túlzott támaszkodás. Oktatási szakértők sürgetik az egygyermekes generáció szüleit, hogy gondolják át a saját gyermekeikkel szembeni szülői hozzáállásukat, és kerüljék el a gyakori buktatókat.
A generációk közötti gyermekgondozás gyengíti a család oktatási szerepét
Minden reggel 7 órakor az 54 éves Wang Kexin busszal viszi unokáját az óvodába, majd délután 4 órakor újra elhozza onnan. „Mit tehetünk? A fiatal pár elfoglalt a munkájával. Biztosan jobb, ha én, a nagymama vigyázok rá, mintha egy dadára bíznák” – mondta Wang Kexin riporterünknek.
Ismert, hogy az egygyermekes generáció szülei többsége jelenleg karrierje csúcspontján van, nagy munkaterheléssel és jelentős életbeli nyomással kell szembenéznie. Néhányuknak hiányzik az érzelmi érettség, nehezen alkalmazkodnak a szülői szerephez. A „ki fog gondoskodni a gyerekekről” kérdés állandó gondot jelent számukra. Ennek következtében a harmadik generációt nevelő nagyszülők jelensége széles körben elterjedt.
Az egygyermekes politika bevezetése óta eltelt több mint három évtized alatt egy nagy csoport egyetlen gyermek elérte a házasulandó kort, és maguk is szülők lettek. Az általuk született második generációs egyetlen gyermekeket „második generációs egyetlen gyermekeknek” nevezik.
A China Women's Magazine felmérése szerint a fiatal szülők több mint 70%-a „szül, de nem neveli” gyermekeit, a gyermekgondozás teljes terhe az idős rokonokra hárul. Ezek közül a gyermekek 42%-át elsősorban az apai nagyszülők, 30%-át az anyai nagyszülők gondozzák, míg kevesebb mint 20%-ukat saját szüleik nevelik.
Liu Limei, a Shenyangban található Nanning Óvoda óvónője elmondta, hogy egy nemrégiben tartott szülő-gyermek napon a 130 gyermek kevesebb mint 30%-át kísérték el a szülők, a többit a nagyszülők. „A nap interaktív játékainak és tevékenységeinek nagy része nem volt alkalmas idős résztvevők számára, ezért az esemény nem érte el a kívánt eredményeket” – jegyezte meg Liu óvónő. Úgy véli, hogy a fiatal szülőknek fel kell ismerniük, hogy elengedhetetlen szerepet játszanak gyermekeik fejlődésében, és nem háríthatják át az összes felelősséget az idősekre.
A Kínai Ifjúsági Kutatóközpont kiterjedt tanulmányokat végzett a második generációs egyetlen gyermekek személyiségfejlődéséről. Sun Hongyan, a kutatócsoport vezetője szerint a generációk közötti gyermekgondozás 70%-a gyengíti a család oktatási szerepét. „Ha a szülők nem alakítanak ki szoros szülő-gyermek köteléket, mielőtt a gyermek hatéves lesz, az könnyen távoli kapcsolathoz vezethet később, ami különböző pszichológiai problémákat válthat ki” – figyelmeztetett Sun, és arra buzdította a fiatal szülőket, hogy aktívan vegyenek részt gyermekeik nevelésében.
A túlzott kényeztetés elrontja az egyetlen gyermek generációját
„Az egyetlen gyermek generációjának nevelésében a legnagyobb kihívás a nagyszülők hajlama, hogy túlságosan kényeztessék unokáikat” – állítja Zhou Yongmei, a Shenyang Ifjúsági Pszichológiai Tanácsadó Központ igazgatója. Sok idős ember számára az unokák nevelése lesz az elsődleges érzelmi támaszpont, ami hajlamossá teszi őket a kényeztetésre.„Ez nagyon káros a gyermek fejlődésére, mert önzőséget, kapzsiságot és önelégültséget táplál, sőt már kis korban megtanítja őket a felelősség elkerülésére.” Zhou Yongmei szerint a szülők túlzott védelme túlzott függőséget szül, ami súlyosan gátolja a gyermek fejlődését. Egy szülő, attól tartva, hogy gyermeke eleshet, már csecsemőkorában megtiltotta neki a futást – ennek eredményeként egy shenyangi harmadik osztályos tanuló még mindig nem tud gyorsan járni.
„Gyermekpszichológiai szempontból a gyermekek természetüknél fogva hajlamosak önállóan felfedezni a világot, és örömüket lelik az ilyen élményekben. Ráadásul a kudarcoktól a sikerekig vezető út elősegíti az eredményesség érzését és a rugalmasság kialakulását. Vissza kell adnunk a gyermekeknek a gyermekkort, és nem szabad a védelem ürügyével megfosztanunk őket a boldogsághoz való joguktól.” Zhou arra buzdítja a szülőket, hogy tanuljanak meg elengedni gyermekeiket, és adják meg nekik a lehetőséget, hogy saját erőfeszítéseik révén fejlődjenek.