Az amerikai pszichológus, James Weider egy irodai dolgozók körében végzett felméréséből kiderült, hogy 50%uk tapasztalt már haragot a munkahelyén. Ez a harag veszélyes, mert nyugtalanságot és akár munkakerülést is okozhat. Hogyan kell tehát kezelni a szakmai környezetben az ellenőrizhetetlen indulatokból fakadó haragot?Íme néhány stratégia! A mindennapi életben teljesen normális, ha valaki indulatos. A munkahelyen azonban az indulatosság jelentős akadályt jelenthet a siker elérésében. Ahogy a mondás tartja: „Az impulzus az ördög.” Ez nem is lehetne igazabb.
Amikor dühös, az ember gyakran meggondolatlanul cselekszik, ami később mélyen megbánható következményekhez vezethet. Ráadásul a munkahelyen elkerülhetetlenül számos ügyet és kapcsolatot kell kezelni, ami megköveteli a kollégákkal és a felettesekkel való interakciók gondos kezelését. Mit kell tehát tenni, ha szokatlanul ingerlékenynek vagy provokáltnak érezzük magunkat?
Először is vizsgáljuk meg az ingerlékenység és a „forrófejűség” okát. Csak az alapvető okok megértésével találhatunk hatékonyabb megoldásokat a „tünetek” kezelésére. Vannak, akik magánéletükben nem mutatnak rosszindulatot, de a munkahelyen gyakran érzik magukat ingerlékenynek, dühösnek, vagy akár képtelennek kezelni a haragjukat. Számos tényező hozzájárul ehhez a jelenséghez. Gondold át, melyik eset vonatkozik rád.
1. Elégedetlenség a jelenlegi helyzettel; nem szeretjük a munkánkat
Tipp: Valóban boldogságot hozna, ha elhagynánk ezt a munkát?
A munkanélküliek fáradhatatlanul keresnek munkát, míg sok foglalkoztatott személy a munkahelyi ellenszenv miatt továbbra is nyomorúságos helyzetben van.Egyesek a munkanélküliség miatt gyötrődnek, mások pedig a munkájuk terhe alatt szenvednek. Ha a munkája okozza a szenvedését, mi tartja vissza attól, hogy felmondjon?
De valóban boldoggá tenné Önt a felmondás? Ez a kérdés komoly megfontolást érdemel.
Azt tanácsolom, hogy inkább arra koncentráljon, hogy pozitív hozzáállást alakítson ki a munkájához, vagy megtalálja a módját, hogy kitartson a jelenlegi pozíciójában.Ne tulajdonítsd szenvedésedet kizárólag annak, hogy „nem szereted ezt a munkát”. Inkább törekedj a fájdalom enyhítésére és a belső ellenálló képesség fejlesztésére.Miért érez haragot? Biztosan van valaki, akinek a szavai vagy tettei túllépik a tűréshatárát, és úgy érzi, hogy átlépte a határait. De gondolt már arra, hogy ezek a cselekedetek mindenkiben haragot váltanak ki? Nem feltétlenül.Egyesek nehezen fogadják el, mások pedig teljesen közömbösek maradnak. Ha csak a saját perspektívádat veszed figyelembe, akkor valóban utálatosnak tűnhetnek a cselekedeteik.
Vegyük például azt az esetet, amikor egy zsidó személy véleményt nyilvánít bizonyos kérdésekről. Zsidó barátai nagyra értékelhetik őt, de a közelben hallgató keresztény barátai inkább kényelmetlenül érezhetik magukat. Amikor egy elnök bejelenti bizonyos politikákat, egyes régiókban az emberek nemtetszésüket fejezik ki, míg más régiókban lelkesen tapsolnak.
Tehát nem az egyén szavai vagy cselekedetei váltják ki a haragodat, hanem a saját helyzeted által teremtett illúzió. Más szavakkal, nem ő az, aki felbosszant, hanem a harag, amelyet magadban keltesz, amikor hallod a szavait és megfigyeled a viselkedését. Ez a harag azért keletkezik, mert úgy gondolod, hogy „nekem van igazam, neki pedig nincs”. Tehát a harag lényegében a saját véleményedhez vagy értékeidhez való túlzott ragaszkodásodból fakadó reakció.
A tanácsom a következő: hogy elkerüld a haragot, egyszerűen engedd el azt a gondolatot, hogy „csak én vagyok igazam”. Abszolút igazság és hamisság nem létezik ebben a világban; amit te elvnek tartasz, mások számára teljesen ésszerűtlennek tűnhet. Amikor a harag felcsap, gyakorold az önreflexiót: „Megint szélsőségessé váltam”, „Abban a gondolkodásmódban ragadtam, hogy csak az én véleményem helyes”. Ez, barátom, az igazi önfejlesztés.
3. Amikor a főnököd teljesen utálatos, csalódott vagy, de mégis szeretnéd a figyelmét
Tipp: Az ő életüket élik, nem a tiéd, ne avatkozz bele! Csak koncentrálj arra, hogy jól végezd a munkádat!
Liu asszony, egy 30 éves adminisztratív asszisztens egy külföldi vállalatnál, mélyen zavarja a női főnökével való kapcsolata, gyakran irritált és nyugtalan.„A női főnököm hangulata naponta huszonnégy alkalommal változik. Elv nélkül cselekszik, a szeszélye szerint, mások érzéseit figyelmen kívül hagyva, és csípős, durva szavakkal beszél” – jegyzi meg. Azonban ami igazán zavarja, az az, hogy „úgy tűnik, a nagyobb probléma velem van. Folyamatosan vágyom arra, hogy elismerje a képességeimet, hogy figyeljen rám. Még azt sem tudom elviselni, hogy más kollégákat ismerjen el. Munka után, ha nem látom, azt gondolom: „Igen,Ő csak egy átlagos ember, akinek nincs ítélőképessége, és egész nap céltalanul kóborol. Valójában ő az, aki szánalmas, mert szüksége van az elismerésemre és a szeretetemre! Így gondolkodva úgy tűnik, megértem a szeszélyességét és ingerlékenységét. De amikor a munkahelyen találkozom vele, nem tudok nem figyelni az arckifejezésére, és ennek megfelelően cselekedni, ezért folyamatosan botladozom és hibázok! Ez pedig még jobban rontja a hangulatomat.”
Elemezzük Liu asszony problémáját. Először is, úgy véli, hogy a felettese problémás, és hogy az ő vágya, hogy jó benyomást keltsen rá, abnormális.Az igazság az, hogy tévedett, amikor hibásnak minősítette a felettesét, másodszor pedig nem kell törődnie a felettesének a véleményével. Hogyan oldhatnánk meg Liu asszony nehéz helyzetét? Először is, vegye le a színes szemüveget. Ismerje fel, hogy bármennyire is elviselhetetlennek tűnnek a szavai vagy cselekedetei, azok csak szavak és cselekedetek maradnak.
A szorongásod és a haragod kizárólag abból fakad, hogy mások életét a saját értékeid alapján ítéled meg. Ez a megközelítés nem azt jelenti, hogy ő kínoz téged, hanem inkább azt, hogy te kínozod magad. Bármit is mond vagy tesz, az az ő élete, nem a tiéd. Ismerd fel, hogy a szorongásod és a haragod beavatkozás mások életébe.
Ha még a saját fiad sem tud a te elvárásaid szerint felnőni, mennyivel kevésbé a felettesed?
Másodszor, „az a hit, hogy minden ember egyedi lény, aki komolyan és céltudatosan kell éljen”, elősegíti az önbecsülés kialakulását, ami viszont mások tiszteletéhez, megértéséhez és elfogadásához vezet.
Ha a felettesedet hibásnak látod, az abból fakad, hogy a „saját kívánságaidra” koncentrálsz. A világot a saját szemüvegeden keresztül ítélni arrogancia.Aki arrogáns, az elkerülhetetlenül az ellenkezőjébe, az alázatosságba süllyed. Gondoljunk csak azokra, akik a hatalom megszállottjai, vagy akik megvetik azt: mindkettő alázatos lesz, ha valaki hatalmasabbal találkozik.
Az igazság az, hogy semmi sem rendelkezik önmagában felsőbbrendűséggel vagy alacsonyabb rendűséggel; ezek a különbségek kizárólag az összehasonlításból fakadnak. És az alázatosság is éppen ebből az összehasonlításból fakad.