A szülész-nőgyógyászok által gyakran használt kifejezést idézve: a legjellemzőbb méhen kívüli terhesség a legkevésbé jellemző. Miért írjuk le így a méhen kívüli terhességet?
Mert jellegzetes tünetei – amenorrhoea, hüvelyi vérzés, hasi fájdalom és nehézségérzet – a mindennapi életben gyakran alig észrevehetők, ezért a betegek könnyen figyelmen kívül hagyják őket.Amikor a tünetek mégis megjelennek, a betegek összetéveszthetik őket más, hasi fájdalommal járó állapotokkal. Az ektopiás terhességhez hasonló akut hasi állapotok diagnosztizálása a beteg szoros együttműködését igényli. A tünetek félreértelmezése téves diagnózishoz vezethet.
Milyen klinikai módszerek léteznek a méhen kívüli terhesség pontos diagnosztizálására?
A különböző diagnosztikai megközelítések közül három a legfontosabb. Ezek a módszerek pontos diagnózist tesznek lehetővé, megkönnyítve az érintett betegek időben történő kezelését.
1. Posterior Fornix Aspiráció
Ez a technika a méhen kívüli terhesség vizsgálatának alapja.A hasüregben lévő vér leggyakrabban a méh-hólyag zsákban halmozódik fel. A hátsó fornix punkcióval még kis mennyiségű vér is elszívható. Egy 18-as méretű hosszú tűt vezetnek be a hüvely hátsó fornixán keresztül a méh-hólyag zsákba, és a sötétvörös, nem alvadó vér kivonása pozitív eredményt jelez, megerősítve a hasüregi vérzés jelenlétét.
2. Terhességi teszt
Ha az embrió életben marad, vagy a trofoblaszt sejtek életképesek, a szinkitiotrofoblaszt HCG-t választ ki, ami pozitív terhességi tesztet eredményez. Mivel a méhen kívüli terhességeknél az HCG-szint alacsonyabb, mint a normális terhességeknél, a hagyományos HCG-vizsgálatok pozitív aránya alacsonyabb. A méhen kívüli terhesség diagnosztizálásához érzékenyebb módszerekre van szükség, mint például a β-HCG radioimmunoassay vagy a monoklonális antitest enzimhez kötött immunoassay.
3. Endometrium patológiai vizsgálata
A méhen kívüli terhesség diagnosztizálásának egyik legfontosabb módszere annak felismerése, hogy az egyik fő tünete a vérzés. A diagnosztikai kürettázs csak jelentős vérzéssel járó betegeknél indokolt, elsősorban a méhen belüli terhesség kizárása érdekében.A méhtartalmat rutinszerűen patológiai vizsgálatnak kell alávetni. A biopszia mintákban villusok jelenléte megerősíti a méhen belüli terhességet. Ha csak decidua figyelhető meg villusok nélkül, akkor méhen kívüli terhességet kell feltételezni, de végleges diagnózis nem állítható fel.
4. Ultrahangos diagnózis
A méhüreg és a magzat szívverésének ultrahangos kimutatása rendkívül pontos diagnosztikai módszer. Ha a terhesség a méhen kívül helyezkedik el, akkor méhen kívüli terhességet lehet diagnosztizálni. Ha a méhüreg a méhen belül helyezkedik el, akkor általában kizárható a méhen kívüli terhesség.
Ez a módszer elengedhetetlen a méhen kívüli terhességek kimutatásához.
Sok beteg jelentős zavarodottságot érez a méhen kívüli terhesség után, és azt kérdezi, hogy hogyan lehetett ilyen kimenetelre jutni a gondos terhesgondozás ellenére.
A szakemberek szerint a méhen kívüli terhességeknek gyakran vannak azonosítható előjelei. Például a terhesség korai szakaszában már meglévő nőgyógyászati problémák vagy az abortusz során elszenvedett méhkárosodás hajlamosíthatja a nőket a méhen kívüli beágyazódásra.
A betegeknek tudniuk kell, hogy a méhen kívüli terhesség korai tünetei gyakran nem specifikusak; hüvelyi vérzés általában csak akkor jelentkezik, amikor az állapot súlyossá válik. Következésképpen sok beteg csak jelentős hasüregi vérzés után keresi fel a sürgősségi ellátást. Ezért a fogamzás után elengedhetetlen a rendszeres terhességi ellenőrzés.
További információk: Gyakran méhen kívüli terhességként tévesen diagnosztizált állapotok
1. Akut kismedencei gyulladás
Nőgyógyászati állapotok, beleértve az akut kismedencei gyulladást, a vetélés veszélyét, a terhesség korai szakaszát, a dysmenorrhoeát, a szabálytalan menstruációt, a sárgatest repedését és a petefészekciszta torzióját.
2. Öndiagnózis
A betegek az orvosnak történő tájékoztatás során a hasi fájdalmat vagy vérzést olyan tényezőknek tulajdoníthatják, mint a hidegnek való kitettség, a fáradtság vagy a megerőltető tevékenység. Ez jelentősen növeli a téves diagnózis valószínűségét.
3. Egyéb állapotok
Más szakterületekhez tartozó állapotok, például intusszuszcepció, bélcsavarodás, epekövesség, gyomor-bélgyulladás és akut vakbélgyulladás.