A mellcsomók gyakoriak a nők körében. Felületes elhelyezkedésük miatt a legtöbbjük tünetek megjelenése előtt önvizsgálattal is kimutatható. A legfontosabb, hogy a betegek kialakítsanak egy rendszeres önvizsgálati rutint, elsajátítsák a helyes technikát, és bármilyen csomó felfedezése esetén azonnal orvoshoz forduljanak.
Korai felismerés:
Végezzen rendszeres önvizsgálatot fürdés közben (ideális esetben havonta, a menstruáció után egy héttel). A helyes módszer: ① Keresztezze a kezeit, hogy mindkét mellét megvizsgálja (a bal kézzel a jobb mellet, a jobb kézzel a bal mellet).② Tartsa össze a négy ujját (a hüvelykujjat kivéve) és nyomja erősen a mellkasfalhoz. Az ujjait felváltva használva, enyhe nyomást gyakorolva szisztematikusan tapintsa meg a mell minden területét. A normális mellszövet puha tapintású; a csomó az ujjak alatt mozgó valami formájában érzékelhető. ③ Kerülje a mellszövet összenyomását, mivel ez a normális mirigyszövet összetömörülését okozhatja, ami csomószerű érzetet kelt. Ez el is rejti az esetleges valódi csomókat.
Korai diagnózis:
A mellcsomók végleges diagnózisához figyelembe kell venni a beteg életkorát, kórtörténetét és a csomó jellemzőit, kiegészítve a szükséges kiegészítő vizsgálatokkal (pl. ultrahang, infravörös képalkotás, mammográfia és finom tűs aspirációs biopszia).Különböző állapotok különböző jellemzőkkel járnak: a serdülőkorú nőknél gyakran előforduló fibroadenomák sima, mozgatható csomók formájában jelentkeznek; az intraduktális papillómák az areola régióban fordulnak elő, kis, nem feltűnő csomók formájában, véres mellbimbóváladékozással kísérve; a phyllodes tumorok rövid időn belül gyorsan jelentős csomókká növekedhetnek; ezek inkább idősebb egyéneknél fordulnak elő, kemény, nehezen mozgatható csomók formájában, amelyek a hónaljba is kiterjedhetnek.Ezek egyoldalúan vagy kétoldalúan is előfordulhatnak, gyakran menstruáció előtti érzékenységgel járnak, amely a menstruáció után csökken vagy megszűnik. Tapintással megvastagodott, szabálytalan textúrájú mirigyszövet tapintható, amely érzékeny, rosszul körülhatárolható és viszonylag kemény.
Korai beavatkozás:
A jóindulatú emlődaganatok rosszindulatú átalakulás kockázatával járnak, ezért általában sebészi eltávolítást javasolnak az emlődaganatok esetében. Még az emlőrák sem feltétlenül gyógyíthatatlan; korai felismerés, diagnózis és kezelés, valamint a szükséges kiegészítő terápiák (pl. kemoterápia és sugárterápia) kombinációjával hatékonyan gyógyítható. (Kép forrása: PConline Photography Community)