Elvileg a tuberkulózissal diagnosztizált nőknek a betegség teljes gyógyulásáig tartózkodniuk kell a házasságkötéstől, mivel a betegség nagyon fertőző. Ha egy házas nő aktív tuberkulózist kap, vagy házassága után fertőződik meg, hatékony fogamzásgátlást kell alkalmaznia, amíg teljes gyógyulás és stabil remisszió nem áll be, mielőtt terhességet fontolna.
Ha egy tuberkulózisban szenvedő nő a gyógyulás előtt teherbe esik, vagy a fogamzás után röviddel tuberkulózisban szenved, a terhesség megszakítása ajánlatos. Ennek oka, hogy a tuberkulózisban szenvedő nőknél a terhesség a reggeli rosszullét miatt ronthatja a tápanyagfelvételt, ami akadályozza a gyógyulást. Ezenkívül a tápanyaghiány kedvezőtlenül befolyásolhatja a magzat növekedését és fejlődését.
Ezenkívül a tuberkulózisban szenvedő betegeknek 1–1,5 évig tartó izoniazid- vagy sztreptomicin-injekciós kezelésre van szükségük. Ezen gyógyszerek hosszantartó használata magzati rendellenességeket vagy halvaszületést okozhat. A sztreptomicin például veleszületett süketséget okozhat a magzatban. Ezenkívül a tuberkulózis előrehaladásának figyelemmel kíséréséhez rendszeres röntgenvizsgálatokra vagy röntgenfelvételekre van szükség, és a röntgensugarak magzati rendellenességeket okozhatnak.
Ezeket a tényezőket figyelembe véve az aktív tuberkulózisban szenvedő nőknek el kell kerülniük a terhességet az anya és a magzat egészségének védelme érdekében. Terhesség csak akkor jöhet szóba, ha a tuberkulózis kezelése befejeződött, a betegség megszűnt és stabilizálódott, és nincs szükség további tuberkulózis elleni gyógyszeres kezelésre. A terhesség alatt a táplálkozásra és a korai terhesgondozásra kell figyelni, hogy az orvosi felügyelet mellett biztonságos terhességet lehessen biztosítani, megóvva az anya és a gyermek egészségét.