Az elhízás növeli a szívbetegségek kockázatát
Számos eset bizonyítja a fizikai állapot, a gyakori elhízás és a szívbetegségek közötti összefüggést. Vegyük például a hasi elhízást: kialakulása nem a zsírsejtek számának növekedéséből ered. A súlygyarapodás során a zsírsejtek száma nagyrészt változatlan marad, de az egyes sejtek megnagyobbodnak.Más szóval, maguk a zsírsejtek válnak elhízottá. Amikor ezek a sejtek megduzzadnak, az inzulin nehezen kötődik hozzájuk normálisan és nyitja meg őket. Következésképpen, ha valaki túlsúlyos, a vércukor- és zsírszintje a normálisnál magasabb lesz. Az inzulin hosszabb idő alatt nyitja meg őket. Ez több más káros reakciót vált ki a véráramban, amelyek mindegyike a 2-es típusú cukorbetegség további jele, amit csak egy orvos vehet észre.Ha az elmúlt évtizedben követtük az egészségügyi híreket, akkor ezek a problémák ismerősek lesznek: magas vérnyomás, magas vérzsírszint. Alacsony jótékony koleszterinszint, magas teljes koleszterin/jótékony koleszterin arány, valamint a viszonylag kevésbé ismert, de kritikus jelentőségű káros kis koleszterinrészecskék.
Amikor az inzulin nem tud megfelelően működni, a bevitt zsír tárolása lényegesen több időt vesz igénybe.Ez a késedelem a zsírsavak felhalmozódását okozza a májban. Ennek következtében ez a szerv káros, zsírral és koleszterinnel terhelt részecskéket bocsát ki a szív- és érrendszerbe, ezzel megteremtve a jövőbeli szívinfarktusok alapját. Ez a kapcsolat az elhízás és a szívbetegségek között. A veszély nem a szénhidrátokban vagy a cukorban rejlik, hanem abban, hogy hogyan rontják a szervezet zsírfeldolgozási képességét. A lekváros fánk túlzott fogyasztása nem okozhat azonnal szívrohamot.De megteremti azokat a feltételeket, amelyek szívbetegségeket válthatnak ki. Az elhízás önmagában nem jelent közvetlen veszélyt a szív- és érrendszerre; elsősorban az egészségtelen vér jelzője. Az egészségtelen vér azonban ronthatja az általános egészségi állapotot, és potenciálisan életveszélyessé válhat. Az elhízás növeli a rák kockázatát Az elhízás növeli a nyelőcsőrák, a hasnyálmirigyrák, a vastagbélrák, a menopauza utáni emlőrák, a méhnyálkahártyarák és a vesesejtes karcinóma kialakulásának kockázatát.Az egészséges testsúly fenntartása, a rendszeres testmozgás, a növényi alapú ételekben gazdag, kiegyensúlyozott étrend, valamint a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás kerülése a rák megelőzésének és kezelésének legfontosabb stratégiái. A testmozgásról egyértelműen bebizonyosodott, hogy csökkenti a vastagbélrák kockázatát, és valószínűleg csökkenti a menopauza utáni emlőrák és a méhnyálkahártya-rák előfordulását is.
Az elhízás növeli a depresszióra való hajlamot
Egy friss amerikai kutatás szerint az elhízott emberek nem boldogabbak, és az elhízás szoros kapcsolatban áll a depresszióval és más hangulati zavarokkal. Az elhízás okozza-e ezeket a tüneteket, vagy azok hozzájárulnak az elhízáshoz, egyelőre nem tisztázott, bár mindkét elméletet alátámasztó bizonyítékok vannak.
A Seattle Cooperative Health Care kutatói több mint 9000 felnőtt bevonásával végzett tanulmányukban kimutatták, hogy az elhízott személyeknél 25%-kal magasabb a depresszió, más hangulatzavarok és szorongásos állapotok előfordulása, mint a normál testsúlyúaknál. Az anyaghasználat azonban kivételt jelentett: az elhízott személyeknél közel 25%-kal alacsonyabb volt a kábítószer- vagy alkoholhasználat valószínűsége, mint a vékonyabb társaiknál.
A Journal of General Psychiatry júliusban megjelent számában közzétett tanulmány szerint ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy az elhízott emberek boldogabbak elmélet pusztán tévhit, amelynek semmi köze a valósághoz. Következésképpen az elhízott betegeket kezelő orvosoknak éberen kell figyelniük a depresszió jeleire.
Korábbi kutatások már rámutattak arra, hogy az elhízás ritkán jár együtt kábítószer-vagy alkoholfüggőséggel, és ezt a megállapítást ez az új tanulmány is megerősíti. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy az ízletes ételek és a gyógyszerek hasonló hatást gyakorolnak az agyra. Azonban továbbra sem világos, hogy egyesek miért fordulnak a gazdag ételekhez az érzelmeik szabályozása érdekében, míg mások a kábítószerekhez vagy az alkoholhoz.