Még nagyobb figyelmet kell fordítani az elsődleges „érzelmi intelligencia oktatás” alapjára, a családra, amely jelentőségében még az iskolákat is felülmúlja. Daniel Goleman, az Amerikai Pszichológiai Társaság Életműdíjasa, EQ című könyvében egyértelműen kijelenti: „A család az EQ fejlesztésének első iskolája. Csak a magas EQ-val rendelkező szülők tudnak magas EQ-val rendelkező gyermekeket nevelni.”
A szülők a gyermekeik érzelmi intelligenciájának nevelői
Az EQ egy személy érzelmi intelligenciáját (érzelmi hányados/intelligencia) jelenti. Egyszerűen fogalmazva, ez méri az egyén önérzelmi szabályozási képességét és mások érzelmeinek kezelését. Az IQ-val ellentétben, amelyet a szülők genetikája befolyásol, az EQ szintjét elsősorban a nevelés alakítja.Daniel Goleman megfigyelte, hogy az egyének érzelmi tudatosságukat és a problémamegoldó mechanizmusokat nagyrészt szüleiktől tanulják. Ha egy anya dühös reakcióként tárgyakat dobál, gyermeke utánozhatja ezt a frusztráció levezetésének szélsőséges formáját. Ha egy anya visszahúzódó és nem hajlandó együttműködni, gyermeke valószínűleg hasonlóan elszigetelt személyiséget fog kialakítani.
Bár az EQ-t nem befolyásolja a szülők DNS-e, a szülők saját érzelmi kontrollja a legközvetlenebb katalizátora a gyermek kialakulóban lévő EQ-jának. Ráadásul a mindennapi interakciók során nyújtott viselkedési útmutatások jelentik a legfőbb mutatókat a gyermek saját EQ-jának kialakításához.
A négylépéses, lassú nevelési módszer az EQ „magjának” elültetéséhez a csecsemőben
A kutatások szerint az EQ már a születéskor kezd kialakulni, és fokozatosan formálódik a gyermekkor során, mielőtt kialakult érzelmi intelligenciánk megalapozódna. A gyermek agya 0 és 5 éves kora között fejlődik a leggyorsabban, különösen az érzelmi képességek elsajátításában.
1. Biztonságérzet és bizalom kialakítása
0-1 év: Ebben a szakaszban a szülőknek gyakran kell különböző játékokat játszaniuk a babájukkal, egyszerű szavakat tanítaniuk, és igyekezniük kielégíteni a baba világot felfedezni vágyó kíváncsiságát.A gondos fizikai ellátáson túl a szülőknek ebben az időszakban érzelmi megnyugvást és szeretetet is kell nyújtaniuk. Ez ápolja a csecsemő kialakulóban lévő bizalmát és biztonságérzetét a világban, és szilárd alapot teremt a kiegyensúlyozott személyiség kialakulásához.
2. Az érzelmek megerősítése és stabilizálása
A „első lázadás fázisa” körülbelül két éves korban jelentkezik. A gyerekek elkezdik megkülönböztetni a „tiéd” és a „enyém” fogalmát, és nem akarnak megosztani a tárgyaikat. Könnyen izgatottá és ingerlékennyé válnak, de finomítják érzelmi kifejezésüket – örömükben szívből nevetnek, anyjuk láttán mosolyognak. A szülőknek segíteniük kell ezeknek az érzelmi reakcióknak a megszilárdításában, miközben el kell terelniük őket a negatív reakcióktól.
3. Gazdag érzelmi élmények biztosítása
Hároméves korukra a gyerekek megtanulják síráson kívül is kifejezni igényeiket, cselekedeteikkel és nyelvükkel közvetítve belső érzéseiket és érdeklődésüket. Például a visító sírás jelentős elégedetlenséget jelez, míg az ütés extrém frusztrációt jelezhet.A szülők veszekedésének tanúja könnyeket válthat ki, míg az anya rossz hangulatának megfigyelése olyan vigasztaló szavakhoz vezethet, mint „Anyu, mosolyogj!”. Ebben a szakaszban a szülőknek elsőbbséget kell adniuk a változatos érzelmi élmények biztosításának, miközben ügyesen irányítják a gyermek gazdag és éles érzéseit konstruktív csatornák felé, finom befolyásukkal elősegítve az egészséges fejlődést.
4. Az örömteli interperszonális interakciók ápolása
A 4-5 éves gyermekeknél megjelenik a társadalmi fejlődés:szülő-gyermek kötelékek, tanár-diák kapcsolatok és kortárs kapcsolatok. A szeretet elhanyagolása érzelmi éhezéshez vezethet a gyermekekben; a tanároktól való félelem iskolai szorongást okozhat; a rosszul kezelt barátságok elszigeteltséget eredményezhetnek. Ezért a szülőknek ápolniuk kell a saját köteléküket, miközben figyelemmel kísérik gyermekük viselkedését az óvodában és a kortársaik között.