A Minnesotai Egyetem Ápolási Karának kutatói egy 5000 középiskolás diákot bevonó longitudinális tanulmányt végeztek. Nyomon követték a résztvevők közös családi étkezéseinek gyakoriságát és az étkezések során megbeszélt témákat. A tanulmány akkor kezdődött, amikor a gyerekek 6. osztályosok voltak, és a követő felméréseket a 7. és 8. osztály végén végezték.
Az eredmények azt mutatták, hogy azok a gyermekek, akik 6. osztályban gyakran étkeztek együtt szüleikkel, a következő években kevesebb kommunikációs akadályt tapasztaltak szüleikkel. Ezzel szemben, amikor a szülők soha vagy ritkán étkeztek együtt gyermekeikkel, a kommunikációs nehézségek valószínűsége jelentősen megnőtt.
A tanulmány vezető szerzője, Fulkson kijelentette, hogy az étkezések idejének beszélgetésre való felhasználása nemcsak segít a szülőknek jobban megérteni gyermekük gondolatait, mindennapi életét és tanulmányi eredményeit, hanem erősíti az érzelmi kötődést is. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy az ilyen közös étkezések során kerülni kell az olyan érzékeny témákat, mint az iskolai teljesítmény és a házi feladatok.