A szülői szerep vitathatatlanul a világ legnehezebb hivatása, amely teljes odaadást igényel, és nem lehet lemondani róla, ha nehézségekbe ütközik vagy örömtelen lesz. Ugyanakkor ez egy olyan szakma is, ahol a szorgalmas erőfeszítések is váratlan eredményeket hozhatnak. A következő nyolc gyakori szülői buktató különösen nehéz teljes mértékben elkerülni a kínai szülők számára.
1. A méltóság feláldozása a gyermek ésszerűtlen követeléseinek kielégítése érdekében.
Gyakran előfordul, hogy a gyermekek hisztérikus rohamokkal kényszerítik szüleiket, hogy azok a kínos helyzet elkerülése érdekében engedjenek nekik. Pszichológiai szempontból ez a gyakorlat aláássa a gyermek késleltetett kielégülés iránti képességének fejlesztését és gyengíti a szülői tekintélyt.Ilyen helyzetekben a szülőknek el kell határoznia, hogy a gyermek nevelése sokkal fontosabb, mint a tekintély megőrzése. Még mások szeme láttára sem szabad könnyen engedniük az ésszerűtlen követeléseknek. Alternatív megoldásként új ingerekkel elterelhetik a gyermek figyelmét. 2. A gyermek magánéletének és jogainak figyelmen kívül hagyása. A kínai szülők ugyan szeretik gyermekeiket, de gyakran „hiányos személyiségű”, önálló személyiség nélküli lényekként kezelik őket:Meghívás nélkül belépnek gyermekeik szobájába, és nyíltan „átvizsgálják” a naplófiókokat. Valójában a gyermekek születésüktől fogva magánélethez való joggal rendelkező állampolgárok, akiket a törvény véd. Annak érdekében, hogy a gyermekek később ne szenvedjenek hátrányokat, elengedhetetlen, hogy már kora gyermekkortól kezdve megvédjék jogaikat, beleértve a magánélethez való jogot is. 3. Saját beteljesületlen vágyaikat vetítik gyermekeikre.
Egyes szülők nemcsak gyermekeiket saját életük kiterjesztéseként tekintenek, hanem végső lehetőségként is, hogy kompenzálják saját beteljesületlen vágyaikat. Ez a kompenzációs gondolkodásmód megfoszthatja a gyermekeket attól a lehetőségtől, hogy önmagukká váljanak. Valójában a szülőknek kell felelősséget vállalniuk gyermekeik fejlődéséért, és nem fordítva. Ez összhangban áll az evolúciós elvekkel és a társadalmi fejlődéssel. A siker abban rejlik, hogy az ember kiválóan teljesíti saját feladatait, függetlenül a szakmájától vagy pozíciójától; a fiára támaszkodni nem jelenti az igazi hősiességet.
4. Az iskolai teljesítmény határozza meg mindent.
A mai Kínában a minőségi oktatáshoz való hozzáférés hiánya arra kényszeríti a gyermekeket, hogy az osztályzatok alapján versenyezzenek egymással. A vizsgák azonban nem az egyetlen értékmérő eszközök; azok a tudás megőrzését értékelik, nem pedig a gyakorlati alkalmazást. Ezért az iskolai tudás elsajátításának ösztönzése mellett a valós életben alkalmazható készségek fejlesztése is továbbra is kiemelten fontos.
5. A korán kelés erény, a késő alvás lustaság.
A nagy tanulmányi terhek és a széles körben elterjedt alváshiány mind a fizikai, mind a kognitív fejlődést befolyásolja, mégis egyes szülők aggódnak, ha gyermekeik sokáig alszanak. Érthető, hogy a szülők a korai kelést ösztönzik, hogy követjék az ősi mondást: „táncolj, amikor a kakas kukorékol”, de a lényeg az, hogy a gyermekek nem tudják követni az ősi gyakorlatot: „pihenj, amikor a nap lenyugszik”. Ennek következtében a korai kelés a kimerültség elleni küzdelemmé válik.
6. A gyermekeknek kizárólag a tanulásra kell koncentrálniuk, háztartási munkák nélkül.
A házimunkák nemcsak gyakorlati életkészségeket fejlesztik és enyhítik az iskolai stresszt, hanem lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy megbecsüljék szüleik erőfeszítéseit, ezáltal erősítve a szülő-gyermek köteléket.
7. A kiváló tanulmányi eredmények önmagukban igazolják a humor és a finomság hiányát.
A tanulmányi eredmények nem kísérik végig a gyermekeket az életük során, míg a vidám és humoros természet elősegíti az egész életen át tartó barátságokat és lehetővé teszi a boldog életet mind a nehézségek, mind a jólét idején.
8. A szeretetteljes viselkedés ürügy a nem ésszerű követelésekre.
Sok szülő a gyermek szeretetnyilvánítását vagy kedvességét „követelések” jeleként értelmezi. Ez részben a kínai kultúra érzelmi visszafogottságra való hajlamából fakad, részben pedig abból, hogy a szülők a felnőtt világ materialista értékeit vetítik gyermekeikre. A valóságban azonban a pszichológia várakozási hatása szerint a gyermekek pozitívabb megítélése meglepő eredményeket hozhat.