A rögeszmés-kényszeres zavar okai
Freud azt állította, hogy az OCD a kényszeres személyiség patológiás fejlődéséből ered. Amikor a védekező mechanizmusok nem bizonyulnak elégségesnek a kényszeres hajlam kezeléséhez, szorongás alakul ki, amely rögeszmés-kényszeres tünetekben nyilvánul meg.Amikor az id libidinális és agresszív ösztönei ütköznek a szuperego ezeket az impulzusokat szabályozni próbáló törekvéseivel, az ego-nak racionális mechanizmusokat kell alkalmaznia a konfliktus közvetítésére és az ebből fakadó szorongás enyhítésére. Ha ezek a mechanizmusok nem bizonyulnak elégségesnek a szorongás ellensúlyozásához vagy enyhítéséhez, az ego bizonyos viselkedésformákhoz folyamodik a distressz elkerülése érdekében.Ha ezek a védekező mechanizmusok nem bizonyulnak elégségesnek az ilyen szorongás ellensúlyozásához vagy enyhítéséhez, akkor a rögeszmés-kényszeres konfliktusok az ösztönös impulzusok helyettesítőiként jelennek meg. Mivel a kifejezésre törekvő ösztönös késztetések a tudattalan területen rejlenek, az ego nehezen ismeri fel a konfliktus valódi tárgyát, ami megmagyarázhatatlan félelemhez és szorongáshoz vezet.Amikor a szorongás szomatikus tünetekkel jelentkezik, hisztérikus konverziós tünetek formájában jelenik meg; amikor a szorongás elválik a tudattól, disszociatív tünetek formájában jelenik meg; amikor a szorongás külső tárgyakra irányul, fóbiák formájában jelentkezik; amikor a szorongás elszigetelődik, obszesszív-kompulzív zavarhoz vezet; és amikor a szorongás közvetlenül tapasztalható, maga a szorongás formájában jelenik meg.Ezek a tünetek „kompromisszumos formációknak” vagy az ego kísérletének tekinthetők az id, a szuperego és a valóság integrálására. A rögeszmés-kényszeres zavar fent említett okai elsősorban a pszichoanalitikus elméletre támaszkodnak. Ezzel a beszélgetéssel reméljük, hogy elősegítjük az OCD mélyebb, kortársabb megértését. Ez nemcsak arra emlékeztet, hogy prioritásként kell kezelni a mentális jólétet, hanem javítja a mindennapi önápolás tudatosságát is.