Tévhit 1: A jódos só a pajzsmirigy rendellenességek elsődleges oka. Svájci kutatások szerint a pajzsmirigy daganatok előfordulása a só jódosítása óta fokozatosan csökken. A Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) szintén megjegyzi, hogy a pajzsmirigyrák előfordulási aránya alacsonyabb azokban a régiókban, ahol a jódbevitel megfelelő, mint a jódhiányos területeken. Következésképpen az a állítás, hogy „a jódos só magas pajzsmirigyrák-előfordulási arányt okoz”, jelenleg nem rendelkezik tudományos alátámasztással.A pajzsmirigy rendellenességek magas előfordulási gyakoriságát nem lehet figyelmen kívül hagyni a jódos sótól független tényezők, mint például a genetikai hajlam, a környezeti hatások és az érzelmi stressz. A WHO általában biztonságosnak tartja a napi 1000 mikrogramm alatti jódbevitelt, míg a Kínai Táplálkozástudományi Társaság 800 mikrogrammot ajánl.Kína maximálisan megengedett 30 milligramm/kilogramm jód-dúsítási szintje alapján számolva 600 mikrogramm fogyasztásához 20 gramm só elfogyasztása lenne szükséges. Az átlagos kínai ember naponta körülbelül 12 gramm sót fogyaszt, míg az ajánlott bevitel csak 5–6 gramm. Következésképpen nagyon valószínűtlen, hogy a jódhiányt a jódosított só fogyasztása okozná.A só jóddúsításának és a jódtáplálkozásnak a kockázatértékelése Kínában azt mutatja, hogy a jódszegény területeken (ahol az ivóvíz jódtartalma alacsony) élő lakosság jódbevitele általában megfelelő és biztonságos. Jódos só nélkül azonban a lakosság körülbelül 97,6%-a lenne jódhiányos.Mivel Kína legtöbb régiója alacsony jódtartalmú vízzel rendelkezik, a jódos só sokkal inkább hozzájárul a jódhiány megelőzéséhez, mint hogy jódtúladagolás kockázatát jelentené. Figyelembe véve a vízben található jód bevitelre gyakorolt hatását, az ország rugalmasabb megközelítést alkalmaz a jóddúsításra vonatkozó politikákban. Például Kína 2006-ban megszüntette a jódos só ellátását a magas jódtartalmú vízzel rendelkező területeken.
Harmadik tévhit: A part menti régiókban bőséges a tengeri ételek kínálata, ezért nincs szükség jódos sóra.Az adatok azt mutatják, hogy a hagyományos jódban gazdag élelmiszerek, mint a tengeri moszat és a tengeri alga, minimálisan járulnak hozzá a jódbevitelhez (kevesebb mint 4%). A vizelet jódszintjét és az étrendi jódbevitelt vizsgáló tanulmányok megerősítik, hogy a part menti lakosok jódosított só fogyasztásával megfelelő és biztonságos jódszintet tartanak fenn, és nincs bizonyíték a jód túlzott bevitelére.Ezzel szemben a part menti lakosok jódtartalmú táplálkozási helyzete elmarad a tartományon belüli vidéki területekétől. Például Zhejiang, Sanghaj és Liaoning part menti régióiban a jódhiány a terhes nők körében eléri a 46%-ot. Ezért a part menti lakosságnak is megfelelő mennyiségű jódos sót kell fogyasztania.
Ezzel befejeztük a jódos sóval kapcsolatos három fő tévhit áttekintését. Bízunk benne, hogy most már tisztább képet kaptak a témáról. Végül őszintén kívánunk Önöknek jó egészséget és boldogságot.