A szorongásos neurózis, közismert nevén szorongásos zavar, a betegekben tartós nyugtalanságot vagy akár félelmet okoz. Mely csoportok a leginkább hajlamosak erre az állapotra? Hogyan lehet hatékonyan kezelni a szorongásos zavart?
Mely típusú személyek hajlamosak a szorongásos zavarok kialakulására:
Perfekcionisták: Azok, akik minden tevékenységükben a hibátlanságot követelik, minden energiájukat a feladatokra összpontosítják. Más szemszögből nézve erős birtoklási és kontrollálási késztetést mutatnak, amelyet klinikailag gyakran obszesszív tendenciákként írnak le.
Amikor a perfekcionisták befejezetlen feladatokkal találkoznak, intenzív szorongást éreznek, és mélyen nyugtalanok lesznek. Következésképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy mindent ugyanazon a napon befejezzenek, és rendkívül feszültté válnak, ha befejezetlen ügyekkel szembesülnek. Ha mások nem felelnek meg szigorú elvárásaiknak a közös munkában, elviselhetetlenül kényelmetlenül érzik magukat. Az ilyen személyek jelentősen hajlamosabbak a szorongásos zavarokra.
Az alacsony önértékelésű személyek gyakran mély bizonytalanságot éreznek. Néhányan meg vannak győződve arról, hogy megjelenésük, fizikai adottságaik, beszédkészségük, arckifejezéseik, tanulmányi eredményeik vagy fizikai erőnlétük minden tekintetben elmarad a kívánatostól. Ez a mélyen gyökerező meggyőződés minden alkalommal felszínre kerül, amikor másokkal lépnek kapcsolatba, megakadályozva őket abban, hogy beszélgetések vagy társasági események során ellazuljanak. Folyamatosan úgy érzik, hogy minden tekintetben alkalmatlanok.Néhányan azonnali arcizom-merevséget, képtelenséget éreznek a szájuk kinyitására, vagy akár torokszorító érzést is, amikor mások tekintetét érzékelik. A túlzott kisebbségi érzés gyakran szociális szorongásos zavarba torkollik.
A túlzott önközpontúság végül szorongássá alakulhat. Az ilyen személyek önközpontúak, abnormálisan foglalkoznak az egészségükkel. Bármilyen testi rendellenesség mély kényelmetlenséget okoz nekik, ami végül súlyos szorongásos zavarokká fajul.
Hat gyakori tévhit a szorongásos zavarokról
1. tévhit: A mindennapi életben előforduló alkalmi szorongásos érzések azt jelzik, hogy az illető szorongásos zavarban szenved.
Az igazság: A szorongás a mindennapi életben teljesen normális; senki sem lehet teljesen gondtalan.
Először is meg kell határoznunk, hogy szorongásunk „túlzott”, „tartós” vagy „felesleges” e. Másodszor meg kell figyelni, hogy ez a szorongás negatívan befolyásolja-e a mindennapi működést, például megakadályozza-e a munkába vagy az iskolába járást. Csak az a szorongás érdemel komoly figyelmet és beavatkozást, amely mindkét kritériumnak megfelel.
Tévhit 2: A szorongásos zavarok egyenlőek a mentális betegséggel.
Igazság: Amit az emberek általában „mentális betegségnek” neveznek, az gyakran a skizofréniát jelenti. A szorongásos zavarok egyfajta érzelmi zavarok, amelyek egyik oka az agyban a neurotranszmitterek elégtelen kiválasztása. Ez azonban eltér a skizofréniával kapcsolatos neurotranszmitter-egyensúlyhiánytól. Ezért a szorongásos zavarok semmiképpen sem szinonimák a skizofréniával, és a legtöbb esetben nem járnak olyan tünetekkel, mint a hallási hallucinációk vagy a téveszmék.
Harmadik tévhit: A szorongásos zavarok elsősorban a személyiségjegyekből fakadnak, amelyek általában introverzióval társulnak. A szorongás leküzdéséhez teljesen meg kell változtatni a személyiséget.
Az igazság: Bár egyes szorongásos zavarokkal küzdő személyek valóban introvertált személyiségűek lehetnek, ez csak egy lehetséges tényező. Számos más veleszületett vagy szerzett tényező is jelentős szerepet játszik, többek között a családi hajlam, a neurotranszmitterek egyensúlyhiánya, a súlyos stressznek való hosszan tartó kitettség, a személyes gondolkodásmód és az életmódbeli szokások. Következésképpen nincs szükség a személyiség tudatos megváltoztatására; a célzott beavatkozás a döntő megközelítés.
Negyedik tévhit: Az anxiety disorder súlyosságától függetlenül pusztán akaraterejével teljesen legyőzhető.
Az igazság: Bár az érzelmi stressznek való ellenálló képességgel pozitívan enyhíthetők a tünetek, az anxiety disorder leküzdése nem kizárólag a személyes akaraterején múlik. A sikerhez professzionális, szisztematikus megközelítésekre van szükség, például speciális önsegítő irodalomra, pszichológiai tanácsadásra, súlyosabb esetekben pedig gyógyszeres támogatásra.
Ötödik tévhit: A pszichiátriai gyógyszerek rendszeres, az előírásnak megfelelő szedése gyógyítja a szorongásos zavarokat.
Az igazság: Bár a gyógyszeres kezelés jótékony hatással lehet, a szorongásos zavarokat nem kizárólag fiziológiai tényezők okozzák. A legfontosabb kiváltó tényezők közé tartoznak a maladaptív gondolkodásmód és a hatástalan megküzdési mechanizmusok. Ezért a gyógyszeres kezelésnek és a pszichológiai tanácsadásnak kiegészítenie kell egymást.
Hatodik tévhit: A szorongásos emberek azért szenvednek, mert az életük túl stresszes; egyszerűen meg kell tanulniuk pihenni, kirándulni, vagy wellness-központokba járni „hidroterápiás masszázsra”.
Az igazság: Bár igaz, hogy sok szorongásos embernek nehézséget okoz a pihenés, a kiegyensúlyozott életmód és a nyugalom ápolása jelentősen enyhítheti a tüneteket.A szorongásos zavarok azonban nem csupán a túlzott életnyomás eredményei. A probléma valódi lényege a mögöttes negatív gondolkodásmód és a kapcsolódó negatív viselkedés. Ráadásul az azonnali stressz enyhítésére szolgáló módszerek, mint például a pihenés vagy az utazás, gyakran csak a tüneteket kezelik. Nem lehetünk reálisak, ha azt gondoljuk, hogy minden nap utazhatunk vagy spa-kezeléseken vehetünk részt. Ahhoz, hogy hatékonyan kezeljük a probléma gyökerét, meg kell oldanunk azokat a alapvető kérdéseket, amelyek kiváltják és fenntartják a szorongásos zavarokat.
Útmutató a szorongásból való kilábaláshoz
Amikor a szorongás bekövetkezik, milyen módszerekkel szabadulhatunk meg tőle?
1. Próbálkozzon önálló relaxációval.
Ez azt jelenti, hogy szabaduljon meg a feszült érzelmektől. Például: amikor kissé jobban érzi magát, képzeljen el különböző potenciálisan veszélyes helyzeteket, kezdve a legenyhébbekkel.Ismételje meg ezt a folyamatot. Fokozatosan rájön, hogy a veszélyes forgatókönyvek vagy az egész sorozat elképzelése már nem vált ki szorongást. Ekkor a gyakorlat befejeződött.
2. Fejlessze az önreflexiót.
Egyes neurotikus szorongások abból fakadnak, hogy a beteg elnyom bizonyos érzelmi élményeket vagy vágyakat. Ezeket tudatosságukig elnyomják, de továbbra is fennmaradnak, a tudatalattiban lappanganak, és tünetek formájában nyilvánulnak meg.Egy epizód során az ember csak szorongást és szorongást érezhet, anélkül, hogy megértené az okát. Ilyen esetekben az önreflexió elengedhetetlen a szenvedés tudatalatti kiváltó okainak megfogalmazásához. Az érzelmek kiadása szükséges lehet, és a tünetek gyakran megszűnnek a kiadás után. III. Alkalmazzon önstimulációt. A szorongásos neurózisban szenvedő egyének gyakran tapasztalnak szüntelen rágódást, nyugtalanságot és mély szorongást, amikor a tünetek megjelennek.Ilyenkor az önstimulációs technikák alkalmazása elterelheti a figyelmet. Például, amikor a gondolatok örvénylenek, vegyen kézbe egy izgalmas könyvet, vagy végezzen megerőltető fizikai munkát, hogy elterelje a fájdalmas gondolatokat. Ez megakadályozza a rágódásból fakadó további tünetek megjelenését, miközben javítja az alkalmazkodóképességet. IV. Fejlessze az önbizalmat. Az önbizalom elengedhetetlen a neurotikus szorongás leküzdéséhez.Az önbizalom hiányában szenvedő egyének kételkednek abban, hogy képesek-e feladatok elvégzésére vagy helyzetek kezelésére, eltúlozzák a kudarc valószínűségét, és ezáltal elősegítik az aggodalmat, a feszültséget és a félelmet. Ezért, mint neurotikus szorongásos beteg, először is önbizalmat kell ápolnia és csökkenteni kell az alacsony önértékelést. Higgye el, hogy az önbizalom minden apró növekedése kissé csökkenti a szorongást; az önbizalom helyreállítása végül megszünteti a szorongást.
A társadalmi nyomás fokozódásával ez az állapot egyre gyakrabban fordul elő.Bár a szorongásos zavarok gyakori pszichológiai állapotok, a szenvedőkről továbbra is téves elképzelések élnek. Csak a betegség aktív kezelésével lehet gyorsabb gyógyulást elérni. A szorongás önmagában nem ijesztő, mert bárkit érinthet; az igazán félelmetes az, ha hosszú távon ilyen állapotba kerülünk. Ha szorongás jelentkezik, próbálja ki a fent leírt módszereket. Ha egyedül nem tudja leküzdeni, kérjen szakmai pszichológiai segítséget, hogy együtt legyőzzék. Vigyázzon mentális egészségére – kezdje el most!
Ma a szorongásos zavarok különböző aspektusait vizsgáltuk, remélve, hogy ezek az információk hasznosak lesznek azok számára, akik jelenleg jelentős nyomás alatt élnek. Kívánjuk, hogy minden olvasónk mentes legyen a pszichológiai distressztől.