Az interjúk során az idegesség – sőt a félelem – hibákhoz vezethet. A hibák nagyon gyakoriak. Ezek a hibák viszont fokozzák a szorongást, ami rontja a teljesítményt, és akár összefüggéstelenné is válhat az ember. Hogyan kell tehát kezelni a hibákat egy interjú során? Először is, meg kell érteni az interjúk során elkövetett hibák természetét. A legtöbb kihívást jelentő kérdésnek nincs egyértelmű válasza; ezek elsősorban a képességeidet tesztelik.Egyszerűen fogalmazzuk meg világosan pozitív álláspontunkat, és saját érvelésünk szerint válaszoljunk, bemutatva átfogó tulajdonságainkat és kivételes képességeinket. Az alkalmi hibák nem vezetnek az interjúztatók egyértelmű elutasításához, ezért nem kell pánikba esni. Másodszor, gyorsan mérjük fel, hogy a hiba kijavítható-e.Ha helytelen választ ad, ne engedjen a kísértésnek, hogy folyamatosan keressen lehetőséget a helyesbítésre, vagy magyarázza el, miért volt helytelen az előző válasza, hogy bizonyítsa kompetenciáját. A egymást követő kérdések miatt a jelöltek gyakran a korábbi válaszuk hiányosságaira koncentrálnak, miközben megpróbálnak válaszolni az új kérdésre, és végül nem tudnak hatékonyan reagálni az új kérdésre. Ezért, ha úgy ítéli meg, hogy a helyesbítés lehetetlen, ne foglalkozzon vele. Ehelyett haladjon tovább, és nyugodtan folytassa a következő kérdések megválaszolását.Harmadszor, még akkor is, ha biztosak vagyunk a hiba kijavításában, megfelelő módszereket kell alkalmaznunk. Konkrétan a következő technikák léteznek a hibák kijavítására az interjúk során: 1. A hibák közvetlen kijavítása. Amikor hibát veszünk észre, őszintén foglalkozzunk vele, ahelyett, hogy a látszat kedvéért figyelmen kívül hagynánk. A leghatékonyabb megközelítés az, ha a mondandót helyesen fogalmazzuk meg újra.Legyen szó kínos mondatról, nem megfelelő kifejezésről vagy nyelvbotlásról, a természetes javítás megérti a kérdezőt. 2. Fordítsa a hibát pozitívummá. Ha a jelölt rájön, hogy hibázott, és tud egy ésszerű magyarázatot adni, amely összekapcsolódik az előző pontjaival, és koherenssé teszi azokat, ez is egy érvényes módszer a helyreállításra.Például, amikor olyan jelenségekről beszélünk, mint az egyetemi diplomások hentesként vagy háztartási segédként való munkavállalása, ha a jelölt a foglalkoztatási attitűdök változására, a munkaerőpiac változásaira vagy a növekvő foglalkoztatási nyomásra akart összpontosítani, de ehelyett azzal kezdte, hogy ez tehetségpazarlás, akkor nem kell pánikba esnie. Egyszerűen a tehetségpazarlást teheti fő érvévé, a többi véleményt pedig kiegészítő érvként kezelheti. Ez az önmagával konzisztens megközelítés kielégítő eredményeket hoz.III. A hibák igazsággá alakítása. Ha a válaszadás során hibát követünk el, azt néha a jelentés módosításával vagy a hangnem megváltoztatásával lehet orvosolni. Gyors gondolkodással és időben történő alkalmazkodással a javítások zökkenőmentesen elvégezhetők. Például egy sor korrupt gyakorlat felsorolása után a jelölt azt akarta mondani, hogy „teljesen elfogadhatatlan, hogy ilyen jelenségek továbbra is fennálljanak”, de ehelyett azt mondta, hogy „megengedjük, hogy ilyen jelenségek fennálljanak”.A hiba közvetlen beismerése és a helyes kijelentés megismétlése kontraproduktív lenne. Ilyen esetekben a hiba kijavítása az optimális megközelítés. A jelölt zökkenőmentesen folytathatta volna a „Megengedjük, hogy ilyen jelenségek létezzenek” mondatot azzal, hogy hozzáteszi: „mint a nép ellen elkövetett bűncselekményt”. Ez a javítási módszer természetesen folyik, és teljesen zökkenőmentesnek tűnik.A hibák kijavítása a nagy nyomású interjú során nem egyszerű feladat, ezért a jelölteknek igyekezniük kell elkerülni a hibákat. A hibák minimalizálása érdekében alapos felkészülés elengedhetetlen. A napi tudásgyarapítás nélkülözhetetlen, és az intenzív vizsga előtti felkészülés is nagyon ajánlatos. Szakértői irányítás mellett a jelöltek átfogóan fejleszthetik készségeiket, ezáltal csökkentve a hibák számát az interjú során. Ha mégis hibák történnek, azokat azonnal kijavíthatják és nyugodtan kezelhetik.