Minél magasabb az emelet, annál nagyobb a kockázata a nehéz szülésnek a kismamák számára. Orvosi kutatások igazolják, hogy a szülés három kulcsfontosságú tényezőjének – a szülési erő, a szülőcsatorna vagy a magzat – bármelyikében fellépő rendellenességek szülésgátláshoz vezethetnek. A Japán Közegészségügyi Társaság kutatói nemrégiben felmérések segítségével fedezték fel, hogy a magas épületekben lakó anyáknál gyakrabban fordulnak elő rendellenes szülések.
A kutatók 1000 anya- és csecsemő-nyilvántartás adatait elemezve vizsgálták a lakóhelyi körülményeket, a születési súlyt és a szüléssel kapcsolatos komplikációkat. Megállapították, hogy a magas épületekben lakó nőknél szignifikánsan magasabb az abnormális szülések – beleértve a császármetszéseket és a mesterséges szüléseket – aránya, amely az összes eset 17,5%-át teszi ki.
Ezenkívül a nehéz szülések aránya a lakóhely magasságával nőtt: 20% az 1–2. emeleten, 25,2% a 3–5. emeleten és 27% a 6. emeleten és feljebb. Jelentős különbségek mutatkozottak a csecsemők születési súlyában is: az 1–2. emeleten lakó anyák közül 20,5% szült 3500 gramm alatti, míg 19,7% szült 3500 gramm feletti csecsemőt.
A harmadik emeleten vagy annál magasabban lakó anyák esetében a csecsemők 21,9%-a születésekor 3500 gramm alatt volt, míg 42,9%-uk 3500 gramm felett. A kutatók szerint a lakóépületek magasságának növekedésével a lépcsőzéshez hasonló kényelmetlenségek egyre jelentősebbé válnak. Minél magasabban lakik egy terhes nő, annál kevesebb lehetősége van a szabadtéri tevékenységekre.A fizikai aktivitás hiánya elősegítheti az anyáknál a szülés során a rendellenes méhösszehúzódásokat, ami nem megfelelő méhösszehúzódásokhoz vezet, amelyek nem képesek hatékonyan tágítani a méhnyakot vagy elősegíteni a magzat leereszkedését. Ez meghosszabbítja a szülést, és végső soron növeli a dystocia kockázatát.
Ezenkívül a terhesség alatti testmozgás hiánya hozzájárulhat a makrosziómához (a magzat túlzott méretéhez), ami tovább növeli a nehéz szülés valószínűségét. Következésképpen a magas épületekben lakó kismamáknak megfelelő fizikai aktivitást kell végezniük a dystocia kockázatának csökkentése érdekében.
A dystocia kialakulását elősegítő négy fő tényező
1. kulcsszó: Szülési erők
Mik a szülési erők?
A magzatot és a hozzá kapcsolódó struktúrákat a méhből kilökő erők alkotják a szülési erőket. Ezek a következők: a méh összehúzódó ereje (méhösszehúzódások), a méhnyak teljes tágulása után a hasfal izmainak és a rekeszizomnak az összehúzódása által keletkező hasi nyomás, valamint a levator ani izom összehúzódása. Ez a három erő együttesen alkotja a szülési erőket.Ezért a szülés során az orvosi személyzet gyakran használ olyan kifejezéseket, mint „rendszeres összehúzódások”, „szabálytalan összehúzódások”, „elégtelen összehúzódási idő”, „képtelenség hatékonyan nyomni” vagy „elégtelen nyomási erőfeszítés” – ezek mind a szülési erők megfelelőségét vagy hiányosságát írják le.
E három erő közül a méh összehúzódó ereje a legfontosabb, amely döntő szerepet játszik abban, hogy a méhnyak tágulása a fájások kezdetétől a teljes tágulásig normálisan halad-e.
A méh összehúzódó ereje
a vajúdás kezdete után az elsődleges vajúdási erőt képezi, és a szülés teljes folyamata alatt fennmarad.A méhösszehúzódások kezdete nem garantálja a komplikációmentes szülést. A méhösszehúzódások megfelelőségét és hatékonyságát több tényező értékelésével kell megítélni: az összehúzódások ritmusa, időtartama és intervalluma; az összehúzódások intenzitása; valamint a magzat előrehaladott részének leereszkedése.
Minden összehúzódás gyengén kezdődik, idővel fokozódik, egy ideig megőrzi maximális intenzitását, majd fokozatosan csökken, amíg el nem múlik. Ez utóbbi fázist „intervallumnak” vagy az összehúzódások közötti intervallumnak nevezik. Ez alatt az intervallum alatt a méhizmok ellazulnak, a fájdalom csillapodik, és a mozgékonyság visszatér a normális szintre. Ez a „szülési fájdalmak” mintázata ciklikusan ismétlődik, amíg a teljes szülési folyamat be nem fejeződik.
A rendszeres összehúzódások 4–5 perces időközönként jelentkeznek, és körülbelül 30 másodpercig tartanak. A szülés előrehaladtával az időközök fokozatosan rövidülnek, míg az összehúzódások időtartama meghosszabbodik. Amikor a méhnyak teljesen kitágul, az összehúzódások akár 60 másodpercig is tarthatnak, 1–2 perces időközönként jelentkezve.
A méhösszehúzódások intenzitása a vajúdás során fokozatosan növekszik, az összehúzódások közötti időközök pedig egyre jelentősebbé válnak. Csak ilyen ritmikus, szakaszos és erőteljes összehúzódások biztosíthatják a sima szülést és a magzat biztonságát.
Bármely jelenség, amely a fent említett méhösszehúzódások eltérését okozza ettől a mintától, nagy kockázatot jelent a szülés megakadására.
A hasfal izmainak és a rekeszizom összehúzódása
Ezek az izomerejű erők döntő kiegészítő támogatást nyújtanak a magzat teljes méhszáj tágulás utáni kilökéséhez. Ez magyarázza, miért utasítják az orvosok gyakran a kismamákat, hogy szüljenek és nyomjanak a szülés során – a hasüregi nyomás növelése megkönnyíti mind a magzat, mind a placenta kilökését.
2. kulcsszó: Szülőcsatorna
A szülőcsatorna az a csatorna, amelyen keresztül a magzat a világra jön, és amelyet általában medencének neveznek. A csontos medencéből és a lágy szülőcsatornából áll; a „medence” kifejezés általában a csontos medencét jelöli. A medence mérete és alakja szorosan összefügg a szülés folyamatával.
A csontos medence három síkra oszlik: a bejárati síkra, a középső medence síkra és a kimeneti síkra (maga a kimenet két különálló sagittális síkra oszlik). Mindegyik sík további jellemzői a hosszanti és keresztirányú méretek, illetve az elülső-hátsó átmérők. Bár ez bonyolultnak tűnhet, fontos megjegyezni, hogy a kínai nők túlnyomó többsége normális medencefelépítéssel rendelkezik, amely megfelel a női medence anatómiájának.
A nehéz szülést okozó elsődleges tényezők ritkán a rendellenes medencei méretek, hanem inkább a nagy vagy makroszomiás magzat, a rendellenes magzati fejpozíció vagy a rendellenes magzati fekvés. Ezek a körülmények egy egyébként normális medencét „rendellenessé vagy szűkessé” tesznek, ami akadályozza a szülést.
3. kulcsszó: Magzat
A magzat mérete és fekvése: A szülőcsatornán való sikeres áthaladás a magzat méretétől, fekvésétől és a rendellenességek hiányától függ.
A szülés során a magzat mérete a szülés nehézségének egyik legfontosabb meghatározó tényezője. A túl nagy magzat (4000 grammot meghaladó) nagy fejátmérőjű, ami a fej és a medence aránytalansága miatt relatív medence szűkületet és szülés megakadályozását okozhat, még normális medence méretek esetén is. Ezzel szemben egy átlagos súlyú magzat is okozhat szülés megakadályozását, ha a magzat feje rossz helyzetben van.
Klinikailag gyakran előfordul, hogy a szülés várható időpontja előtt vagy a vajúdás megkezdése után a magzat feje nem ereszkedik le a medencébe, hanem lebegő helyzetben marad. Ilyen helyzetekben figyelni kell a szülés nehézségéhez vezető fej-medence aránytalanságra.
Magzati rendellenességek: Bizonyos magzati struktúrák fejlődési rendellenességei, például hydrocephalus vagy összenőtt ikrek, dystocia-t okozhatnak, mivel a magzat feje vagy teste túl nagy ahhoz, hogy átférjen a szülőcsatornán.
4. kulcsszó: Pszichológiai
Fontos felismerni, hogy a szülésre hatást gyakorló tényezők nem csak a vajúdási erő, a szülőcsatorna és a magzat, hanem a kismama pszichológiai állapota is.
Számos kismama (különösen az első gyermeküket várók) félelmet és aggodalmat éreznek, miután rokonoktól, barátoktól vagy szomszédoktól negatív beszámolókat hallanak a szülésről, ami miatt elutasítják a normális vaginális szülést.
Egyes anyák attól tartanak, hogy „kétszer kell átélniük a megpróbáltatást”, ha a próbaszülés nem sikerül.
Mások attól félnek, hogy a magzat nem a kívánt nemű lesz.Ennek következtében gyakran szorongás, nyugtalanság és félelem állapotában maradnak. Az ilyen érzelmi változások fiziológiai változásokat váltanak ki: gyorsuló pulzusszám, gyors légzés, nem megfelelő gázcsere, méh hipoxia, ami gyenge összehúzódásokhoz, elhúzódó vajúdáshoz és az anya túlzott kimerültségéhez vezet. Ezzel egyidejűleg az anya endokrin változásai, magas vérnyomás, magzati ischaemia és hipoxia, csökkent magzati pulzusszám és magzati distressz is előfordulhat.
A szülészet ismeretlen és elszigetelő környezete, valamint a szülőszoba gyakori zajongása fokozhatja az anya félelmét és szorongását, hozzájárulva a szülés rendellenes lefolyásához.
A „hosszabbodó” szülés miatt az anya elveszítheti türelmét, önbizalmát, vagy akár a szüléshez szükséges bátorságát is, ami nehéz szüléshez vagy a szülés feladásához vezethet.
A kismamáknak nem kell félniük a nehéz szüléstől – ez megelőzhető.
1. Tartson fenn kiegyensúlyozott táplálkozást, hogy elkerülje a magzati makroszomiát okozó túlzott súlygyarapodást.
A magzati makrosomia ma a nehéz szülés elsődleges oka. Az életszínvonal javulásával és az egygyermekes családok elterjedésével a családok gyakran túlságosan kényeztetik a kismamákat. Ez túlzott táplálék-kiegészítéshez vezet, ami anyai elhízást és magzati makrosomiát okoz, ami jelentősen megnehezíti a szülést.
A terhesség alatt a súlygyarapodást 10–14 kilogramm közötti ésszerű határon belül kell tartani. Ha a csecsemő feje túl nagy (a bpd meghaladja a 10 centimétert), a szülés nagyon nehéz lesz. Ha a bpd meghaladja a 10,5 centimétert, a természetes szülés lehetetlen lesz. Ezért elegendő a terhesség alatt kiegyensúlyozott táplálkozást biztosítani, hogy a magzat fejlődési igényei kielégüljenek.
II. Rendszeres terhesgondozási vizsgálatok az anya és a magzat számára nehéz szülést okozó tényezők csökkentése vagy kiküszöbölése érdekében.
A terhesgondozási vizsgálatok kettős célt szolgálnak: az anya releváns állapotának szűrését és a magzat fejlődésének figyelemmel kísérését. Ez a terhesség alatti átfogó figyelemmel kísérés elengedhetetlen. Például a farfekvés a nehéz szülés egyik fő oka. A vizsgálatok révén történő korai felismerés lehetővé teszi a kismamák számára, hogy kövessék az orvosi tanácsokat és aktívan együttműködjenek a testhelyzet korrekciójában, ami általában lehetővé teszi a normális szülést.Ha nem vesznek részt a szülés előtti vizsgálatokon, és csak a szülés során fedezik fel a magzat rendellenes helyzetét, az jelentős kockázatot jelent mind a szülés zökkenőmentes lefolyására, mind az anya és a baba egészségére nézve. Ezért a kismamáknak rendszeresen részt kell venniük a vizsgálatokon, hogy a lehetséges problémákat korán felismerjék és kezeljék. III. A szülés megkönnyítése érdekében helyezzék előtérbe a testmozgást.