Többen úgy gondolják, hogy azok az emberek, akik tétováznak, nem okosak, mert alapvetően figyelmetlenek, akik nem képesek egyszerre egy dologra koncentrálni. A tanulmányok azonban kimutatták, hogy azok az emberek, akik szeretnek szédelegni, gyakran okosabbak, szeretnek szédelegni, gyakran képesek más utat találni, olyan utat találni, ami másoknak soha nem volt. Képesek olyan utat találni, amit mások nem, és valami mást elérni. Ma arról beszélgetünk, hogy vajon okosabbak-e azok az emberek, akik szeretnek kábulni, és milyen előnyei vannak a kábulásnak?

　　Okosabbak-e azok az emberek, akik szeretnek kábulni?

　　Gyermekkorunk óta a szülők és a tanárok mindig arra kérnek minket, hogy figyeljünk oda. De előnyben részesítik, hogy szeretünk kábulni és könnyen elterelődik a figyelmünk. Ez azt jelenti, hogy a kábultság negatív. Nem, a pszichológusok szerint a kábultság az intelligencia jele.

　　Kábultnak és könnyen elterelhetőnek lenni mindig negatívan hangzik, és mindig azt az érvet halljuk, hogy "a figyelemelterelés rossz".

　　Gondoljunk csak bele, gyerekkorunk óta a szülők és a tanárok mindig arra neveltek minket, hogy koncentráljunk, figyelmeztettek, hogy a figyelemelterelés rossz szokás; az órán nyilván esküszünk, hogy koncentráltan hallgatjuk az előadást, de az eredmény egy kóválygás, kimaradt minden lényeges pont.

　　A koncentráció mennyire nehéz? Szeretek olyan buta lenni, hogyan juthatok el az élet csúcsára?

　　De tényleg rossz dolog kockának lenni?

　　A pszichológusok álmossággal kapcsolatos kutatásai több mint száz évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor William James, az amerikai pszichológia atyja meglátta az álmosság fontos szerepét.

　　Milyen előnyei vannak a kábulatszeretetnek:

　　Bár számos tanulmány rámutat az elkábultság negatívumaira, például arra, hogy negatív érzelmekhez, alkalmazkodási zavarokhoz stb. vezet, a pszichológusok találnak az elkábultsággal kapcsolatos előnyöket is. Az alábbiakban nézzük meg a kábultságot és a bolyongást egy másik szemszögből.

　　1. Napjainkban az időnk felét bolyongással töltjük.

　　A pszichológiában a bolyongást, a figyelemelterelést és egy sor más kapcsolódó fogalmat úgy definiálják, hogy az elme bolyongása egy önmagától generált, ingerektől független mentális tevékenység, ami azt jelenti, hogy nincs összefüggésben az aktuális feladattal. Kutatások szerint ébren töltött óráink közel felét gondolatvándorlással töltjük. Akár be akarjuk ismerni, akár nem, az agyunk tényleg nem mindig tud koncentrálni.

　　Jonathan Schooler kutató 45 percet töltött el az alanyokkal olvasással, és tesztelte, hányszor kalandoztak el közben. Kiderült, hogy az alanyok átlagosan 6,6 alkalommal terelődött el a figyelmük.

　　Ez rengeteg figyelemelterelés, amikor az elménk tudja, hogy figyelmesnek és elkötelezettnek kell lennünk a kutatás során, nem is beszélve arról, amikor privátban egy vizsgára készülünk vagy egy könyvet olvasunk. Ezt látva sietsz fellélegezni, ha épp egy dezertálás közepén vagy.

　　2. Minél jobban el vagy terelve, annál kreatívabb vagy!

　　Pszichológusok megállapították, hogy a figyelemelterelés javíthatja a kreativitásunkat.

　　Baird és társai a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetemről kutatást végeztek az elme elkalandozásáról és a kreativitásról. A vizsgálatban az alanyokat három csoportra osztották, és minden alanynak két kreativitási tesztet kellett kitöltenie. A két teszt között 12 perc szünet volt, ez idő alatt a három csoport különböző feladatokat hajtott végre, hogy különböző szintű elkalandozást váltson ki.

　　Azt találták, hogy a szünet után azok az alanyok, akiknél a második teszt során a legnagyobb mértékben nőtt a kreativitás az első kreativitásteszthez képest, abból a csoportból kerültek ki, ahol a legnagyobb mértékű volt a figyelemelterelés. Más szóval, a kreativitás növekedéséért a nagyszámú előidézett figyelemelterelés lehet a felelős.

　　Baird elmagyarázza, hogy a gondolatvándorlás során az agy végrehajtó és alapértelmezett hálózatai látszólag kölcsönhatásba lépnek egymással. Más kognitív folyamatok során ez a kölcsönhatás kevésbé érvényesül. Amikor tehát az elme vándorol, valószínűleg e két rendszer ütközése segíti elő az ötletek "inkubálását".

　　Másodszor, az elmék vándorlásának folyamata fokozza a tudattalan asszociatív feldolgozást, ami megkönnyíti az újszerű ötletek vagy szokatlan megoldások generálását.

　　Összességében, amikor elterelődik a figyelmünk, az agy különböző neurális hálózatai ütköznek. Elménk nem egy meghatározott utat követ, hanem inkább véletlenszerűen bolyong hatalmas, ismeretlen területeken, és ez a botladozó véletlenszerűség szikrát ad a kreativitásnak, és ha szerencsénk van, akkor valahol a körúton elkaphatjuk azt az élénkítő "jó ötletet".

　　Valószínűleg ezért csinálják a művészek mindig a legelképesztőbb dolgokat, amelyeknek semmi közük a szakmájukhoz, hogy ihletet találjanak. Talán könnyebb ihletet meríteni, amikor nem koncentrálsz, amikor a megfelelő lelkiállapotban vagy, amikor a dobozon kívül gondolkodsz.

　　3. Szeretnek távolabb járni azoktól az emberektől, akik messzebbre gondolkodnak.

　　Kapcsolódó kutatások azt mutatják, hogy minél hosszabb ideig tart a figyelemelterelés, az emberek hosszabb távlatból tekinthetnek a problémára.

　　Késleltetett diszkontálás (Delay Discounting) A közgazdaságtanban, a pszichológiában és más területeken széles körben használt fogalom, amely azt a mértéket jelöli, amennyire egy jutalom értéke idővel nagymértékben csökken.

　　Ha az embereket választás elé állítják egy kisebb, de azonnali jutalom és egy nagyobb jutalom között, amelynek megszerzése időbe telik, a magasabb Delay Discountinggal rendelkezők az előbbit fogják előnyben részesíteni. Ez azt jelenti, hogy az emberek hajlandóak feláldozni a hosszú távú célokat a rövid távú előnyökért.

　　Jonathan Smallwood pszichológus a vándorlás és a késleltetési diszkontálás közötti kapcsolatot vizsgálta. Ebben a 2021-es vizsgálatban Smallwood különböző mértékű "feladattal nem kapcsolatos gondolkodásra" (ami a figyelemelterelés mértékeként értelmezhető) késztette az alanyokat. Ezután megmérték a késleltetési diszkontot, például azt, hogy most azonnal 500 dollárt vagy egy hét múlva 800 dollárt kapnának-e.

　　Kiderült, hogy minél több feladattal nem kapcsolatos gondolkodással rendelkeztek az alanyok, annál nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy a 800 dollárt választják egy hét múlva. Vagyis minél tovább voltak az alanyok szórakozottak, annál hosszabb időt voltak hajlandóak várni a jövőbeni nagyobb jutalomra.

　　Ez a tanulmány azt magyarázza, hogy amikor az egyén figyelmét elterelik, akkor az, ami az elméjében zajlik, elszigetelődik a külső környezettől, például ha egy kísérleti feladat elvégzése közben elvonja a figyelmét az, hogy vajon 500 vagy 800 dollárral lenne-e nagyobb haszna.

　　Az ilyen saját magunk által generált gondolatok a figyelem felszabadítását jelentik a "pillanat eseményei" alól, elkerülve az események által okozott figyelemelterelést, és a személyes jelentőségű kérdésekre összpontosítva, türelmesebben és átfogóbban gondolkodva arról, hogy mi a jó vagy a rossz, és hogyan válasszunk a hosszú távú előnyök érdekében.

　　Ezen túlmenően a figyelemelterelésről és a kreativitásról szóló, korábban ismertetett tanulmány szerint a figyelemelterelés folyamata a lehetőségeken túl újabb, zseniálisabb ötletek felfedezéséhez is vezethet. Így a vándor képes lehet olyan hosszú távú tervet készíteni, amely tele van újdonsággal és visszafogott racionalitással (hát nem hangzik jól!).

　　4. Gondolataiba merülve oldja meg a problémákat.

　　Emellett a figyelemelterelés tartalma tükrözi azt az eseményt, ami éppen az emberek gondolatainak előterében van, ami lehet megoldatlan, aggasztó TA, vagy valami, amit el akarnak érni. Gyakran az álmodozás tudattalanul történik, és úgy tűnik, hogy az agyunk mindig a tudatos elménk előtt téblábol és ugrál, például nem tudod, mikor vándorol a fókuszod egy matematikai egyenletről arra a hosszan elhúzódó kérdésre, hogy vegyél-e edzőtermi bérletet vagy sem.

　　Az ember tudatos szintjének kapacitása nagyon korlátozott, és többféle információ egyidejű feldolgozása leköti a kognitív erőforrásokat, míg a tudattalan kapacitása hatalmas, így a vándorlás egyik adaptív funkciója, hogy összekapcsolja a tudatos és a tudattalan szintet, és arra készteti az embert, hogy a nyűgös dolgok aktívan felugorjanak, és az ember tudatosan feldolgozza azokat, ami a vándorlást létrehozza.

　　Úgy tűnik tehát, hogy a vándorlás lényegében a problémák megoldásának egy módja lehet.

　　Nem érzi úgy ezt a cikket olvasva, mintha a feje tetejére állna a perspektívája. Amikor úgy találja, hogy az eredeti kábulat nem rossz dolog, hanem inkább képes segíteni a probléma megoldásában, amikor nem áll készen arra, hogy szintén kábulatba jöjjön? Tény, hogy mindenki koncentrációja csak tíz vagy húsz percig, mindenki nem lehet valamiben az egészre koncentrálnak, így amikor találkozott a problémával, ne habozzon, hogy megpróbálja kábítani.