Sokan azt gondolják, hogy az álmodozók nem elég intelligensek, mivel gyakran nehezen tudnak egy feladatra koncentrálni. A kutatások azonban azt sugallják, hogy az álmodozók általában intelligensebbek. Az álmodozás iránti hajlamuk lehetővé teszi számukra, hogy a szokásos kereteken kívül gondolkodjanak, felfedezzenek mások által figyelmen kívül hagyott utakat, és egyedülálló eredményeket érjenek el.Ma azt vizsgáljuk, hogy az álmodozók okosabbak-e, és milyen előnyökkel jár az álmodozás.
Az álmodozók intelligensebbek?
Gyerekkorunktól kezdve a szülők és a tanárok arra ösztönöznek minket, hogy koncentráljunk. De ha hajlamosak vagyunk álmodozni és elkalandozni, akkor ez azt jelenti, hogy az álmodozás eleve negatív dolog? Nem feltétlenül. A pszichológusok szerint az álmodozás az intelligencia jele lehet.

Az álmodozás és a könnyű elterelés eleve negatívnak tűnhet, mivel folyamatosan azt halljuk, hogy „az elterelés káros”.
Gondoljunk csak bele, hogy gyerekkorunktól kezdve a szülők és a tanárok mindig arra tanítottak minket, hogy koncentráljunk, és figyelmeztettek, hogy az álmodozás rossz szokás. Az órán megfogadhatjuk, hogy figyelni fogunk, de aztán elmerülünk a gondolatainkban, és lemaradunk a legfontosabb pontokról.
Miért olyan nehéz a koncentrált figyelem? Ha állandóan álmodozom, hogyan érhetem el az élet csúcspontját?
De valóban nincs semmi érdeme az álmodozásnak?
Az álmodozás/gondolatok vándorlása pszichológiai kutatása több mint egy évszázaddal ezelőtt kezdődött. William James, az amerikai pszichológia atyja már felismerte annak fontos szerepét.
Az álmodozás előnyei:
Bár számos tanulmány rámutat a gondolatok vándorlásának negatív aspektusaira – például a negatív érzelmek és a rossz alkalmazkodás elősegítésére –, a pszichológusok azonosítottak vele kapcsolatos előnyöket is. Az alábbiakban vizsgáljuk meg az álmodozást és a gondolatok vándorlását egy másik perspektívából.1. A nap felét álmodozással töltöd A pszichológiában az álmodozás, a figyelemelterelés és a kapcsolódó fogalmak a gondolatok vándorlásaként definiálhatók. A gondolatok vándorlása egy önmagától keletkező, ingerektől független mentális tevékenység, vagyis nincs köze a jelenlegi feladathoz. A kutatások szerint ébren töltött időnk közel felét gondolatok vándorlásával töltjük.Akár bevalljuk, akár nem, agyunk egyszerűen nem képes állandóan koncentrálni. Jonathan Schooler kutató egyszer megkérte a résztvevőket, hogy 45 percig olvassanak, miközben nyomon követik az elkalandozás eseteit. Az eredmények szerint egy ülés alatt átlagosan 6,6 eset fordult elő.
Ha ilyen gyakori figyelemelterelés akkor is előfordul, amikor tudatunkban tudjuk, hogy teljes mértékben a tanulásra kell koncentrálnunk, akkor elképzelhető, hogy mennyivel valószínűbb ez magán tanulás vagy szabadidős olvasás közben. Ezt látva azok, akik éppen álmodoznak, talán megkönnyebbülten felsóhajthatnak.
2. Minél több álmodozás, annál nagyobb kreativitás
A pszichológusok felfedezték, hogy az álmodozás valójában fokozhatja kreativitásunkat.
A kaliforniai Santa Barbara-i Egyetem kutatói, köztük Baird, vizsgálták a gondolatok elkalandozása és a kreativitás közötti kapcsolatot. A résztvevőket három csoportra osztották, és mindegyik csoport két kreativitási tesztet végzett, 12 perces szünettel közöttük. A szünet alatt minden csoport különböző feladatokat végzett, amelyek célja az volt, hogy különböző mértékű figyelemelterelést okozzanak.
Az eredmények azt mutatták, hogy a szünet után a kreativitási pontszámok legnagyobb növekedése az első teszthez képest a legmagasabb szintű figyelemelterelésű csoport résztvevői között történt. Ez arra utal, hogy a jelentős elkalandozás lehet éppen az a mechanizmus, amely fokozza a kreativitást.
Baird elmagyarázta, hogy az elkalandozás során az agy végrehajtó és alapértelmezett hálózata intenzívebben kölcsönhatásba lép, mint más kognitív folyamatok során.Így, amikor a gondolatok elkalandoznak, valószínű, hogy e két rendszer ütközése elősegíti a kreativitás „inkubációját”.
Másodszor, az elkalandozás folyamata fokozza a tudatalatti asszociatív feldolgozást, ami viszont elősegíti újszerű ötletek vagy nem konvencionális megoldások születését.
Lényegében, amikor elkalandozik a figyelmünk, ütközések történnek a különböző ideghálózatok között. Gondolataink elhagyják az előre meghatározott utakat, és helyette szabadon vándorolnak hatalmas, feltérképezetlen területeken. Ez a kiszámíthatatlan véletlenszerűség ösztönzi a kreativitást; egy kis szerencsével az ember váratlan úton botlik bele egy izgalmas „zseniális ötletbe”.
Ez magyarázhatja, miért foglalkoznak a művészek gyakran látszólag nem kapcsolódó tevékenységekkel, hogy inspirálják magukat. Talán ezekben a fókuszálatlan pillanatokban, amikor az elme szabadon vándorol, jelennek meg legkönnyebben a megvilágosodások.
3. Az álmodozók előre gondolkodnak
A kutatások azt mutatják, hogy minél hosszabb ideig álmodozunk, annál hosszabb távúvá válhat a perspektívánk.
A késleltetett diszkontálás fogalma, amelyet széles körben alkalmaznak a közgazdaságtanban és a pszichológiában, azt méri, hogy egy jutalom értéke mennyivel csökken az idő múlásával.
Ha egy kisebb, azonnali jutalom és egy nagyobb, de várakozást igénylő jutalom között kell választani, a késleltetett diszkontálás mértéke magasabb egyének inkább az előbbit részesítik előnyben. Ez azt jelzi, hogy hajlandóak feláldozni a hosszú távú céljaikat a rövid távú nyereségért.
Jonathan Smallwood pszichológus a gondolatok vándorlása és a késleltetett diszkontálás közötti kapcsolatot vizsgálta.Ebben a 2021-es tanulmányban Smallwood különböző mértékű „feladattal nem kapcsolatos gondolkodást” (amelyet figyelemelterelésként lehet értelmezni) váltott ki a résztvevőkben. Ezután újraértékelte diszkontálási hajlamukat egy választás segítségével, amelyben azonnali 500 font vagy egy hét múlva 800 font között kellett választaniuk. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a résztvevők, akiknél nagyobb mértékű feladattal nem kapcsolatos gondolkodás volt megfigyelhető, nagyobb valószínűséggel választották a késleltetett 800 fontos jutalmat.Más szavakkal, minél hosszabb ideig álmodoztak a résztvevők, annál inkább hajlandóak voltak hosszabb ideig várni egy nagyobb jövőbeli jutalomra.
A tanulmány elmagyarázza, hogy álmodozás közben az egyének gondolatai elszakadnak a külső környezettől. Például egy kísérleti feladat elvégzése közben az ember elterelődhet azzal, hogy elgondolkodik azon, hogy 500 font vagy 800 font lenne-e előnyösebb.
Az ilyen önmagától felmerülő gondolatok a közvetlen eseménytől való tudatos elszakadást jelzik, ami lehetővé teszi az egyén számára, hogy elkerülje a figyelemelterelő tényezőket, és helyette a személyesen releváns kérdésekre összpontosítson. Ez lehetővé teszi a előnyök és hátrányok türelmesebb és átfogóbb mérlegelését, valamint a hosszú távú haszon szempontjából legkedvezőbb választás meghozatalát.
Ráadásul a gondolkodás elkalandozását a kreativitással összekapcsoló korábbi kutatások szerint az ilyen mentális kitérők a nyilvánvaló lehetőségeken túl újszerű, ötletes megoldásokat eredményezhetnek. Így azok, akik hajlamosak az álmodozásra, friss, de visszafogott racionalitással teli hosszú távú terveket dolgozhatnak ki (elég jól hangzik, nem igaz?).
4.Amikor álmodozol, problémákat oldasz meg
Ráadásul az álmodozás tartalma tükrözi azt, ami egy adott pillanatban leginkább foglalkoztat minket – megoldatlan kérdéseket, aggodalmakat vagy törekvéseket. Az álmodozás gyakran tudat alatt történik; elménk nyugtalan és felfedezni vágyik, mielőtt tudatos tudatunk utolérné. Például előfordulhat, hogy a figyelmed a matematikai egyenletekről áttér arra a régóta vitatott kérdésre, hogy vegyél-e edzőtermi bérletet.
A tudatos elme kapacitása korlátozott; több információ egyidejű feldolgozása kimerítheti a kognitív erőforrásokat. A tudatalatti azonban hatalmas kapacitással rendelkezik. Így az álmodozás egyik adaptív funkciója az, hogy hidat képez a tudat és a tudatalatti között, és a tartós gondokat a tudat felszínére hozza. Ez arra készteti az egyéneket, hogy tudatosan foglalkozzanak velük, és így jön létre az álmodozás jelensége.
Így nézve az álmodozás lényegében egyfajta problémamegoldás lehet.
Megváltoztatta ez a cikk az Ön világnézetét? Miután rájött, hogy az álmodozás nem feltétlenül káros, hanem valójában segíthet a problémamegoldásban, kedve támadt egy kis figyelmetlenségre? Az igazság az, hogy a legtöbb ember legfeljebb tíz-húsz percig képes fenntartani a koncentrációját. Lehetetlen egy feladat végigkoncentrálva elvégezni. Tehát amikor egy kihívással szembesül, miért ne próbálná meg elkalandozni a gondolataival?