Mindannyian tudjuk, hogy a szülők a gyermekek első tanárai. Néhány szülő azonban, amikor észreveszi gyermeke nehézségeit, sietve felveszi a „bíró” szerepét – ez azonban veszélyes megközelítés. A gyermek belső világa rendkívül összetett; a szülőknek aktívan kell befolyásolniuk és nevelniük utódjaikat, de ez lehetetlen anélkül, hogy megértenék ezt a belső világot.
A szülők gyermekeikkel szembeni megközelítése általában három kategóriába sorolható: először is, minden apró részletet mikromanageálnak, ami jelentős erőfeszítések ellenére is gyenge eredményeket hoz;Másodszor, mindent elhanyagolnak, semmit sem tesznek, hagyják, hogy a dolgok ellenőrizetlenül alakuljanak, ami még rosszabb eredményeket hoz. Harmadszor, szelektíven avatkoznak be, keveset tesznek, de a legfontosabb dolgokra koncentrálnak, lehetővé téve gyermekük zökkenőmentes fejlődését. A kivételes szülők mindig azt választják, hogy „szükség esetén cselekszenek, és megfelelő esetben tartózkodnak”. Pontosabban, csak három dologra koncentrálnak. Az első: erős szülő-gyermek kapcsolat kialakítása. A jó kapcsolat sokkal többet ér, mint sok oktatás.Ha a szülők szoros kötelékben vannak gyermekükkel, az oktatási erőfeszítések általában sikeresek; ha a kapcsolat feszült, az oktatási törekvések gyakran meghiúsulnak. E kötelék kialakítása a megfelelő pozicionálástól függ:
1. Kerülje el, hogy „bíró” legyen; tanuljon meg „védő” lenni
Néhány szülő, amikor gyermeke nehézségeit észleli, sietve felveszi a „bíró” szerepét – ez veszélyes megközelítés.A gyermekek gazdag belső világgal rendelkeznek. Ahhoz, hogy a szülők pozitív hatással legyenek rájuk és neveljék őket, elengedhetetlenül fontos megérteni ezt a belső világot. A gyermekek megértésének legfontosabb alapelve az önbecsülésük megóvása, jogaik védelme, valamint az, hogy megbízható és tiszteletre méltó barátokká váljunk. A szülőknek úgy kell bánniuk gyermekeikkel, ahogy egy „ügyvéd” bánik ügyfelével: meg kell érteniük belső igényeiket, és következetesen előtérbe kell helyezniük törvényes jogaik védelmét.
2. Kerüljük el, hogy „bíróként” viselkedjünk; tanuljunk meg „szurkolóként” viselkedni
Az élet versenypályáján a gyermekeknek önállóan kell küzdeniük. A szülők nem helyettesíthetik gyermekeiket, és nem is szabad „bíróként” viselkedniük. Ehelyett erőt kell adniuk nekik, hogy megőrizzék pozitív versenyszellemüket – a „szurkolók” erejét. Ez a megközelítés jobban elősegíti az önbizalom kialakulását, ami a családi nevelés legfőbb célja.A szurkolóként fellépő szülőknek ügyesen kell felismerniük és dicsérniük gyermekeiket, ugyanakkor meg kell tanítaniuk őket a kudarcok megfelelő kezelésére, és szövetségesüknek kell lenniük a visszaesések esetén.
3. Kerülje el, hogy „idomár” legyen; tanuljon meg „tükör” lenni
A gyermekek csak önmaguk megértése révén tudják legyőzni önmagukat, azonban ehhez az önismerethez általában mások visszajelzéseire támaszkodnak. Itt válik döntő fontosságúvá a szülők „visszajelző” szerepe – tükörként való működésük.Ha elkerülik a „szelídítő” szerepet, és inkább a „tükör” szerepét vállalják, a szülők segíthetnek gyermekeiknek az önismeret fejlesztésében. Ez a megközelítés elősegíti a kommunikációt, ahelyett, hogy félelmet keltene a szülői tekintélytől. Az oktatás három rész tanításból és hét rész várakozásból áll. A „pillanatnyi várakozás” rendkívül hatékonynak bizonyul. Vegyük például a szúnyogcsípést: ha békén hagyjuk, gyorsan meggyógyul; ha vakarjuk, az csak meghosszabbítja a kellemetlenséget.Ennek oka a test veleszületett öngyógyító képességében rejlik. A szúnyogcsípés gyorsan meggyógyul, a külső beavatkozás csak akadályozza a gyógyulást. Az oktatás ugyanazon elvet követi. Állj meg, várj, adj teret gyermekednek, hogy kifejezze magát, és folytassatok értelmes párbeszédet. Gyakran a problémák formális utasítások nélkül is megoldódnak. Másodszor: Jó szokások kialakítása A szokások alakítják a gyermek sorsát; semmi sem fontosabb, mint a jó szokások kialakítása.Azok a szülők, akik elhanyagolják a gyermekeikben a jó szokások kialakítását, kétségtelenül elpazarolják a gyermekeik fényes jövőjét. 1. Minden a szokások kialakításával kezdődik A szokások kialakítása egy egész életen át tartó oktatás. Az intellektuális fejlődés a jó gondolkodási szokások kialakításáról szól; az erkölcsi nevelés a kisebb viselkedési szokásokkal foglalkozik; a minőségi oktatás pedig leginkább az ember finom cselekedeteiben nyilvánul meg. Számtalan példa bizonyítja, hogy a szokásoknak olyan kitartó erejük van, amely képes egy egész életet irányítani. A gyermek fejlődésének minden eleme a szokások kialakításával kezdődik.
2. A szokások kialakítása nem egy éjszaka alatt történik
A szokások mélyreható kérdés, amely nagy bölcsességet testesít meg. A helyes szokások kialakítása nem történik meg egy éjszaka alatt. A legfontosabb alapelvek: alacsony kiindulási pont, szigorú szabványok, kis lépések, gyors ütem, változatos tevékenységek, változás keresése, azonnali visszajelzés és szorgalmas korrekció. A szokások kialakításának kritikus időszaka az első három nap, az eredmény pedig egy hónapon belül dől el.A szülőknek teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk gyermekük autonómiáját, lehetővé téve számukra, hogy felelősséget vállaljanak a szokások kialakításának folyamatában. 3. A karakter kialakítása a szokások kialakításán keresztül Az oktatás hasonlít a tengeri navigációhoz: az embernek a helyes irányt kell követnie, mert minél nagyobb a hajó, annál nagyobb a zátonyra futás veszélye. Az ember karakterének alakulása határozza meg fejlődési pályáját. A családi oktatás egyik legfontosabb feladata, hogy a gyermekeket igazi emberré nevelje. A karakter kialakítása azonban gyakran nehéz feladat, amelyet nehéz konkrét gyakorlatba ültetni.A kutatók rájöttek, hogy a szokások és a jellem kölcsönösen erősítik egymást: a szokások alakítják a jellemet, míg a jellem mélyen befolyásolja a szokásokat. Az olyan erények, mint a becsületesség, az őszinteség, a felelősségtudat, az együttérzés, a csapatmunka és a hatékonyság mind kialakíthatók a szokások ápolásával. A harmadik feladat: a gyermekek tanulási módszerek elsajátításának segítése A gyermekek tanulás iránti szeretetének felkeltése és a tanulási módszerek elsajátításának segítése a szülők alapvető feladata – és a szülői befolyás valódi mércéje.
1. A gyermek tanulás iránti ellenszenvének okai vannak
Legyen szó laissez-faire elhanyagolásról, kaotikus és téves felügyeletről, zsörtölődésről és szidásról, önkényes büntetésről vagy a feladatok átvételéről, hogy „gépezetet” hozzanak létre – az ilyen bölcsességtelen szülői megközelítések csak mélyítik a gyermek tanulás iránti ellenszenvét.A gyermek tanulás iránti ellenérzése csupán felszíni tünet; biztosan vannak mélyebb okok is: nem sikerült-e kialakítaniuk a megfelelő tanulási szokásokat? Nem fedezték-e fel természetes tehetségüket? Nem alkalmazzák-e tudományosan az elméjüket? Akadályozták-e a szülők a játékos tanulás iránti velük született hajlamukat? Nem ismerik-e fel, hogy a tanulás a saját felelősségük? Csak ezeknek a kiváltó okoknak a felismerésével segíthetünk a gyermekeknek kilépni a tanulás iránti ellenérzés árnyékából.
2. A gyermek tudásszomja és tanulási potenciálja ösztönözhető
A gyermek kíváncsiságának hiánya általában nem a szülők hatásának vagy a fegyelem hiányának tudható be, hanem az érdeklődés elfojtásának. A kíváncsiság, az álmok, az eredményesség érzése, a kérdések, a hála, a szorgalom és az elszántság mind olyan utak, amelyekkel felszabadíthatjuk és ápolhatjuk a gyermek tanulási vágyát. A gyermekek számára az úgynevezett versenyelőny egyszerűen csak a potenciáljuk hatékony fejlesztése.A hangulat, a betekintés, a sugallat, a képzelőerő, a motiváció és a tervezés alkotják a gyermek tanulási potenciáljának felszabadításának hat alapelvét. Nincs abszolút „idővonal” a potenciál fejlesztésére, de elengedhetetlen a strukturált megközelítés. A célok kitűzése, az érzelmek kezelése, az akaraterő erősítése és az egy feladatra való koncentrálás mind fontos lépések. 3. A legjobb eredmények eléréséhez módszerre van szükségA tanulás iránti szeretet a hatékony tanulás előfeltétele, míg a hatékony tanulás biztosítja a tanulás iránti szeretetet – csak a hatékony tanulás révén lehet kiemelkedő eredményeket elérni. Ahhoz, hogy egy gyermek kiváló eredményeket érjen el, el kell sajátítania olyan döntő fontosságú módszereket, mint: a feladatok terv szerinti elvégzése, a szép írás, a tankönyvek lassú olvasása, a hibák rendszerezése, a spontán jegyzetelés, az osztálytársak önzetlen segítése, a hatékony vizsgázás és a szabad esszéírás.Manapság sok szülő beleesik egy új oktatási csapdába: vakon követi, vagy akár megszállottan ragaszkodik a szülői nevelés állítólagos sikertörténeteihez. Ezek az élmények azonban egyszerűnek tűnnek, de megvalósításuk nehéznek bizonyul. Nem átvihetők másokra; a puszta klónozás vagy utánzás nemcsak hogy nem felel meg a saját gyermeknek, de káros utánzással is járhat, hasonlóan a handani emberhez, aki megtanult járni.A leghasznosabb betekintés csendes elmélkedést és finomítást igényel. A szülői szerep nem olyan bonyolult, mint azt a szülők gyakran elképzelik. Ha három kulcsfontosságú területre koncentrálunk – a szülő-gyermek kapcsolat ápolására, a jó szokások kialakítására és a tanulás támogatására –, akkor a kiváló szülővé válás és a kiváló gyermek nevelése nem feltétlenül távoli álom.