Eredetileg az orvostudomány a mágneses rezonancia képalkotást nukleáris mágneses rezonancia képalkotásnak nevezte. A „nukleáris” szó hallatán sokan sugárzásra gondoltak. A közvélemény aggodalmának enyhítése érdekében az orvostudomány szándékosan elhagyta a „nukleáris” előtagot, és átvette a mágneses rezonancia képalkotás kifejezést, amelynek angol rövidítése MRI. Ennek ellenére sokan még mindig szokásból nukleáris mágneses rezonancia képalkotásnak nevezik, és aggódnak a vizsgálat során a sugárterhelés miatt. Szóval, az MRI sugárzással jár?
Az ionizáló sugárzást alkalmazó röntgen- vagy CT-vizsgálatokkal ellentétben az MRI-vizsgálat teljesen sugárzásmentes. A képalkotáshoz a testünkben található vízmolekulák hidrogénatomjait használja rezonáns jelekként. Testünk jelentős mennyiségű vizet tartalmaz, és minden vízmolekula két hidrogénatomot tartalmaz. Ez a nagy mennyiségű hidrogénatom rendkívül intenzív mágneses rezonancia jelet generál.
A vizsgálat során a páciens egy vizsgálati ágyon fekszik, majd egy kör alakú mágneses kamrába kerül, ahol egy erős mágneses mező hatására kerül. Előzetesen minden fémtárgyat el kell távolítani.Egyes betegek testében fém implantátumok lehetnek, például érklipek vagy méhen belüli eszközök. Ezeket a műtétet végző sebésszel kell egyeztetni, hogy megállapítsák az MRI alkalmasságát, és megakadályozzák a fém alkatrészek esetleges elmozdulását vagy meghibásodását. Az MRI időtartama a vizsgált állapot és terület függvényében változik, általában 30 perc alatt végződik. Egy egyszerű fej MRI vizsgálat körülbelül tíz percet vehet igénybe, míg egy egyszerű gerincvizsgálat több mint húsz percet is igénybe vehet.A vizsgálat során sok beteg szokatlanul hangos zajokat hall. Ezek a hangok megkönnyítik a térbeli lokalizációt, és intenzitásuk a használt berendezéstől függően változik. A betegek kényelmét fülvédők biztosítják. Esetenként előfordulhat, hogy a vizsgálatot sima és kontrasztanyaggal is elvégzik. A kontrasztanyaggal végzett MRI vizsgálat során gadolínium-alapú kontrasztanyagot injekcióznak intravénásan. Ez az anyag a véráramon keresztül eloszlik a testben, javítva a szövetek kontrasztját, hogy megkülönböztesse a normális és a rendellenes területeket.Egyeseknél a kontrasztanyag beadása után mellékhatások jelentkezhetnek, például csalánkiütés, hányinger vagy hányás. Az enyhe reakciók általában nem igényelnek különösebb beavatkozást; a tünetek a folyadékbevitel növelésével és a gyakori vizeléssel, a kontrasztanyag metabolizálásával megszűnnek. A közepes vagy súlyos reakciók gyógyszeres kezelést igényelnek. Összességében az MRI továbbra is egy jól bevált képalkotó eljárás, magas biztonsági és pontossági szabványokkal.