A V alakú arc, más néven kis V-arc, fotogén vonzereje miatt népszerűvé vált a női hírességek körében, jelentősen befolyásolva az esztétikai preferenciákat.
Van oka annak, hogy a kisebb arcok esztétikailag előnyösebbek. Hu Jingchao doktor, a Capital Medical Universityhoz tartozó Pekingi Stomatológiai Kórház parodontológusa és a német Witten/Herdecke Egyetem vendégkutatója a Life Timesnak elmagyarázta, hogy az arc „élesebb, kisebb vonások” felé történő evolúciója egy jelentős trend, amelyet az étrend, az éghajlat és a társadalmi elvárások befolyásolnak.Paul Higgins, a New York-i Egyetem anatómiaprofesszora írásaiban megjegyezte, hogy a korai emberek hatalmas állkapcsokkal és rágóizmokkal rendelkeztek, hogy feldolgozatlan ételeket tudjanak tépni. A modern étrend és az iparosodott társadalmak az állkapocs rágással kapcsolatos izmainak és csontjainak folyamatos csökkenéséhez vezettek, ami az emberi állkapcsok fokozatos kicsinyüléséhez vezetett.
A egyre kisebb arcszerkezetek azonban jelentős egészségügyi kihívásokat jelentenek: az állkapocs szűkülése görbe, rosszul elhelyezkedő fogakhoz vezet, ami olyan komplikációkat okozhat, mint a malocclusio és a harmadik molárisok (bölcsességfogak) elakadása.A statisztikák szerint világszerte a serdülők körülbelül 20–60%-a szenved különböző mértékű fogszabálytalanságban. Ez nemcsak a száj egészségét befolyásolja, hanem a fizikai fejlődésre is káros hatással van.
„Kevésbé vonzó és kevésbé intelligens”: Különös figyelmet kell fordítani arra, ha a gyermekek fejlődési éveik során „hegyes arcot” kapnak.
Normális orrlégzés során a száj zárva marad, a nyelv hegye a felső szájpadláshoz ér, ami elősegíti a felső állkapocs megfelelő fejlődését. A szájlégzés azonban megfosztja a szájpadot a nyelv támogatásától, miközben az arc izmainak nyomásának van kitéve, ami szűkületet és kiugrást okoz. Ennek következtében a felső fogak zsúfolttá és rosszul igazodnak, ami a felső állkapocs/felső ajak kiugrásához és kiálló fogakhoz vezet.A nyelv lefelé és hátra süllyed az alsó fogak közé, így légutakat hozva létre a szájlégzéshez. A hosszan tartó nyelvnyomás a száj zárva tartása esetén az elülső fogak rendellenes állásához is vezethet. Ezenkívül a szájlégzés további terhelést jelent az ajakizmokra, ami hosszú távon lazasághoz és a felső és alsó ajkak természetes záródásának képtelenségéhez vezethet.
A keskeny állkapocs csökkenti a szájüreget, növelve az alvás közbeni légúti elzáródás kockázatát, amikor a nyelv lecsúszik és hátraesik. Ez alvási apnoét okozhat, míg az alvással kapcsolatos problémák, mint az horkolás és az apnoe, ronthatják a gyermekek agyának fejlődését.Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia Pediatrics című folyóirata több tanulmányt is közzétett, amelyek szerint az alvási légzési rendellenességekkel küzdő gyermekek tanulmányi eredményei átlagosan 12%-kal alacsonyabbak, mint társaiké. A szájjal lélegző, horkoló vagy alvási apnoéban szenvedő csecsemők és kisgyermekek hiperaktivitás, viselkedési problémák és társas interakciók nehézségei tüneteit mutathatják.
Megnövekedett sérülésveszély: A mesterséges „V alakú arcok” fokozott arccsonttörés-kockázatot hordoznak.
A Biology Research 2015-ös cikkében, amely az amerikai déli régióban élő Australopithecus australis állkapcsát elemezte, rámutattak, hogy az állkapocs evolúciós fejlődése, különösen az állkapocs szögét körülvevő megvastagodott csontos régiók, hatékonyan csökkentik a külső erők által okozott törés kockázatát. Az emberi állkapocs több mechanikai gyenge ponttal rendelkezik, amelyek ütközés hatására törésnek lehetnek kitéve.A „kifaragott arc” eljárásokkal és a modern „állkapocs-csiszolás” műtétekkel (mandibula szög osteotomia) elérhető karcsú arcvonások miatt óvatosan kell eljárni a nem megfelelő terheléseloszlás okozta állkapocs-törésekkel szemben.
Orvosi kutatások szerint az iparosodott társadalmakban az emberi arc méretének, különösen az állkapocs méretének fokozatos csökkenése elkerülhetetlen tendencia.Hu Jingchao szerint a jelenlegi legpraktikusabb ajánlás az, hogy a gyermekek maxillofaciális fejlődése során tudatosan stimulálják az állkapocs mozgását és a fogak rágását étrendi változtatásokkal, például a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának csökkentésével. Az állkapocs fejlődésének elősegítése és a malocclusio előfordulásának csökkentése érdekében elsőbbséget kell biztosítani a káros szokások időben történő korrekciójának és kezelésének, ideértve a szájlégzés elkerülését és a cumisüvegek és cumik helytelen használatát.Ha a mikrognátia vagy az állkapocs visszahúzódásának fejlődési vagy traumás okai azonosíthatók, akkor a fogászati szakemberek segítségét kell kérni az esztétikai javítás érdekében fogszabályozással vagy ortognatikus műtéttel, de figyelmet kell fordítani az alvási apnoe szindróma lehetséges jelenlétére is.