A természetes szülés fiziológiai jelenség. A méh ritmikus összehúzódásai összenyomják és kitágítják a magzat mellkasát, elősegítve a tüdő működését és megteremtve a szülés utáni légzést. Ezzel egyidejűleg a méh összehúzódásai és a szülőcsatorna ellenállása a vaginális szülés során kiszorítja a magzat légutából a magzatvizet. Ez nemcsak elősegíti az újszülött légzését, hanem csökkenti a magzatvíz vagy a méconium okozta újszülöttkori tüdőödéma és aspirációs tüdőgyulladás kockázatát is.Ezenkívül a hüvelyi szülés esetén az anya gyorsabban felépül a szülés után, mivel nincs szüksége érzéstelenítésre vagy műtétre, így hamarabb tud gondoskodni a csecsemőről. A császármetszés csupán az anya-magzat komplikációk vagy a nehéz szülés kezelésének egyik módja; nem ideális módszer a szülés közbeni fájdalomcsillapításra, és nem is biztosít nagyobb intelligenciát a gyermeknek, ahogyan egyesek állítják. Ezért nem szabad válogatás nélkül alkalmazni.Végül is a császármetszés sebészeti beavatkozás, és nem lehet teljesen kockázatmentes. Bár az orvosi biztonsági előírások javultak, a műtéti kockázatok, mint például az érzéstelenítéssel kapcsolatos komplikációk és a magzatvíz-embólia, továbbra is fennállnak. Ráadásul, mivel a magzat nem kerül át a hüvelyi nyomáson, a nedves tüdő és a mekonium aspirációs pneumonia előfordulása magasabb. Az anyáknál a műtét utáni komplikációk, beleértve a méhösszenövések, az anémia és a méhen kívüli terhesség, szintén jelentősen gyakoribbak, mint a természetes szülésnél.