A vulvafertőzések jelentős kockázatot jelentenek. A női reproduktív traktus fiziológiai sebezhetősége miatt nagyon érzékeny a bakteriális, vírusos és mikoplazma fertőzésekre. Ezek a fertőzések nemcsak magukat a reproduktív szerveket érintik, hanem számos szövődményt is kiválthatnak. Mégis sok nő, aki vulva-diszkomfortot tapasztal, szégyelli orvoshoz fordulni.
Valójában nőként rendszeresen figyelnie kell testének egészségére, beleértve a külső nemi szerveket is. Ezért tanácsos rendszeresen önvizsgálatot végezni a vulván.A vulva önvizsgálatának módszere három szóban összefoglalható: „Megfigyelés, szaglás, tapintás”.
Megfigyelés: Helyezzen egy kis tükröt a vulva alá, és mozgassa előre, hátra, jobbra és balra, hogy megvizsgálja a területet. A tükör segítségével vizsgálja meg a vulvát. Ezenkívül figyelje meg a hüvelyváladékot, például a váladék és a menstruációs vér színét, tisztaságát és konzisztenciáját, mivel ezek finom utalásokat adhatnak.A normális hüvelyváladék vékony, tiszta vagy fehér folyadék, míg a menstruációs vér élénkpiros vagy világospiros, néha apró vérrögöket tartalmaz. Szag: Az orr segítségével észlelje a váladékok, a menstruációs vér vagy a vulva területének szagát. Általában a normális szag enyhén halszagú, kissé savanykás, mint az izzadság, vagy szagtalan. A kellemetlen, bűzös vagy szokatlan szag problémára utalhat.
Érintés: Alaposan mosson kezet. A mutató- és középső ujjával kezdje a szeméremcsontnál, és szisztematikusan tapintsa végig a külső nemi szerveket lefelé az anus felé.Normális tapintás során a szeméremtestnek simának és rugalmasnak kell lennie. Nyomás nélkül nem szabad fájdalmat érezni, és normális körülmények között nem szabad kis csomók vagy dudorok tapinthatóak lenni. Az ilyen rendellenességek jelenléte valamilyen állapotra utalhat.