Sok kismama természetes szülésre vágyik, ami nemcsak az anyának, hanem a babának is előnyös. De hogyan lehet elérni a zökkenőmentes természetes szülést?
A természetes szülés során a baba agya és tüdeje tovább fejlődik a szülőcsatornán való áthaladás során fellépő nyomás hatására, így a császármetszéssel született gyerekekhez képest egészségesebb és intelligensebb gyermekek születnek.Mindennek azonban két oldala van. Ez a természetes folyamat több mint tíz órás fájdalmas vajúdással jár. Noha nem olyan fájdalmas, mint ahogyan egyes anyák leírják, mégis jelentős állóképességet igényel. Ezért a kismamák sürgősen keresik a módját, hogy minimálisra csökkentsék a kellemetlenségeket és zökkenőmentesen menjen a szülés.
Mely tényezők befolyásolják a nő természetes szülését?
1. A magzatot kilökő erő
Amikor a kismama eléri a szülés várható időpontját, az azt jelzi, hogy a magzat érett és meg kell születnie. Ellenkező esetben a placenta tápanyag-ellátó rendszere fokozatosan romlik, amíg végül leáll. A babák azonban nem tudnak erről a sürgősségről, elégedettek azzal, hogy anyjuk méhében jól esznek és alszanak, és nem szívesen vágnak bele az élet nehéz útjába.Ezért a kismamáknak szükségük van egy erőre, amely kiűzi a magzatot – orvosi nyelven „szülési fájásoknak” nevezik. Ezeknek a fájásoknak megkülönböztető jellemzői vannak: ritmikusság, szimmetria, polaritás és visszahúzódás. Ezek a tulajdonságok biztosítják, hogy a baba biztonságosan, sérülés nélkül jöjjön a világra, miközben a méh alsó szakasza, a méhnyak és a hüvely fokozatosan és passzívan tágul, megkönnyítve a biztonságos szülést.
Általában ezek a fájások a terhesség késői szakaszában jelentkeznek, és a szülés időpontjának közeledtével egyre gyakrabban fordulnak elő. Az anya számára ezek hirtelen, labdaszerű méhkeményedésként jelentkeznek, amelyek gyorsan elmúlnak, és szabálytalanul fordulnak elő. Az aktív vajúdás valódi jele a tíz percen belül két fájás, amelyek rendszeresen jelentkeznek, és méhnyak tágulással és a magzat feje leereszkedésével járnak együtt.Ettől a ponttól a méhnyak teljes tágulása (10 centiméter) a szülésig általában 12-14 órát vesz igénybe. Az anya számára ez az időszak rendszeres, fokozatosan erősödő hasi fájdalmakkal (összehúzódásokkal) jár. Ebben a szakaszban egyes kismamák, akik túlterheltek vagy bizonytalanok, sürgethetik az orvost: „Kérem, adjon be szülést elősegítő vagy fájdalomcsillapító injekciót!”
Itt tájékoztatnunk kell a kismamákat: csak a megfelelő időtartamú összehúzódások révén tágulhat ki teljesen a méhnyak, megkönnyítve a magzat leereszkedését. Ha ez a folyamat túl gyors, túl lassú, túl intenzív vagy túl gyenge, az súlyos károsodást okozhat mind az anyának, mind a babának. Az orvosok tisztában vannak ezzel az elvvel, és kényszerítő okok nélkül nem avatkoznak be. A kismamáknak is meg kell érteniük ezt az igazságot; az első gyermeküket váró anyák számára a fent említett folyamatot nehéz csak rövid fájdalomperiódusokkal végigcsinálni.
II. A magzat hüvelyen keresztüli átjutásának útja
A magzat hüvelyen keresztüli szülés során átjutásának útját orvosi nyelven szülőcsatornának nevezik, amely csontos és lágy részekből áll.
A lágy szülőcsatorna egy ívelt járat, amelyet a méh alsó szakasza, a méhnyak, a hüvely és a medencefenék lágy szövetei alkotnak. Normális esetben zárva van, de a vajúdás során a méh erős összehúzódásainak és a lefelé haladó magzat feje által gyakorolt nyomásnak köszönhetően fokozatosan passzívan tágul. Amikor a tágulás átmérője eléri a 10 centimétert, a baba simán átjuthat rajta.
A „szülőcsatorna” kifejezés általában a csontos medencére utal. Ez nem egy sima, függőleges járat, hanem egy szabálytalan alakú, elliptikus, ívelt járat, amely körülbelül 8–9 centiméter mély. A babának nem egyszerű feladat átjutni rajta. Ráadásul két csontos akadály (az ülőcsontok) fekszik ebben a szabálytalanul ívelt járatban, ami arra kényszeríti a babát, hogy közöttük haladjon át.Ezeknek a pontoknak az átlagos távolsága 10 centiméter, ezért a nagyobb fejű babák könnyen beszorulhatnak.
A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a baba nem tud függőlegesen leereszkedni a szülőcsatornán, hogy a világra jöjjön. Ehelyett minden szakaszban el kell fordulnia, és fejével alkalmazkodnia kell az anya rögzített szülőcsatornájának maximális átmérőjéhez.Sok csecsemőnél előfordul, hogy a szülőcsatorna bizonyos pontjain különböző okok miatt akadályba ütközik a szülés. Ha az anya medencéje rendellenességeket mutat (alulfejlett vagy traumás), akkor a szülőcsatorna bizonyos méretei csökkenhetnek, ami akadályozza a csecsemő előrehaladását.Előfordul, hogy az anya medencei méretei normálisak, de a baba túlsúlyos csecsemővé fejlődik (makroszómia) a méhben való túlzott táplálkozás és pihenés miatt. Végül a szülés során a baba elakadhat a rögzített medencei méretek miatt, mert feje túl nagy vagy teste túl kövér ahhoz, hogy átférjen. III. A magzat állapota A baba mérete és helyzete az anya méhében döntő tényezők a természetes szülés során.
A teljes terhességi időt betöltött magzat átlagos biparietális átmérője (BPD) 91–93 milliméter, míg az anya legkeskenyebb medenceátmérője körülbelül 100 milliméter. Ezért, ha a baba feje nagy, és a BPD megközelíti a 100 millimétert, a szülőcsatornán való áthaladás nehézségekbe ütközhet.Általában az anya medencéje 3000–3500 gramm súlyú babát képes problémamentesen befogadni. Ha azonban a baba súlya meghaladja a 4000 grammot (makroszomiás csecsemő), a viszonylag rögzített szülőcsatornán való áthaladás nehezebbé válik. A kismamáknak ezért ajánlott a kiegyensúlyozott táplálkozás, hogy a magzat ne legyen túl nagy. A makroszomiás csecsemőknél nemcsak a szülés bonyolultabbá válik, hanem a gyermekkori elhízás valószínűsége is nő, ami hatással lehet a gyermek jövőbeli fejlődésére.
Egyes csecsemők, bár kicsik, kedvezőtlen testhelyzetet vehetnek fel a méhben (a normális testhelyzetben a fej lefelé, a karok szorosan a mellkashoz ölelve, a lábak pedig a hashoz húzva vannak). Például, ha a csecsemő háton fekszik, a feneke vagy a lábai lefelé vannak, vagy a feje nem szorosan a mellkasához van húzva, ez megakadályozhatja, hogy a szülőcsatornában időben elforduljon, hogy alkalmazkodjon annak alakjához. Ez azt eredményezheti, hogy elakad, és megnehezíti a szülést.Ilyen esetben az anya tehetetlen, és orvosi segítséget kell kérnie. IV. Az anya pszichológiai tényezői A szorongás és a feszültség nemcsak az anya érzelmi állapotát befolyásolja, hanem fizikai erejét is kimeríti, fokozza a fájdalomérzékenységet és megzavarja az agykéreg idegközpontjaiból érkező parancsok továbbítását.Ahhoz, hogy a baba megszülessen, a méhösszehúzódásoknak meg kell kezdődniük, és a szülésnek az agykéreg idegközpontjának parancsára meg kell könnyülnie. A mentális tényezők állapota közvetlenül befolyásolja ezeknek az idegparancsoknak az átvitelét, ami túlzott vagy elégtelen vajúdást okozhat. Ez közvetlenül hatással van a baba leereszkedésére és elfordulására, ami a vajúdás lassú előrehaladásához vezet.
A magzat hosszabb ideig tartó méhben maradásához magzati hipoxia, asphyxia, vagy akár halál is vezethet. Még ha a csecsemő túléli is, intellektuális károsodás léphet fel. Ezzel párhuzamosan pszichológiai tényezők is hozzájárulhatnak a szülés utáni vérzéshez.
A fogantatás után, ahogy a magzat növekszik, a kismamák egyre nagyobb aggodalommal telnek. Referenciamaterialeeket tanulmányoznak és tanácsot kérnek szülésen átesett barátaiktól.A legtöbbjük azonban nem kap kielégítő választ, és néhányan még kontraproduktív tanácsokkal is találkoznak. Néhány szült nő így nyilatkozik: „A szülés fájdalma elviselhetetlen volt, mintha meghalnék.” Mások azt javasolják: „A császármetszés előnyösebb, az érzéstelenítéssel gyorsan véget ér. De hallottam, hogy káros hatással van a gyermek jövőbeli fejlődésére.” Nyilvánvaló, hogy ezek az élmények egyoldalúak, egyéni észleléseken és értelmezéseken alapulnak, és nem tudományos alapossággal rendelkeznek.