A nehéz szülés olyan helyzet, amellyel egyetlen kismama sem szeretne szembesülni. De mi is a normális magzati helyzet, és melyek azok a helyzetek, amelyek a leginkább hajlamosak a komplikációkra? Vizsgáljuk meg ezt tovább.
A nehéz szüléshez leginkább hajlamos magzati pozíciók
28 hét előtt a magzat szabadon lebeg a magzatvízben. Nyolc hónap után azonban, ahogy a test megnő és a fej nehezebbé válik, fokozatosan leereszkedik. A szülés idejére a legtöbb magzat rögzített fejjel lefelé pozíciót vesz fel. Ennek következtében a babák körülbelül 96%-a fejjel előre jön a világra, amit normális fejpozíciónak nevezünk.
A fej a magzat testének legnagyobb része. Ahogy a mondás tartja: „Ha a fej átjut, a test is követi”, így a fejjel előre pozíció elősegíti a sima, természetes hüvelyi szülést.
Az „elülső occipitalis pozíció” a legkedvezőbb testhelyzet a komplikációmentes szüléshez.A sima hüvelyi szülés elősegítése érdekében a magzat feje általában előre, a mellkas felé dől. Ez lehetővé teszi, hogy a fej hátsó részén található occipitalis csont vezessen, így a magzat gyorsabban haladhat át a szülőcsatornán. Ezt a pozíciót „anterior occipitalis prezentációnak” nevezik, amelyben az occipitalis csont egy vonalba kerül az anya medencéjének elülső részével – ez a szüléshez optimális normális fejpozíció.Még ha a magzat helyzete normális fejelőtti fekvés is, a kedvezőtlen testtartás fenntartása továbbra is befolyásolhatja a vajúdás előrehaladását. Ezeket a kedvezőtlen fejelőtti fekvéseket néha szintén malpresentationnek (rendellenes fekvésnek) osztályozzák, ide tartoznak:
1. típus: Occipito-posterior position (occipitalis-posterioris fekvés): A magzat feje occipitalis csontja az anya medencéjének hátsó része felé van fordítva, a magzat arca felfelé néz. Mivel a magzat feje nem tud megfelelően beilleszkedni a méh alsó szakaszába, a vajúdás elhúzódhat.
2. típus: Arc előre fordult helyzet. Az előre fordult rész az áll (mentum). A fej teljesen kinyújtott állapotában az occipitalis csont a magzat hátához fekszik. A hüvelyi vizsgálat során tapinthatóak lehetnek az arcvonások, például a száj, az áll, az orr és a szem. Ez az esetek körülbelül 0,2–0,3%-ában fordul elő.Ez a fekvés általában a magzati makroszómia esetén fordul elő, amikor a magzat aránytalanul nagy az anyai medencéhez képest, ami megakadályozza a magzat feje megfelelő hajlítását. Akkor is előfordulhat, ha a magzat nyakának területén rendellenességek, például neoplasztikus elváltozások vannak.Előfordulása körülbelül 0,02–0,03%. A hüvelyi vizsgálat során a magzat homloka tapintható lehet, és esetenként a nyak köré tekeredett köldökzsinór vagy a nyak régiójában cisztás nyirokcsomó-megnagyobbodás is észlelhető. A negyedik típus a vegyes fekvés: amikor a magzat keze egyidejűleg a méh alsó szakaszában található a fejével vagy a fenekével, vagy amikor a magzat lába egyidejűleg a méh alsó szakaszában található a fejével. Előfordulása rendkívül ritka.
Mely tünetek utalnak leggyakrabban dystocia-ra?
A dystocia nehéz szülést vagy a szülés rendellenesen lassú előrehaladását jelenti. Mivel a szülés során a magzatnak át kell haladnia a szülőcsatornán, a magzat és a szülőcsatorna közötti bármilyen koordinációs zavar dystocia-t okozhat. Általában a dystocia okai a következőképpen kategorizálhatók:
Magzati tényezők
Rendellenes magzati helyzet vagy fekvés:
A szülés előtti ultrahangvizsgálat széles körű elterjedésének köszönhetően a rendellenes magzati pozíciók (far- vagy keresztfekvés) nagy részét előre fel lehet ismerni; a rendellenes magzati orientációt (pl. occipitalis posterior pozíció) általában a szülés során végzett belső vizsgálattal lehet felismerni.
Makroszómia:
A makroszómia a medence méreteitől függ; a szélesebb medencéjű anyák nagyobb csecsemőket tudnak vaginálisan világra hozni. Bizonyos állapotok hajlamosítanak a makroszómia kialakulására, például az anyai cukorbetegség vagy terhességi cukorbetegség, vagy egy korábbi makroszómia csecsemő szülése.A prenatális ultrahangvizsgálatok széles körű elterjedésével a kismamák gyakran érdeklődnek a magzat súlyáról minden terhesgondozási vizit alkalmával, és azt kérdezik, hogy babájuk nem túl nagy-e vagy túl kicsi-e. Az orvosok általában óvatosak a válaszukban, mivel bár az ultrahang kiváló prenatális diagnosztikai eszköz, a magzat súlyának becslése eltérhet a tényleges mérésektől. Általában 10% hibahatár elfogadható, bár ez az eltérés nagyobb magzatok esetén növekedhet.A 4000 grammot meghaladó magzati súlyt makroszomiának nevezik. Klinikailag gyakori, hogy a szülés előtti ultrahangos becslések meghaladják a 4000 grammot, és ha az anya medence nem különösebben széles, akkor császármetszés mellett döntenek. A szüléskor azonban előfordulhat, hogy a csecsemő súlya csak 3600 gramm, ami még a hibahatáron belül van. Ennek az eltérésnek a magyarázata a családnak elkerülhetetlenül kínos helyzetet teremt.Valójában még pontos ultrahangos becslések esetén sem lehet kizárólag a becsült súly alapján előre jelezni olyan komplikációkat, mint a szokatlanul széles vállak miatti vállszűkület, mivel az ilyen magzatok nem feltétlenül lesznek nehezek a születéskor.
Magzati rendellenességek:
A veleszületett daganatok, mint például a gerincvelő-daganatok, teratómák, hydrocephalus vagy összenőtt ikrek általában ultrahanggal prenatálisan diagnosztizálhatók.Ha a gyermek születése után kedvező prognózissal rendelkezik, vagy életképes kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre, gyakran a császármetszés a preferált választás. Ezzel szemben, ha a prognózis kedvezőtlen – például súlyos hydrocephalus esetén, amikor a cerebrospinális folyadékot lecsapolták –, akkor még meg lehet kísérelni a vaginális szülést.
A szülőcsatorna tényezői:
A szülőcsatorna az a csatorna, amelyen keresztül a magzat megszületik, és amelyet általában medencének neveznek. A csontos medencéből és a lágy szülőcsatornából áll; a „medence” kifejezés általában a csontos medencét jelöli.A medence mérete és alakja szorosan összefügg a szüléssel. A medence három síkra oszlik: a bejárat, a középső medence sík és a kijárat sík (a kijárat maga két különálló sagittális síkra oszlik). Mindegyik sík további jellemzői a hosszanti és keresztirányú méretek, illetve az elülső és hátsó átmérők. Bár ez bonyolultnak tűnhet, fontos megjegyezni, hogy a kínai nők túlnyomó többsége normális medence szerkezettel rendelkezik, amelyet általában női medencének osztályoznak. Az anya szűk medence kijárata dystocia kialakulásához vezethet.