A munkahely természeténél fogva egy kegyetlen környezet, ahol az emberek versengenek a pozíciókért. Ha jól teljesítesz, előrelépsz; ha megbotlasz, akkor megrekedsz. Vannak azonban olyanok, akik szakmailag kiemelkedőek, mégis stagnálnak – talán azért, mert az irigység miatt célpontjává váltak aljas taktikáknak. Noha nem tudod irányítani mások véleményét, kereshetsz módszereket a feszültségek enyhítésére. Te is érezhetsz néha irigységet, de ne feledd: a féltékenység elnyomja az ésszerűséget.> Ő egy veterán alkalmazott volt, nagyon kompetens és teljesen lojális, de politikai érzékének hiánya miatt soha nem kapott jelentős felelősséget. Nézte, ahogy a kevésbé tapasztalt és vitathatatlanul kevésbé képzett kollégái a főnök gondolatait olvasó és nyalizós tehetségükkel feljebb lépnek a vállalati ranglétrán, és ez keserűvé tette. Gyakran kiadta a frusztrációját a kollégáinak, néha meglehetősen kellemetlen megjegyzésekkel.Az idő múlásával kollégái egyre elégedetlenebbé váltak viselkedésével. Ha Ön és egy kollégája egyenlő státusszal és képességekkel rendelkeznek, irigységet érez, ha az egyikük elismerést, előléptetést, fizetésemelést vagy képzési lehetőségeket kap? Végül is a kitüntetések és jutalmak száma véges; ha másoknak adják őket, az azt jelentheti, hogy Ön kimarad belőlük.
Az irigység az emberi pszichológia sötét oldalát képviseli, amely ellenséges és romboló versenyszellemként nyilvánul meg. Ha a munkahelyen az emberek irigységet táplálnak, az együttműködés hiányában, feszült kapcsolatokban vagy csökkent motivációban nyilvánulhat meg. Az ilyen attitűdök tartós megnyilvánulása súlyosan rontja a munka minőségét és az interperszonális dinamikát, ami káros hatással van mind a személyes, mind a szervezeti fejlődésre.
Erősödve ez az irigység munkahelyi irigység szindrómaként nyilvánulhat meg – egy olyan kóros állapot, amelyben az egyének ellenséges haragot táplálnak a jól teljesítő kollégák iránt. Ez súlyos mentális egészségügyi állapotot jelent, amely szakmai pszichológiai beavatkozást igényel.
A külső tényezők között szerepel a szervezeti igazságosság, ahol a források elosztásának észlelt egyenlőtlensége a munkahelyi irigység szindróma elsődleges kiváltó oka.Ha a források elosztása terén jelentős eltérés van a valóság és az elvárások között, akkor elkerülhetetlenül összehasonlítások alakulnak ki, ami mély egyensúlytalanságérzethez és mások iránti haraghoz vezet, ami megterheli az interperszonális kapcsolatokat. Ezenkívül ez szorosan összefügg a vezetés észlelt igazságosságával. Az elosztási igazságosság képezi az alapot, míg a vezetői igazságosság a hajtóerőként működik. A vezető bátorítása és támogatása reményt ad az alkalmazottaknak; fordítva, ez gonosz versenyhez vezethet, ami lehetővé teszi a féltékenység ellenőrizetlen terjedését.
Ezenkívül az irigység kiváltó okai szorosan összefüggenek az egyén temperamentumával. Általában az alacsony önértékelésű emberek hajlamosabbak az irigységre, míg a magas önértékelésűek általában kevésbé irigyek.
A „munkahelyi irigység szindrómában” szenvedő egyének számára az első lépés a helyes megértés megközelítésének elfogadása. Nézzük a világot tág látókörrel, értékeljük magunkat pontosan, és szerezzünk valódi önismeretet.Az önértékelés során el kell ismerni mind az erősségeket, mind a gyengeségeket, és önismeretre kell szert tenni a megfelelő perspektíva fenntartása érdekében. Másodszor, amikor szituációkkal szembesülünk, gyakoroljuk a „szerepcsere” gondolkodásmódot, figyelembe véve mások nézőpontját. Tanuljunk meg elhatárolódni, folyamatosan reflektáljunk önmagunkra, ápoljuk személyiségünket, és törekedjünk alázatosságra és körültekintésre.
Ki ne tapasztalt volna már irigységet? A kimondatlan frusztráció és a rejtőzködő harag mellett mi rejlik még ebben az érzésben?
Az irigység alapvetően pszichológiai egyensúlyhiányból fakad, amely gyakran a munkahelyi nyomás káros következménye. A szakmai életbe merülteknek ezt figyelembe kell venniük: teremtsenek helyet a munkahelyi stressz mérsékelt enyhítésére.
Gondosan végezzük el alapvető feladataikat. Erre az alapra építve, minden nap tegyünk meg mindent, hogy nagyobb figyelmet vonzzunk magunkra és lehetőségeket teremtsünk. Másodszor, fogadjuk el magabiztosan az új feladatokat. Mindig tartsuk fenn a legjobb szakmai magatartást feletteseink előtt, hogy biztosak lehessenek abban, hogy kritikus feladatokat bízhatnak ránk.