Van egy mondás a „négy tapintatlanságról”, amely jól illusztrálja, hogyan lehet fenntartani a határokat és elkerülni a helyrehozhatatlan károkat a kapcsolatokban.
„Amikor mások beszélnek, te fecsegsz.” A megbeszéléseken vagy vitákon a beszélő gyakran egy csoport véleményét képviseli. Ha ilyenkor zavartan nézelődsz körül, vagy véletlenül beszélsz, az nemcsak fegyelmezetlenséget sugall, hanem azt is, hogy nem tiszteled a hatalmat, és a személyes érdekeidet helyezed előtérbe.Ezért figyeljünk oda, amikor mások beszélnek, és időnként mutassunk jóváhagyó pillantásokat. „Úgy viselkedni, mint egy idősebb testvér a fiatalabb kollégákkal szemben”. Ha a kollégák fiatalabbak, sokan ösztönösen felveszik az idősebb testvér szerepét, és gyakran használnak olyan kifejezéseket, mint „Mit gondolsz, öcsém?”. Ez a megközelítés látszólag barátságos, de figyelmen kívül hagyja a munkahelyi hierarchiát. Hiányzik belőle a professzionalizmus, és leereszkedőnek tűnhet.Ennek következtében a legjobb, ha a munkahelyen a szakmai kompetenciánk beszél helyettünk. „Mások titkainak kiadása.” A személyes magánélet tiszteletben tartása az interperszonális kapcsolatok alapvető elve. Bár a pletykálás úgy tűnhet, hogy szorosabb kötelékeket alakít ki néhány ember között, valójában elidegenít a többi csapattagtól. Végül nem csak hogy senki sem fog megbíznia benned, de elveszítheted a többiek bizalmát is.
„Az asztalt forgatni, amikor mások tálalnak maguknak.” A munkahelyi vacsorák értékes kapcsolatépítési lehetőségeket kínálnak, de ha kizárólag a saját élvezetére koncentrál, és figyelmen kívül hagyja a többieket, az gyorsan alááshatja a gondosan ápolt szakmai imázsát. Ehelyett tartsa nyitva a szemét mások igényeire, és azonnal ajánlja fel segítségét.