Gyerekkorunktól kezdve otthon a figyelem középpontjában álltunk. Az iskolában arra törekedtünk, hogy osztályunk legjobbjai legyünk, elismerést keresve tanáraink és az intézmény részéről. A munkahelyre lépve arra törekszünk, hogy a legkiválóbb alkalmazottak legyünk, feletteseink és a vállalat figyelmét magunkra vonva. Senki sem akar örökre ismeretlen maradni; mindenki célszerű életet és munkát szeretne. Így a munkahelyen – ahol a siker és a kudarc a leghatározottabban megmutatkozik – elhatározzuk, hogy értékes egyének leszünk!
Kerülje el, hogy az irodában „mellékszereplő” legyen
A „győztes visz mindent” elv egyre inkább érvényesül – a vállalati rivalizálástól a munkahelyi dinamikáig. Csak az örökös első helyezett létezik, nincs tiszteletre méltó második hely. A kollégák gyakran dicsekednek azzal, hogy „én vagyok a vállalat legjobb teljesítményű alkalmazottja, X ponttal megelőzöm a második helyezettet”. Ennek következtében nem csak hogy nem kap dicséretet, de eredményei összehasonlítás tárgyává válnak.A „mellékszereplők” állandóan szorgalmasak és lelkiismeretesek, de hozzájárulásuk nagyrészt észrevétlen marad – különösen a saját feletteseik számára. Mások szándékosan vagy véletlenül rendszeresen felhasználják a munkádat a saját jelentéseikben. Még ha elismerésre, státuszra és fizetésemelésre vágysz is, ha nem tanulod meg, hogyan vonzz magadra a figyelmet – különösen az eredményeidre –, akkor mind a csatát, mind a háborút elveszíted.A megfelelő pillanatokban merészen mutasd be hozzájárulásodat. Az irodában bátran mondj nemet azokra a dolgokra, amelyek akadályozzák a munkádat. A megfelelő pillanatokban oszd meg feletteseiddel a meglátásaidat és javaslataidat. Rendszeresen jelentse be eredményeit e-mailben, hogy felépítsen egy nyilvántartást a jövőbeli előléptetésekhez. Kerülje el, hogy az iroda „ragasztós cetlije” legyen Gyerekkorunkban a szüleink elég megbocsátóak voltak, ezért étellel és ruhával kényeztettek minket.A munkahelyen is vannak ilyen „szülők” – azok, akik minden kérésre mosolyogva reagálnak, ösztönösen félreteszik a saját feladataikat, hogy másoknak segítsenek, csak hogy aztán túlórákat kelljenek vállalniuk az elhanyagolt munkájuk miatt. Ez talán emlékeztet a post-it cetlikre.Valóban, te vagy a munkahely „ragasztós cetlije”? Sokat áldozol mások feladataiért, nem kapsz sem hálát, sem elismerést, csak hátad mögött haszontalan lábtörlőnek neveznek. Az irodában elszenvedett frusztrációkat csak otthon tudod tehetetlenül kiadni.
Megoldás: Határozd meg egyértelműen a szerepedet, állapítsd meg, mit kell tenned és mit nem. Ha segítséget kérnek tőled, kérd meg az illetőt, hogy nézze át a saját ütemtervét, és tájékoztasd, hogy te is ugyanolyan elfoglalt vagy.Értsd meg, hogy a munkahelyi elismerés soha nem abszolút. Bármennyire is jól teljesítesz, mindig lesznek, akik hibát találnak benned. Ahelyett, hogy kimeríted magad jutalom nélkül, fontold meg, hogy vállald a „rosszfiú” szerepét. Kerüld el, hogy az irodában „panaszos” legyél. Vannak, akik mély elégedetlenséget táplálva végzik a feladataikat, ami elkerülhetetlenül komor, morcos munkává teszi a tevékenységüket.Bár a feladatokat időben elvégzed, a kollégáid elkerülhetetlenül szembesülnek a morgolódásoddal, ami passzivitás benyomását kelti. A munkatársaid nehezen kezelhetőnek tartanak, a feletteseid pedig zavarónak és túlkritikusnak – „bajkeverőnek” – bélyegeznek.Ennek következtében a előléptetések és a fizetésemelések másokhoz kerülnek, neked pedig csak a „naiv” morgolódásod marad. Megoldás: Ha valami zavar, a panaszkodás nem segít. Inkább rendezd a gondolataidat: azonosítsd, mi az, ami irreális, mi az, amit túlgondolsz, és mi az, ami megoldható. Keress egy megfelelő pillanatot, hogy ezeket megbeszéld a vezetővel. Gyakran előfordul, hogy a problémák közvetlen kezelése megkönnyíti azok megoldását.Ráadásul sok probléma nem oldódik meg pusztán azzal, hogy másik céghez állsz. Ezért sokkal hatékonyabb megtanulni nyugodtan reflektálni, mint folyamatosan panaszkodni. Kerüld el, hogy az irodában te legyél a „békéltető” A munkahelyen a idősebbek gyakran azt tanácsolják, hogy ne mutass túl sok indulatot. Azonban a saját karriered alakításában rájössz, hogy bizonyos mértékű önérvényesítésre szükség van – bár a kirohanások időzítését körültekintően kell megválasztani. Vannak azonban olyanok, akik egyáltalán nem rendelkeznek önérvényesítéssel.Az ilyen emberek szorgalmasan dolgoznak, és rendelkeznek készségekkel és tehetséggel, de míg mások előléptetést, fizetésemelést és előrelépést kapnak, te csak egyre több munkát halmozol fel. Régóta elégedetlen vagy ezzel a helyzettel, de ahelyett, hogy bátran elmondanád a véleményedet vagy határozottan védenéd magad, csak közvetve beszélsz. Az üzeneted vagy nem jut el a céljához, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják a feletteseid. Mindezt azért, mert olyan szelíd és engedelmes vagy, mint egy galamb.
Megoldás: Fejleszd ki a saját ítélőképességedet a dolgokban; ne fogad el minden javaslatot. Idővel ez a hozzáállás kezdeményezéshiánynak tűnhet.Idővel a kollégák természetesen nem fognak többé ötletekkel hozzád fordulni, hanem további feladatokat osztanak rád. Ha bármilyen kérdéssel szembesülsz, készülj fel alaposan: ismerd meg az optimális megközelítést, rendszerezd a gondolataidat, és amikor eljön az ideje, merészen mondd el a véleményedet. Még ha tévedsz is, az nem számít – ki várja el, hogy bárki is tévedhetetlen legyen?
Kerüld el, hogy az irodában „mindentudó” legyél
A magabiztosság a munkahelyen dicséretes, de sok tehetséges ember túlzottan magabiztosnak tűnik. Az ilyen viselkedés nem csupán magabiztosság hiányát jelenti, hanem a túlzott önbizalom határát súrolja. Bár szakmailag kiválóak és jó eredményeket érnek el, gyakran lenézik kollégáikat, és konfrontatív magatartást tanúsítanak, ami feszültséget szül mindenki között.Viselkedésük túlságosan öntelt lesz, gyakran beavatkoznak mások ügyeibe. A kollégák elkerülhetetlenül „nem kedvelik és elkerülik” az ilyen embereket, figyelmen kívül hagyva jó ötleteiket és eredményeiket. A végeredmény egy olyan sors, ahol „a tehetséget az ég irigyli, de nem ismerik el”.
Megoldás: Kerülje el, hogy minden helyzetben ki akarjon tűnni. A „magas profilú munkavégzés, alacsony profilú életvitel” elve mindig igaz a munkahelyen.Ossza meg másokkal a dicsőség felét, adjon át nekik néhány készségét. Az emberek nem olyan kicsinyesek, mint gondolná, inkább értékelni fogják nagylelkűségét, és később támogatni fogják, ami megkönnyíti a munkáját. Legyen alázatosabb, mert senki sem maradhat örökké győztes. Ha mások megelőzik, akkor nem fog tudni mit mondani.