Egy délben csend volt az irodában. Miközben mindenki csukott szemmel szundított, hirtelen egy mennydörgő kiáltás hasított a levegőbe: „Fogd be a szád!” Mindenki megdöbbenésére a hang nem a cég igazgatójáé volt, hanem egy általában szelíd és kifinomult női kollégáé.Ha jobban odafigyeltünk, kiderült, hogy a futárcégnek kiabálta ki dühét a telefonba – a tegnap délutánra ígért sürgős csomag még ma sem érkezett meg az ügyfélhez. „Nincs bennetek egy csepp becsület sem?!”Fogd be a pofád! Mikor fog véget érni a hazudozásod? A fenébe! Hogy lehet, hogy egyáltalán léteznek olyan cégek, mint a tiétek... Abban a pillanatban a pihenő kollégák felcsapták a fejüket. Amikor a kiabálás zökkenőmentesen váltott kínai és angol nyelv között, elfojtott nevetés kezdett csendesen terjedni a szobában. Az igazat megvallva, a kiabálását hallgatva mindenki sokkal jobban érezte magát.Nem arról volt szó, hogy nem éreztem együtt a szegény futárfiúval. Inkább arról, hogy hónapokig tartó nagy nyomású munka után az érzelmeim túlságosan felgyülemltek. Szükségem volt egy kiútra, hogy kiadjam a felgyülemlett frusztrációt. Ha már magam nem tudtam kiadni, akkor legalább mások kiadását hallgatni egyfajta megkönnyebbülés volt. Ebben a fülkékből álló erdőben mindenki udvarias mosolyt viselt, és igyekezett fenntartani a szakmai illemtudást. Még a magánbeszélgetéseket is halkan folytatták.Egy-egy alkalmi kitörés őszintének, sőt kedvesnek tűnik. De ha válogatás nélkül és gyakran tör ki, akkor talán pszichiáterhez kell fordulnia. A volt főnököm a dohányzással vezette le a frusztrációját. A kedves, képzett fehérgalléros munkatársakból álló csapatával nem tudta megengedni magának, hogy elveszítse a türelmét, ezért vegyi anyagokhoz folyamodott, hogy eloszlassa az irritációját.A korábbi felettesem pedig a telefonok hajigálására specializálódott. Dühösen rohant át a kollégák asztalai mellett, véletlenszerűen megragadott egy telefont, és az asztalra hajította. Miután néhány éles megjegyzést tett mindenki előtt, visszatért az irodájába, és folytatta a munkát. Az ártatlan telefon sorsa pedig? Az nem érdekelte. Végül is a főnöknek teljes jogában áll kiadni a gőzt – ő dönti el, ki kap bónuszt.A gyakorlatban azonban az alkalmazottak néha saját „hősi” kitöréseket hajtanak végre a feletteseik ellen. Ugyanaz a telefonokat összetörő volt főnök egyszer találkozott egy problémás új alkalmazottal. Ez az alkalmazott több tízezer dollárt költött egy marketingkampányra anélkül, hogy előzetesen jóváhagyásra benyújtotta volna a költségvetés részleteit. Amikor öt számjegyű költségigényléssel lépett be a főnök irodájába, a főnök szemei tágra nyíltak.Heves vita után a főnök kijelentette: „Ön a protokollt figyelmen kívül hagyva járt el. Nem tudom jóváhagyni ezt a kiadást.” Az alkalmazott dühbe gurult, és kiáltotta: „A fenébe, ezt a pénzt a cég kampányára költöttem! Milyen jogon utasítja el?” Az eredmény? Mindketten dühösek voltak, és patthelyzetbe kerültek. Csak a felsőbb vezetés közvetítésével sikerült végül megoldani a kérdést.Szerencsére ezt a céget nem az egykori főnök alapította, különben az új beosztottat valószínűleg elbocsátották volna. Azután hosszú ideig a két férfi nem állt szóba egymással, de a hierarchikus viszony fennmaradt, és a munkát folytatni kellett. A helyzet valódi természetét valószínűleg csak a résztvevők ismerték. Miért veszítik el az emberek a türelmüket?A pszichológusok szerint a munkahelyi indulatok egyre ingatagabbá válnak a megugró megélhetési költségekkel párhuzamosan. A frusztráció másokon való levezetése egyfajta önmegnyugtatás lesz, amely lehetővé teszi az egyéneknek, hogy meggyőzzék magukat arról, hogy szenvedésük mások önzőségéből vagy a vállalat alkalmatlanságából fakad. Ebből a szempontból azok, akik hajlamosak a kitörésekre, nem feltétlenül bolondok a munkahelyen; lehet, hogy ez a módjuk arra, hogy saját szorgalmukat hangsúlyozzák, miközben mások alkalmatlanságát lekicsinyítik.Valójában azok, akik kiválóan teljesítenek a munkában, gyakran a leginkább hajlamosak az érzelmi kitörésekre, mivel másokat is ugyanolyan magas elvárásoknak vetnek alá, mint magukat. Van-e valaha is indokolt az indulatvesztés? Nincs abszolút válasz; ez teljes mértékben attól függ, hogy a kitörés eléri-e a célját, vagy megoldja-e a problémát.Ha időzítése és irányítása megfelelő, a kitörés néha hatékony út lehet a győzelemhez. A magas beosztású szakemberek számára a mérsékelt dühkitörés segíthet a tekintély megteremtésében. Ha egy új beosztott nem működik együtt, a „szelektív kitörés” lehet a leggyorsabb és legközvetlenebb megoldás. Ha azonban újonc vagy a cégnél, gondold át még egyszer – még a futárszolgálatnál sem szabad kiadnod a dühödet.