Az, hogy egy személy függőséget fejleszt-e ki, rendkívül összetett tényezők határozzák meg. Természetesen külső kísértések nélkül az emberek nem válhatnak megszállottá valamivel, és a függőség is lehetetlen lenne. Ha azonban az egyén racionális, független tudattal és erős önkontrollal rendelkezik, a külső kísértések nehezen tudnak hatást gyakorolni rá.
A társadalom fejlődése megállíthatatlan, és egyre növekvő sokszínűsége elkerülhetetlen tendencia. Ezért a függőség megelőzésének kulcsa az egyén saját ellenálló képességének erősítésében rejlik.
Bár a pszichológiai tényezők jelentősen befolyásolják a függőségre való hajlamot, a psziché kialakulása hosszú folyamat. Ráadásul a gyermekkori élmények általában mély hatást gyakorolnak erre a fejlődési szakaszra. Döntő fontosságú, hogy gyermekkorunkban életünk irányítása nem a mi kezünkben van, hanem szüleinké vagy más gondviselőké. Lényegében pszichéünk alakulása gyakran mások kezében van.Egyszerűen fogalmazva: a korai gyermekkori nevelés közvetlenül meghatározza annak valószínűségét, hogy a gyermek később függőséget alakít-e ki. Lacan pszichológiai fejlődésről szóló elméletének szerint a 3 és 12 év közötti időszak alapvető fontosságú a személyiség, a világnézet és az értékek kialakulásában. Következésképpen a gyermekek ebben a korosztályban kialakított kognitív keretei gyakran egész életre szóló hatást gyakorolnak. Így a 3–12 éves korosztály a függőség megelőzésének legkritikusabb szakaszát jelenti.
1. A 3-6 éves kor a személyiség kezdeti kialakulásának időszaka, amikor a karakter és a társadalmi fogalmak kezdenek formálódni. A gyermekek még nem rendelkeznek jó és rossz érzékkel, és elkezdik utánozni a felnőtteket. A szülőknek hagyniuk kell, hogy ez a folyamat természetesen zajlódjon, és a gyermek érdeklődésére és hobbijaira kell összpontosítaniuk, miközben figyelnek a saját szavaikra, cselekedeteikre és szokásaikra.
2. A 6-12 éves kor a személyiség előzetes fejlődésének időszaka, amikor a gyermekek kezdenek megérteni az erkölcsi különbségeket. A hangsúlyt az erkölcsi értékek és a jó szokások kialakítására kell helyezni.A gyermekek erős utánzási képességgel rendelkeznek, ezért a szülők könnyen válhatnak példaképeikké.
3. 12 és 18 éves kor között a gyermekeknek különböző ideálokat és meggyőződéseket kell kialakítaniuk. Meg kell érteniük a hazafiságot, fel kell ismerniük, hogy egy adott etnikumhoz tartoznak, felelősséget kell érezniük a családjuk és barátaik iránt, és erős becsület- és szégyenérzetet kell táplálniuk nemzetük és etnikumuk iránt. Ezen elvek hiánya a korai nevelés jelentős kudarcát jelzi.
Ugyanakkor ezekben a fejlődési szakaszokban a gyermekek külvilághoz való kitettsége exponenciálisan növekszik. Következésképpen a szülői iránymutatás rendkívüli fontosságúvá válik.
Mi teszi hatékonnyá az iránymutatást? Bár ez egy összetett kérdés, néhány kulcsfontosságú pontra való összpontosítás jelentősen leegyszerűsítheti a folyamatot.
1. A gyermekek nem képtelenek gondolkodni, csak korlátozottan értik a világot, és kevés anyag áll rendelkezésükre, amely táplálná gondolkodásukat, ezért sok dologban tudatlanok.
2. A gyermekek rendkívüli utánzóképességgel rendelkeznek, különösen a szülők viselkedésének tükrözésében. Ha a szülők egy dologgal példát mutatnak, de mást tanítanak, a gyermekek mindig a cselekedeteket fogják megtanulni, nem a szavakat. Belsővé teszik azt a képességet, hogy egy dologról beszéljenek, de mást tegyenek, és ezáltal kialakíthatják azt a meggyőződést, hogy az ilyen képmutatás elfogadható.
3. Bár a gyermekek tudása korlátozott, megvan a saját, egyedi személyiségük. Tisztelni kell őket, oktatni és magyarázatokkal irányítani, nem pedig ellenőrizni vagy kényszeríteni.