A gyógyszer szedése betegség esetén mélyen gyökerező elképzelés, azonban kevesen tudják, hogy a helytelen gyógyszeres kezelés nemcsak a terápiás hatékonyságot rontja, hanem a szervezetet is terheli. Ma azt vizsgáljuk, miért vezethetnek ilyen gyakorlatok mérgező hatásokhoz.
A gyógyszer szedésének nem megfelelő időzítése
Minden gyógyszernek megvannak a sajátos javallatai; nem mindegyiket kell naponta háromszor étkezés után bevenni.
A. Az étkezés után azonnal beadott gyógyszerek keveredhetnek az étellel, ami csökkenti a biológiai hozzáférhetőségüket. A legjobb, ha a gyógyszert fél órával az étkezés után szedik be, hogy a gyomor megemészthesse az ételt, és megkönnyítse a bélben való felszívódást.
B. Általában nem tanácsos éhgyomorra bevenni a gyógyszert, kivéve, ha kifejezetten így van előírva. Az éhgyomorra történő orális bevitel irritálhatja a gyomor-bél traktust, ami káros hatással lehet az egészségre.Ez különösen igaz a szalicilát alapú gyógyszerekre, amelyek étkezés előtt történő szedése gyomorfekélyhez vagy perforációhoz vezethet. A hagyományos kínai gyógyszerek azonban általában étkezés előtt szedendők. C. Szabálytalan gyógyszeres kezelés. A gyógyszerek a vérben állandó koncentráció fenntartásával, tartós ellenállást biztosítva a betegségekkel szemben és terápiás hatást elérve kezelik a betegségeket. A szabálytalan adagolás ingadozó vérszintet okoz, ami a tünetek visszatéréséhez és a kezelés időtartamának meghosszabbodásához vezet.
Helytelen gyógyszeres kezelés
Amikor a gyógyszerek a betegség ellen küzdenek, a helytelen adagolás nemcsak akadályozza a gyógyulást, hanem testi károsodást vagy akár mérgezést is okozhat.
A. A tabletták összetörése vagy feloldása a bevétel előtt nem ajánlott. Bizonyos gyógyszerek irritálják a gyomrot; összetörésük vagy feloldásuk fokozza a gyomor irritációját és károsodását.Ezenkívül bizonyos, hosszantartó hatást biztosító készítmények feloldásakor vagy töréskor túlzott mennyiségű hatóanyag szabadulhat fel. Ez gyors felszívódáshoz vezet, ami a vérkoncentráció többszörös, akár tízszeres emelkedését is okozhatja, ami gyógyszer-toxikózishoz vezethet.Ezekben a folyadékokban található anyagok kölcsönhatásba léphetnek a gyógyszerekkel, rontva azok terápiás hatékonyságát. Bizonyos gyógyszerek akár reakcióba is léphetnek ezeknek a folyadékoknak az összetevőivel, mérgező vegyületeket képezve, ami mérgezést okozhat. C. A gyógyszeradagok önkényes megváltoztatása: Az adagokat az orvosok az egyéni fizikai állapot alapján írják elő. Az adagok orvosi útmutatás nélküli csökkentése nem biztos, hogy a kívánt hatást eredményezi. Ezzel szemben az adagok növelése a gyógyulás felgyorsítása érdekében túlzott mellékhatásokkal vagy mérgezéssel járhat.A hagyományos kínai gyógyszerek adagolását sem szabad önkényesen megváltoztatni. D. Két gyógyszer együttes szedése: Nem minden gyógyszer szedhető egyszerre. Néhányat külön kell bevenni, általában legalább két óra különbséggel. E. Rövid időközök ugyanazon gyógyszer adagjai között: A gyógyszerek adagolása meghatározott időközönként történik. Általában 4-6 óránként kell bevenni az adagokat, de néhány gyógyszer esetében 12 vagy 24 órás időközökre van szükség.A dózisok szigorú betartása elengedhetetlen. A túladagolás a vérkoncentrációt toxikus szintre emelheti, míg a túl hosszú időközök a vérszint ingadozásához vezethetnek, csökkentve a hatékonyságot és nem optimális eredményeket hozva. Minden gyógyszernek van inherens toxicitása. Ez az elv, miszerint „minden gyógyszernek van inherens toxicitása”, a hagyományos kínai gyógyászatból származik, és Li Shizhen fogalmazta meg. A kínai gyógyszerészeti anyagok toxicitását a következő kategóriákba sorolják: erősen toxikus, közepesen toxikus, enyhén toxikus és nem toxikus.Ha gyógyszert adnak be bizonyos tünetek kezelésére, a gyógyszerek kettős tulajdonsággal rendelkeznek: terápiás hatással és potenciális káros hatással. Míg egy betegség ellen hatékonyak, egyidejűleg károsíthatják a szervezet más rendszereit. Még a nem toxikus tonikok is károsíthatnak túlzott vagy nem megfelelő alkalmazás esetén. Ezért van az a mondás: „Minden gyógyszer valamilyen mértékben toxikus.”
A nyugati gyógyszerek mai elterjedtségével a gyógyszerek toxicitása és mellékhatásai még hangsúlyosabbak.Vegyük példának a vérnyomáscsökkentő reszerpin gyógyszert: miközben csökkenti a vérnyomást, hasmenést, hányingert, hányást és túlzott gyomorsav-elválasztást okozhat. Ez jól példázza a gyógyszerekben rejlő mérgező hatást. Nyugati orvoslás kontra hagyományos kínai orvoslás Az elmúlt években az állam támogatta a hagyományos kínai orvoslást és annak gyógynövényes gyógymódjait. Bár hatékony, a hagyományos kínai orvoslás fejlődése továbbra is korlátozott, mivel a nyugati orvoslás hatékonyságának közvéleményben való megítélése mélyen gyökerezik. Hogyan válasszunk tehát a nyugati és a hagyományos kínai orvoslás között?
1. A nyugati orvoslás előnyei és hátrányai
Előnyök: Gyors hatást fejt ki, rövid a kezelés időtartama, és célzottan enyhíti a tüneteket.
Hátrányok: A. Mivel kémiai vegyületekről van szó, a nyugati gyógyszerek hatékonyan kezelik a tüneteket, de károsíthatják más szerveket. Hosszú távú használatuk felgyorsíthatja vagy gátolhatja bizonyos fiziológiai területek növekedését, ami sejtmutációkhoz és rákhoz vezethet.
B. A nyugati gyógyszereknél gyakori a visszaesés. Bár gyors tüneti enyhülést nyújtanak, nem képesek a szisztémás szabályozásra, ezért gyakoriak a visszaesések. Vegyük példának a köhögést: a megfázás vagy láz okozta köhögés nyugati kezeléssel öt napon belül megszűnhet, de a hideg levegő hatására könnyen újra kialakulhat.
2. A kínai orvoslás előnyei és hátrányai
A kínai orvoslás, amely elsősorban Kínából származik, nemcsak növényeket, hanem számos állati anyagot és akár emberi eredetű anyagokat is felhasznál terápiás célokra. Terápiás elvei a hagyományos kínai orvoslás elméletén alapulnak, és a szervezet sajátos vitalitásának erősítésére (扶正) és a kórokozó tényezők eltávolítására (祛邪) összpontosítanak.
A hagyományos kínai orvoslás hátrányai
A. Lassú hatástartam: A TCM a betegség kiváltó okának kezelésére összpontosít, ami késlelteti a hatást és meghosszabbítja a kezelés időtartamát. Sokan nem rendelkeznek elegendő türelemmel, és inkább a tüneti nyugati orvoslást választják.
B. A tünetek célzott enyhítésének hiánya: A TCM a yin-yang egyensúly szabályozására és a betegség kiváltó okának kezelésére összpontosít, ami a kezelés során a tünetek célzott enyhítésének hiányát eredményezheti.
C. A dózis szabályozása kihívást jelent, mivel az orvos által előírt receptet kell betartani.
A hagyományos kínai orvoslás előnyei
A. Biztonság: A TCM biztonságossága széles körben elismert.
B. Minimális irritáció: A TCM elsősorban növényi és állati eredetű anyagokat használ. A „gyógyászati anyagok és élelmiszerek közös eredete” elvét hangsúlyozva a TCM készítmények a gyomorban szívódnak fel, mielőtt a belekbe jutnának, így elkerülve a bél irritációját.
C. Csökkentett vese terhelés: Minden gyógyszer végül a vesén keresztül metabolizálódik és ürül ki. A nyugati gyógyszerekhez képest a hagyományos kínai gyógyszerek kevésbé terhelik a veséket és enyhítik a májra gyakorolt toxikus mellékhatásokat.
Mind a nyugati, mind a hagyományos kínai gyógyszereknek megvannak a maguk előnyei. A helytelen alkalmazás azonban nemcsak csökkenti a hatékonyságot, de toxikus reakciókat is kiválthat.