Általánosságban elmondható, hogy az oszteoporózis gyakoribb a nőknél, különösen a menopauza utáni nőknél. Ennek oka, hogy a menopauza utáni ösztrogénhiány csontvesztéshez vezethet. Ezenkívül az endokrin tényezők miatt csökkent kalciumbevitel is az oszteoporózis egyik jelentős oka. Továbbá az emberek öregedésével az időseknél megnövekedett mellékpajzsmirigy-hormon szintje is hozzájárulhat az oszteoporózis kialakulásához.Másoknál a hosszú távú kalciumhiány, az alultápláltság vagy a mozgásszegény életmód miatt alakulhat ki csontritkulás. Sokan azonban nem tudnak a gyógyszer okozta csontritkulásról, amelynek esetében maguk a gyógyszerek okozzák a csontvesztést.
Ma megvizsgáljuk azokat a gyógyszereket, amelyek csontritkulást okozhatnak.
Glükokortikoidok
A glükokortikoidok a gyógyszer okozta osteoporosis leggyakoribb okai. Az olyan gyógyszerek, mint a dexametazon és a prednizon, a leggyakoribb kiváltó okok, mivel elősegítik a fehérjék lebontását, gátolják a szintézist és növelik a kalcium és foszfor kiválasztását. Ez csökkenti a fehérjék és a glikozaminoglikánok termelését, rontva a csontmátrix kialakulását.Ezek a gyógyszerek gátolják az oszteoblasztok aktivitását és a csontképződést, csökkentik a trabekuláris csontok és az oszteoblasztok számát, ezáltal csontritkulást okozva. Ez különösen gyakori gyermekeknél, menopauza utáni nőknél és időseknél, súlyos esetekben spontán törésekhez vezethet. Következésképpen a hosszú távú szteroidhasználatra szoruló személyeknek egyidejűleg csonterősítő kiegészítőket, kalciumtablettákat és csontritkulás elleni gyógyszereket kell szedniük.
Glükokortikoid-kezelés során a megmagyarázhatatlan, fokozatosan súlyosbodó hátfájás, ízületi fájdalom vagy az időjárási körülményektől független ízületi mozgáskorlátozottság esetén az oszteoporózis lehetőségét kell fontolóra venni. Azonnali orvosi konzultációra van szükség, és az orvosi felügyelet mellett fokozatosan csökkenteni vagy abbahagyni kell a glükokortikoidok szedését, vagy alternatív gyógyszerekre kell átállni.
Pajzsmirigy hormonok
A pajzsmirigy hormonok szinergikusan hatnak a növekedési hormonokkal, elősegítve a csontváz növekedését és fejlődését. A pajzsmirigy hormonok túlzott használata azonban megzavarhatja a szervezet kalcium-foszfor egyensúlyát, ami csontdemineralizációhoz és fokozott csontreszorpcióhoz vezethet, ami később csontritkulást okozhat.A betegeknek szigorúan be kell tartaniuk a felírt pajzsmirigy hormon adagokat. A gyógyszer okozta csontritkulás megelőzése érdekében kerülni kell a túladagolást, mivel annak következményei meghaladnák az előnyöket.
Az oszteoporózisban szenvedő betegeknek különös figyelmet kell fordítaniuk az oszteoporózissal kapcsolatos potenciális kockázatokra, amikor ezeket a gyógyszereket szedik. Célszerű orvoshoz fordulni, és fontolóra venni a kalcium és a D-vitamin kiegészítő szedését.
Heparin
A heparint, például a nem frakcionált heparint vagy az alacsony molekulatömegű heparint négy hónapnál hosszabb ideig szedő betegeknél oszteoporózis alakulhat ki, vagy spontán törések léphetnek fel.A heparin okozta csontritkulás gyakran érinti a gerincet és a bordákat. A mechanizmus magában foglalhatja a kollagén fokozott oldódását, a hyperthyreosis okozta gyorsított csontreszorpciót és a csontképződés gátlását. Az alacsony molekulatömegű heparin okozta csontritkulás kockázata alacsonyabb, mint a frakcionálatlan hepariné.
A megelőzés a szigorú adagszabályozástól, a nagy dózisú vagy hosszan tartó heparin-kezelés elkerülésétől függ.
Epilepsziás gyógyszerek
Az olyan epilepsziás gyógyszerek hosszú távú alkalmazása, mint a fenitoin-nátrium és a fenobarbitál, elősegíti a D-vitamin lebontását és csökkenti a kalcium felszívódását a gyomor-bél traktusban, ami hipokalcemiához vezet.A hipokalcémia 10–30%-kal csökkentheti a csonttömeget, ami csontritkuláshoz és spontán törésekhez vezethet. Ezért a hosszú távú antiepileptikus terápiában részesülő betegeknek a kezelés megkezdése után 3–4 hónappal el kell kezdeniük a D-vitamin és kalcium kiegészítését.
Diuretikumok
A furoszemid és a hidroklorotiazid típusú diuretikumokat gyakran alkalmazzák időskorúaknál folyadékvisszatartás, magas vérnyomás és szívbetegségek kezelésére. Hosszú távú alkalmazásuk káros hatásokkal járhat, például folyadékegyensúly-zavarral, elektrolit-egyensúly-zavarral – különösen hipokalémiával és hipokalcémiával –, amelyek hozzájárulhatnak az oszteoporózis kialakulásához. Ez növeli a csonttörések kockázatát esések után.
Protonpumpa-gátlók (PPI-k) (savkötők és gyomorkötő szerek)
Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) figyelmeztetést adott ki, miszerint a protonpumpa-gátlók (PPI-k), például a gyakran alkalmazott omeprazol, növelhetik a csípő, csukló és gerinc töréseinek kockázatát. A megfigyelt kockázat elsősorban az 50 év feletti betegeket, a magasabb dózisú PPI-ket szedőket, illetve azokat érinti, akik egy évnél hosszabb ideig szedtek PPI-ket.Ezért még a gyakran felírt gyomorbélrendszert védő gyógyszereket sem szabad hosszú távon válogatás nélkül szedni. Antineoplasztikus szerek Számos antineoplasztikus gyógyszer hatással lehet a csontrendszerre. Például a metotrexát csökkenti az oszteoblasztok aktivitását és növeli az oszteoklasztok képződését, ami csontritkuláshoz vezet. Hosszú távú, nagy dózisú alkalmazás esetén akár metotrexátos osteopathia (csontfájdalom, csontritkulás, kompressziós törések) is kialakulhat.A ciklofoszfamid osteoblast károsodást okozhat, ami csontdiszpláziához és csontanyagcsere-zavarhoz vezethet; a doxorubicin az osteoblastok gátlásával csökkenti a medulláris és kortikális csontvastagságot. A kalcium- és D-vitamin-készítményekkel, különösen az aktív D-vitaminnal történő megfelelő kiegészítés megelőzheti a daganatellenes gyógyszerek által kiváltott csontritkulást.