A gazdasági fejlődéssel a légszennyezés egyre súlyosabbá vált. Sok betegség követi ezt, és a pneumokoniózis is összefüggésbe hozható a légszennyezéssel. A levegőben lévő finom porrészecskék megtámadhatják a tüdőt, fertőzéseket okozva, amelyek idővel tüdőbetegségekhez vezetnek. Mennyi ideig lehet élni pneumokoniózissal? Melyek a korai tünetek? Milyen kezelések állnak rendelkezésre?
A pneumokoniózisban szenvedők várható élettartama
A pneumokoniózis akkor alakul ki, amikor apró porrészecskék a légutakon keresztül bejutnak az alveolusokba, majd más szövetekbe vándorolnak. Azoknál az egyéneknél, akik nem vannak gyakran pornak kitéve, és légúti védekező mechanizmusaik épek, általában nem alakul ki ez a betegség.
Mennyi ideig élhet egy pneumokoniózisban szenvedő beteg?
A pneumokoniózisban szenvedő betegek standard kezelése magában foglalja azonnali eltávolításukat a poros munkakörnyezetből és a betegségre szabott átfogó kezelést. Ez magában foglalja a táplálkozási támogatást, a fertőzésállóságot növelő terápiás gyakorlatokat, valamint a tuberkulózis és más szövődmények proaktív megelőzését és kezelését. A cél a tünetek enyhítése, a betegség progressziójának lassítása, a várható élettartam meghosszabbítása és az életminőség javítása.
A pneumokoniózis kezelésére szolgáló gyógyszerek: Mivel jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely teljesen visszafordíthatná a pneumokoniózis károsodásait, a farmakológiai terápia elsődleges célja a szilikózis korai szakaszában történő megállítása vagy gátlása. Az olyan szerek, mint a szilikilát, az organikus ólomvegyületek, a pirazolok és a matrin általában hatékonyak, ha pornak való kitettség mellett alkalmazzák őket. Ezek a gyógyszerek azonban hatástalanok, ha a kitettség után már kialakult a fibrózis, és hosszú távú használatuk számos mellékhatással jár.
A pneumokoniózis korai stádiumának kezelése magában foglalja a tüdőmosást, amelynek célja a tüdőben lerakódott káros anyagok, például a szilícium-dioxid por eltávolítása. Bár ez a módszer bizonyos hatékonyságot mutat a tüdőfunkció javításában, továbbra is hiányoznak a bizonyítékokon alapuló orvosi adatok annak hosszú távú kezelésre való alkalmasságáról.
A pneumokoniózis kezelésére alkalmazott hagyományos kínai orvosi módszerek átfogó kezelési rendszert alkalmaznak, amely magában foglalja a kivonást, a füstölést, a moxibúciót, az akupunktúrát és a tapaszok alkalmazását. A terápiás elvek középpontjában a zöld (más szervrendszerek károsodásának elkerülése) és a természetes (az öt szerv yin és yangjának a természetes ritmusoknak megfelelő harmonizálása) módszerek állnak. A cél a meglévő betegség kezelése és a jövőbeli megbetegedések megelőzése.
A pneumokoniózis kialakulása
A bányászat, beleértve a különböző fémércek kitermelését, a szénbányászatot és más ásványi anyagok kitermelését, a pneumokoniózis elsődleges foglalkozási környezete. A legfontosabb foglalkozások közé tartozik a kőzetfúrás, a robbantás, a pillértámaszok és az anyagszállítás.
Fémolvasztási folyamatok, amelyek magukban foglalják az érc zúzását, szitálását és szállítását.
A gépgyártási ágazatban olyan tevékenységek, mint a homokfúvás, az öntvények homokeltávolítása és a homokot tartalmazó műveletek jelentős tüdőkárosodást okozhatnak.
Az építőanyag-ipar, beleértve a tűzálló anyagok, üveg, cement és kő gyártását – amely magában foglalja a kőbányászatot, zúzást, őrlést, szitálást és keverést; valamint az azbesztbányászatot, szállítást és textilfeldolgozást.
Klinikai tünetek
A pneumokoniózisnak nincsenek specifikus klinikai tünetei; a tünetek elsősorban a szövődményekkel kapcsolatosak.
1. Köhögés: A pneumokoniózis korai stádiumában a betegek gyakran enyhe köhögést mutatnak. A betegség előrehaladtával azonban a betegeknél gyakran alakul ki krónikus hörghurut. A késői stádiumban lévő betegeknél gyakran jelentkeznek tüdőfertőzések, amelyek mindegyike jelentősen súlyosbíthatja a köhögést. A köhögés súlyossága az évszak és az éghajlati tényezők függvényében változhat.
2. Köhögés: Elsősorban a légzőrendszer folyamatos poreltávolítási folyamatának eredménye. A köpet mennyisége általában csekély, szürkés és vékony. Pulmonális fertőzéssel vagy krónikus bronchitiszzel szövődött esetekben azonban a köpet mennyisége jelentősen megnő, sárgás, viszkózus vagy csomós lesz, és gyakran nehezen köhöghető fel.
3. Mellkasi fájdalom A pneumokoniózisban szenvedő betegek gyakran tapasztalnak mellkasi fájdalmat, bár ez a tünet gyakran nem áll közvetlen összefüggésben a betegség klinikai tüneteivel. A fájdalom helye változó és gyakran változik, általában lokalizált. Általában tompának írják le, de lehet feszítő fájdalom vagy szúró érzés is.
4. Légszomj A pulmonalis fibrózis előrehaladtával a hatékony légzési felület csökken, ami szellőzés-perfúziós egyensúlyhiányhoz és fokozatosan romló légszomjhoz vezet. A szövődmények kialakulása jelentősen súlyosbíthatja a légzési distressz súlyosságát és előrehaladásának sebességét.
5. A vérköpés viszonylag ritka. Krónikus légúti gyulladás okozta nyálkahártya-érkárosodás eredményeként jelentkezhet, vérrel tarkított köpet formájában. A vérköpés fokozódhat akkor is, ha nagy fibrotikus elváltozások feloldódnak és felszakadnak, károsítva az ereket.
6. Egyéb tünetek: A fent leírt légúti tüneteken túl a betegek különböző súlyosságú szisztémás tüneteket is mutathatnak, amelyek között gyakran szerepel az emésztési funkció csökkenése.
Diagnózis
1. Diagnosztikai alapelvek: A diagnózis elsősorban a produktív pornak való foglalkozási expozíció megerősített kórtörténetén alapul, amelyet foglalkozás-egészségügyi vizsgálati adatok egészítenek ki. A legfontosabb bizonyíték a technikailag és minőségileg kielégítő hátsó-elülső mellkasröntgenfelvétel. Ezt a dinamikus megfigyelési adatokkal és a pneumokoniózisra vonatkozó epidemiológiai adatokkal együtt kell figyelembe venni, a klinikai tünetekkel és a mellkasröntgen-eredményekkel kombinálva. Miután kizárták az egyéb, hasonló tünetekkel járó tüdőbetegségeket, a pneumokoniózis diagnózisát és radiológiai stádiumát a megállapított diagnosztikai kritériumok szerint kell megtenni.
2. Diagnosztikai kritériumok: Ha a pornak kitett munkavállalók egészségügyi vizsgálata során a pneumokoniózisra utaló, meghatározhatatlan röntgenológiai elváltozások tárnak fel, ezek jellege és súlyossága miatt meghatározott ideig tartó dinamikus megfigyelésre van szükség.