A születés előtt, az anyaméhben a baba az anyai test melegségét éli meg. A születés után a szülők ölelése hasonló intimitást nyújt, elősegítve a gyermek biztonságérzetét. Gyermekkorára visszaemlékezve Li Ka-shing, Ázsia leggazdagabb embere egyszer mély érzelmekkel így fogalmazott: „A leginkább felejthetetlen számomra apám ölelése.A mai napig élénken emlékszem, hogy az én nyugodt és kifinomult apám, amikor meghitt pillanatokat töltött velem, gyakran elhatalmasodott rajta az érzelem, szorosan magához ölelt és magasba emelt...” A születés előtt, az anyaméhben a baba úgy érzi, hogy az anyai test körülveszi. A születés után a szülők ölelése lehetővé teszi a gyermek számára, hogy ugyanazt a közelségérzetet élje át, ami segít kialakítani a biztonságérzetet.
A pszichológia ismer egy olyan fogalmat, mint a bőr éhség, amely a szeretet, gondoskodás és vigasz iránti rejtett vágyra utal, amely azoknál alakulhat ki, akik gyermekkorukban kevés szülői ölelést kaptak. Ha ez a vágy túlzottan intenzívvé válik, patológiás érzelmi függőség formájában nyilvánulhat meg.Ezzel szemben azok a gyermekek, akik csecsemőkoruktól kezdve bőséges bőrkontaktust kapnak, felnőttkorban általában jobban boldogulnak – nagyobb érzelmi egyensúlyt, önbizalmat és mások iránti gondoskodási képességet mutatnak. Ezenkívül az ölelés természetes stresszoldóként is működik. Az amerikai Emory Egyetem kutatása szerint a gyermekkori gyakori ölelés felkészíti az egyéneket arra, hogy felnőttkorban jobban kezeljék a stresszt. Egy olasz tanulmány továbbá kimutatja, hogy azok a gyermekek, akiket szüleik rendszeresen ölelnek, kevésbé hajlamosak a depresszióra és nagyobb önbizalommal állnak a kihívások elé.Az amerikai pszichológus, Dr. Harold Fosdick megfigyelte, hogy az ölelés növeli a gyermekek pszichológiai ellenálló képességét, és nagyobb erőt ad nekik. A gyermekek különösen a következő pillanatokban szorulnak szülői szeretetre:
1. Születés után azonnal. Nemzetközi kutatások szerint az anyáknak az első órában meg kell tartaniuk újszülöttjüket, hogy bőrkontaktust létesítsenek velük. Ez csökkenti a csecsemők stresszreakcióit, minimalizálja a sírást, elősegíti az alvást és támogatja az egészséges fejlődést.Egy másik kutatás szerint azok a csecsemők, akik születésük után két hónapos korukig érintéses terápiában részesülnek, 7,4 ponttal magasabb mentális fejlődési indexet (MDI) mutatnak, mint azok, akik nem részesülnek ilyen stimulációban. 2. Síráskor. A sírás egy alapvető emberi ösztön, amely komplex érzelmeket – félelmet, sérülést, éhséget vagy frusztrációt – rejt.Mivel a gyermekek kifejezőképessége még fejletlen, a szülőknek nehézséget jelent a sírás valódi okának gyors és pontos felismerése. Amikor egy csecsemő sír, a gondozóknak először meg kell vizsgálniuk, hogy van-e valamilyen fiziológiai szükséglete, például éhes-e vagy piszkos-e a pelenkája. Idősebb gyermekek esetében a szülőknek egyértelműen meg kell kérdezniük, mire van szükségük. Ha a gyermek úgy érzi, hogy igazságtalanság érte, akkor a letérdelés és az ölelés megnyugvást és biztonságérzetet adhat neki.
3. Ébredés után. A felnőttek alvás után „reggeli kábultságot” tapasztalnak; hasonlóan ehhez a gyermekek is nyugtalanok lehetnek ébredés után, és elveszettséget érezhetnek, mivel a megszokott környezetük idegennek tűnik számukra. Ilyenkor a szülők körbevihetik a babát, hogy megnézze a dolgokat, és így segíthetnek neki gyorsan leküzdeni az ébredés utáni álmosságot.
4. Kudarcok esetén.Amikor a csecsemőket megijeszti a hangos zaj, megbotlik járás közben, vagy amikor a kisgyermekek tanulási vagy társas interakciók során kudarcot vallanak, a szülő ölelése a végső érzelmi menedék. Ez megnyugtatja a gyermeket, segítve neki, hogy gyorsan elfelejtse a közelmúlt kellemetlen eseményeit. Ha nem kap időben vigaszt, a gyermeknek egyedül kell szembenéznie a túl nagy nyomással. Idővel ez nemkívánatos tulajdonságok kialakulásához vezethet, mint például a közöny vagy az önzés.
5. Ismeretlen környezetben. Körülbelül hat hónapos korukban a csecsemők idegenektől való félelemmel kezdenek reagálni, ellenállnak az ismeretlen embereknek vagy környezetnek. Az óvodába készülő gyermekek számára az új környezet, a társaik és a rutinok megismerése „megpróbáltatásnak” tűnhet. Ilyenkor a szülőknek meg kell ölelniük gyermeküket, és csak akkor kell bátorítaniuk őket, hogy elhagyják a felnőtt ölelését, ha már megismerkedtek a helyzettel.
6. Elválasztáskor. A modern élet mobilitása elkerülhetetlenül rövid vagy hosszabb elválasztási időszakokat eredményez a szülők és a gyermekek között. Az olyan helyzetek, mint a szülők üzleti útjai vagy az egyik szülő ünnepi munkavégzése, elválasztást tesznek szükségessé. Pszichológiai szempontból az elválasztás jelentős érzelmi kihívást jelent a gyermekek számára. Ha rosszul kezelik, elválasztási szorongást válthat ki, és később az életben bizalmi problémákat okozhat. Elváláskor a szülőknek őszinte öleléssel kell elbúcsúzniuk.