A legfrissebb kínai epidemiológiai adatok szerint az epilepszia előfordulási gyakorisága az országban 7,0 ezrelék, az éves incidencia pedig 28,8/100 000. Az aktív epilepszia előfordulási gyakorisága 4,6%.Ezen adatok alapján becslések szerint Kínában körülbelül 9 millió ember szenved epilepsziában, közülük 5-6 millió aktív epilepsziás beteg. Ezenkívül évente körülbelül 400 000 új esetet diagnosztizálnak. Kínában az epilepszia a fejfájás után a második leggyakoribb idegrendszeri rendellenesség lett.【Tudományos előadás】Az epilepszia kezelése a pontos tudományos ismeretekkel kezdődik!
Az epilepszia fertőző? Természetesen nem. Az epilepszia körüli tévhitek, félelmek és diszkrimináció azonban rendkívül „fertőző” jellegűek!
Az epilepszia egy ősi betegség. A tudatlanság idején a rohamok látványa természetfeletti aurával övezte. A Világ Egészségügyi Szervezet epilepszia-jelentése többször is kiemelte, hogy az epilepszia egy megbélyegzett betegség, amelynek szenvedői gyakran szembesülnek diszkriminációval, sőt alapvető jogaik megsértésével vagy megtagadásával is.Ezért az epilepszia elleni küzdelem nem csupán a betegség ellen irányul, hanem a negatív érzelmek, tévhitek és akár a diszkrimináció ellen is.
Az igazság az, hogy az epilepszia egyszerűen egy gyakori krónikus betegség, nem pedig valami, amitől félni kell. A betegek körülbelül kétharmada antiepileptikumokkal tudja kontrollálni rohamait, így ugyanúgy tudnak dolgozni és élni, mint bárki más.
Az epilepszia nem fertőző betegség, hanem bizonyos alapvető tényezők által okozott rendellenes megnyilvánulás. Feladatunk az, hogy támogassuk a betegeket abban, hogy bátran szembenézzenek állapotukkal, javítsuk életminőségüket és elősegítsük társadalomba való reintegrációjukat.【Tudományos előadás】Az epilepszia, az alvás és az alvászavarok közötti kapcsolat?
Az alvás a mindennapi élet elengedhetetlen része. Az epilepszia betegek körében az alvászavarok előfordulása kétszer-háromszor magasabb, mint az általános népességben, ami azt jelzi, hogy az alvászavarok viszonylag gyakoriak ebben a csoportban.
Az epilepszia és az alvás kölcsönösen befolyásolják és függnek egymástól. Egyrészt az alváshiány csökkentheti a rohamküszöböt, növelve a rohamok gyakoriságát, másrészt az epilepsziás rohamok megzavarhatják az ébrenlét-alvás ciklust és az alvás szerkezetét, ami ördögi kört eredményez.
Az epilepszia hatása az alvásra
Az epilepszia betegek alvásstruktúrája instabil, különösen azoknál, akiknél a rohamok rosszul kontrollálhatók vagy éjszakai epizódok jelentkeznek. A poliszomnográfia kimutatja a teljes alvási idő csökkenését, az alvás késleltetésének meghosszabbodását, a töredezett alvási mintákat, az alvás hatékonyságának csökkenését,fokozott átmenet az alvási szakaszok között, gyakoribb ébredés alvás közben, hosszabb könnyű alvási periódusok és csökkent mélyalvási periódusok.
Az epilepsziás betegeknél gyakori alvászavarok közé tartoznak az éjszakai rémálmok, az alvajárás, az alvás közbeni zavaros ébredés, a gyors szemmozgásos (REM) alvás alatti viselkedési zavarok, az obstruktív alvási apnoe szindróma és a nyugtalan láb szindróma.Az epilepsziában és egyidejűleg alvászavarokban szenvedő egyének gyakran rossz éjszakai alvási minőséget vagy nem megfelelő fizikai regenerálódást mutatnak alvás után. Ez nappali álmosságban, viselkedési zavarokban, figyelmetlenségben és hiperaktív impulzivitásban nyilvánul meg, ami jelentősen befolyásolja a napi működést és a tanulmányi teljesítményt.
Mely epilepsziás betegek hajlamosabbak az alvászavarokra? A kutatások szerint azok, akiknél gyakoriak az éjszakai rohamok, akik többféle epilepsziás gyógyszerrel kezeltek, vagy akik gyógyszerrezisztens epilepsziában szenvednek, valamint azok, akiknél egyidejűleg fejlődési késés vagy értelmi fogyatékosság is fennáll, nagyobb valószínűséggel szenvednek egyidejűleg alvászavarokban is.
Ezenkívül bizonyos antiepileptikumok (például a benzodiazepinek, a fenitoin és a fenobarbitál) befolyásolhatják az alvás szerkezetét, leggyakrabban nappali álmosságot és hiperszomniát okozva. Az antiepileptikumok alvás szerkezetére gyakorolt hatása azonban egyénenként eltérő.Bizonyos AED-k, például a nátrium-valproát, a karbamazepin és a lamotrigin, alig vagy egyáltalán nem befolyásolják az alvást.Bizonyos epilepsziák vagy szindrómák szorosan kapcsolódnak az alvási mintázatokhoz. Például a központi-temporális tüskékkel járó jóindulatú gyermekkori epilepszia – a gyermekeknél leggyakrabban előforduló, életkorral összefüggő epilepszia szindróma – elsősorban alvásba esés után vagy ébredéskor jelentkezik. Az alváshiány vagy a késő estig való ébrenlét rohamokat válthat ki ezeknél a gyermekeknél.Az autoszomális domináns éjszakai frontális lebeny epilepsziában szenvedő gyermekeknél a rohamok elsősorban éjszakai alvás közben jelentkeznek, és többször is megismétlődhetnek, ami súlyosan zavarja az alvás szerkezetét és minőségét.
Az epilepszia és az alvás gyakran szorosan összefonódik és kölcsönösen befolyásolja egymást. Ezért az epilepszia kezelése magában foglalja mind a rohamok aktív kontrollálását, mind az alvás minőségének javítását az egészséges alvási szokások elősegítésével, ami viszont segít a rohamok kontrollálásában.Ennek következtében az epilepsziás betegeknek gondoskodniuk kell a megfelelő alvásról, kerülniük kell az éjszakai ébrenlétet, és kialakítaniuk kell egy következetes lefekvési rutint a rohamok kiváltó okainak megelőzése érdekében. Figyelmet kell fordítani az alvási testhelyzetre is: tanácsos a háton vagy oldalt fekvő testhelyzet, míg a hasra fekvés kerülendő, különösen azok számára, akiknél gyakoriak az éjszakai rohamok, hogy elkerüljék az asphyxia (fulladás) kockázatát.Ha az epilepsziás betegek alvászavarokkal küszködnek, azok csökkenthetik a rohamküszöböt, ami potenciálisan növelheti a rohamok gyakoriságát. Ezért az alvászavarok okait azonosítani kell és aktívan kezelni kell. Továbbá az antiepileptikumok kiválasztásakor figyelembe kell venni azok alvásra gyakorolt hatását, és előnyben kell részesíteni azokat a gyógyszereket, amelyek minimális alvászavarokat okoznak.【Tudományos előadás】Miért van szükség az epilepsziás betegek rendszeres EEG-monitorozására?
A rohamok abnormális idegsejt-kisülések eredményeként alakulnak ki. Az elektroencefalográfia (EEG) a legközvetlenebb és legkényelmesebb módszer az agy elektromos aktivitásának értékelésére, és a rohamok megerősítésére és típusuk meghatározására szolgáló legfontosabb diagnosztikai eszköz.
A kórelőzmény, a fizikális vizsgálat, az EEG és a fej MRI eredményei alapján előzetes epilepsziás diagnózis állítható fel. Azonban azoknál a betegeknél, akiknél klinikailag erős az epilepsziás gyanú, de az EEG eredményei normálisak, ismételt EEG vizsgálat ajánlott. Ez hosszabb megfigyelési időszakot jelenthet, hogy rögzítsék az alvás vagy a rohamok alatti aktivitást, ezáltal segítve a végleges diagnózis felállítását.
Az EEG-vizsgálat megismétlése az epilepszia kezelése során is elengedhetetlen a terápiás válasz értékeléséhez és a kezelés irányításához. Azoknál a betegeknél, akiknél a dózis csökkentését és/vagy a kezelés abbahagyását fontolgatják, a normális EEG-eredmény alapvető fontosságú a döntés meghozatalához (kivéve bizonyos életkorral összefüggő epilepszia szindrómákat). Ha a dózis csökkentése során a rohamok újra jelentkeznek, a csökkentést le kell állítani.Azoknál a betegeknél, akiknél a gyógyszeres kezelés abbahagyása után rövid időn belül rohamok gyanúja merül fel, általában ismételt EEG vizsgálatra van szükség.
Milyen gyakorisággal kell az EEG-t megismételni?
Nincs abszolút szabvány. Azoknál a betegeknél, akiknél a rohamok antiepileptikumokkal jól kontrollálhatók, 3-6 havonta ismételt EEG vizsgálat ajánlott. Természetesen ezt a beteg konkrét állapotával, az orvosi ellátáshoz való hozzáférés könnyűségével és egyéb tényezőkkel együtt kell mérlegelni.Általában a betegeknek évente legalább egy-két vizsgálatot ajánlunk. Ajánlásunk: A kezelés alatt végzett rendszeres EEG-monitorozás elengedhetetlen az epilepszia diagnosztizálásához és kezeléséhez!【Tudományos előadás】A gyermekkori görcsök epilepsziává alakulhatnak?
A lázas görcsök a gyermekkori rohamok leggyakoribb okai, és általában kedvező prognózissal járnak. Ha az epizódok rövidek, a gyógyulás gyors és ritkán fordulnak elő, akkor jelentős agykárosodás ritkán fordul elő – egyesek szerint ez elhanyagolható, és minimális hatással van a gyermek jövőbeli intellektusára, tanulási képességére vagy viselkedésére.Ha azonban a roham jelentős oxigénhiányt (az arc és az ajkak cianózisában nyilvánul meg), hosszabb időtartamot (általában 3 percnél hosszabb) vagy ismétlődő epizódokat okoz, akkor agykárosodást okozhat. Nehéz megítélni és megjósolni, hogy károsodás következik-e be, annak súlyosságát és a betegre gyakorolt jövőbeli hatását. A lázas rohamokból eredő epilepszia eseteinek kis hányada intellektuális károsodással járhat.